DJTZs

D: Julcsi! Kiveszel a fiókból egy pelenkát? akkor kicserélem rajtad...

 - bár legszívesebben úgy folytattam volna: és kicseréled magadon? -

Nem tudom, mennyire szokás hóban biciklizni. reggel kicsit hitetlenkedve néztem Tomira, aki váltig állította, hgoy ő bizony a futóbringával a hóban fog eljönni az óvodáig...

From 2010 január

mivel a szánkózáshoz már túlságosan eltakarították az utakat (tegnap szánkóval mentünk és jöttünk...) gondoltam, végül is nagy gond nem lehet, legföljebb majd viszem kézben, ha mégsem megy a bringázás...

ment.

visszafele útra már olyan tökéletességre fejlesztette T. a dolgot, hogy a csúszós, havas járdán, crossmotorost meghazudtoló bravúrossággal dölöngélt ide-oda, lábait hol lerakva, hol felemelve, és néhány kisebb eséssel meg is úszta a hazafelé utat.

De mindez még nem volt elég, így egy későbbi délutáni utunk során, a tavalyi kis szánkózósdombunk felé jártunk, szintén a bringával, és mivel szánkó nem volt most nálunk, Tomi a bringával mászott a kicsit domb tetejére.

friss híján egy tavalyi kép a dombról, ahol akkor még csak szánkóval próbálkoztunk...

From 09_02_15től

Annyira valószínűtlen volt, de simán, két keréken leért, többször egymás után a havas dombról. .. Nagyon vagánynak tartottam a nap végére a nehéz terepeket és kihívásokat kedvelőjét hóbringást :-)

Hétfőn kezdjük Julcsival a bölcsit. Julcsi szerintem a körülményekhez képest egészen képben van. Igaz, a három általa ismert ovis nénit szokta felsorolni, hogy ők lesznek vele, de gyakran elmondja, hogy a bölcsiben játszani fog, hogy anya nem lesz ott, sőt, múltkor hallom ahogy magában énekelget, majd azt mondja a dalra, amit énekel: "bőőcsiben tanúútam...". Egyébként pedig folyamatosan beszél. Ma, amikor indultam Tomiért: " Nem! Julcsi megyek Tetéért. Anya otthon maradt, Julcsi elmegy világgá..." :-) és hasonlóan vicces dolgok.

Tomi a héten, a visszaszokás jegyében még csak ebéd utánig maradt. Ennek megfelelően reggel nyüglődés nélkül jött, vidáman szaladt be a szobába, ebéd után nevetve ugrott a karjaimba, és nyüglődés nélkül hazajött... mit mondjak ezerszer szívderítőbb, mint síró, szorongó gyereket otthagyni, és nyafogó , nyüglődőt elhozni. jó volt. és mivel Z. itthon betegeskedett, elég egyszerű is volt megoldani a reggeli és déli órákat így. igaz, itthon már nem nagyon aludt el T, és többször J. sem, de igazából ez sem okozott nagy gondot.

Hétfőtől valami új jön.. az első betegségig. és most nagyjából három hete mindkét gyerek egészséges. ez naponta többször eszembe jut, szorongással fűszerezett örömmel, hogy mennyire szuper - és vajon meddig tart még ez az idilli állapot -...

From 2010 január

From 09_12_24-31Karácsony

Utólag azt mondanám: nyugalom és békesség volt jellemző erre a karácsonyra. pedig valószínűleg akkor - pár napja - még nem is ezt éreztem.

karácsonyeste:

a 24e este hangulatát, ha addig nem lett volna eléggé feldobott - tetőzte az előttünk parkoló suzuki alatt három darabban megtalált visszapillantó tükör, és a gyerekekkel és ajándékokkal megtöltött autó nem indulása.

az már csak ennél jobban tetőzte a hangulatot, amikor hosszas próbálkozások, sűrű telefonálgatás, fejtörés után pár - tőlünk fizikai távolságban messze lévő - embernek egymástól függetlenül eszébe jutott megkérdezni, hogy ugyan már mennyi üzemanyag van az autóban.

amire én rezzenéstelen arccal valami olyasmit válaszoltam: nagyon kevés. talán semennyi.

kiderült, hogy az autónak semmi baja, viszont sikerült belépni az autóklubba, ami korábban nem állt szándékunkban, illetve fél órás munkával az autóklubos kedves szerelő úr visszaillesztette a szerencsésen csak lepattant tükröt, amiután természetesen a lemerült akkumulátort már feltöltötte, mi pedig Sanyi kannájából egy picike benzint töltöttünk az autóba, hgoy legyen benne... 

mindezek alatt a gyerekek és zoli már itthon mesélték a kalandokat telefonon.

és igazán szép ajándékokat is kaptunk a rokonoktól, illetve az autós időtöltés kapcsán spontánul úgy alakult, hogy az itthoni fadíszesség és ajándékozás 25-e reggelre tolódott, amit, mivel igen jól sikerült, hagyománnyá kívánunk alakítani.

From 09_12_24-31Karácsony

utazások:

a redbull büdös, csúnya, és gömbrágógumi ízű. viszont szárnyakat ad!

25-e délután fél három körül, mol-kút, hungária krt. utazás előtti feszültség, szétszórtság, leragadó szem (enyém). stb... kólát kérek, kóláááát...!

a férjem elég öntörvényű. redbullt hozott. és lám, 10 perc múlva! összpontosítás, figyelem, tiszta elme.

From 09_12_24-31Karácsony

és sűrű sűrű köd és sötétség, de nem belül, hanem kívül!

visszaúton már nem kellett kérni, magamnak vettem meg, mialatt a család többi tagja békésen szuszogott az autóban...

helyszínek,látogatások - időrendben:

Mamával, nagynénikkel, unokatesókkal: régi recsegő LP-ről mennyből az angyal és pásztorok pásztorok. várakozás. valódi csillagszóró, ősrégi foszladozó díszek, régi sztaniolpapír...

Itthon: pizsamás, kedves, kicsi cserepesfás, szalmadíszek, papírdíszek, faalma, horgolt dísz. éneklés? nem, úgy emlékszem nem. inkább ásítás.

Hidvégen: közös éneklés, sok kisgyerekkel, lámpasor és gömbdíszek, műanyag gyöngysor, annyira családias...

Kerepesen: régi recsegő kazettáról francia karácsonyi dalok, apa itt-ott érces hangján a kazetta érces hangjával együtt énekel... szaloncukrok, gömbdíszek...

mindegyik éppen úgy jó, ahogy van.és ilyen sokféleképp.

jó idő hidvégen, gyönyörű napsütés, állatok, növények, sas. nagy délutáni pihenés.

From 09_12_24-31Karácsony

hangulatok, lelkiállapotok:

kicsit távoli is, meghatott is. feszült, de együtt levős, nyugodt. szomorú - szomorú hír hatására, megdöbbent. 

távolba révedő. merengős, értetlenkedő.

vidám, gyerekeket csodáló.

From 09_12_24-31Karácsony

fáradt.jólesően.

ma reggel, amikor felkeltem, és úgy érzetem, mintha szinte nem is aludtam volna (bocsánat , ez valójában tegnap volt, de mégis az elmúlt nap reggelén..),akkor elhatároztam, hogy ma este (valójában ennek is tegnapnak kellett volna lennie) feltétlenül lefekszem időben, hogy ne legyek mosott rongy 24-ére, ne legyek türelmetlen és ingerült a fáradtságtól, hanem kipihenten és vidáman...

...mosott rongy leszek. most már mind1.

azt már megszoktam, amióta gyerekeim vannak, hogy én is (mint szinte minden kismama, ) nehezen bírok sírás, meghatódás, esteleg megrendülés nélkül bárni olyan történetet, jelenetet, utcai történést, ami kisgyerekeket érint.

hogy az annapeti (anna születése körül) könyvbe beleolvasok az auchanban, és a felénél be kell csuknom, mert idétlenül könnybe lábad a szemem, az ok.,

viszont hogy ez mostanra - tán a karácsony is teszi - kiterjedt szinte az összes, bármiféleképpen érzelmet érintő történésre, azt már kevésbé díjazom.

így: amikor pl. a gyógyszertárban az öreg néni a gyógyszerésznek magyarázza, hogy miképpen fogja elkészíteni a karácsonyi vacsorát, én meghatottan állok, - várom, hogy végezzen - és arra gondolok, hogy mennyire jó, hogy ilyen barátságos, nem rohanós környéken élünk, ahol ez megtörténhet... és könnybe lábadásnak indul a szemem.

az utóbbi napokban még legalább 2-3 ilyen törtnént, amiket most mégsem tudok felidézni, de nem kapcsolódott szorosan kisgyerekhez és mégis könnybe lábadt a szemem..

hát ez már mindig így marad? :-)

.. az akad bőven a hóban... :-)

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

 nekem viszonylag nehezen megy a közös munka. valahol elvesztem a fonalat általában. de így hogy a férjem is itthon van, örömteli, mert amikor ők megunják, csak bemennek játszani, és én folytatom. így hát mi is belevágtunk a mézeskalácssütésbe...

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

Szekfűszeget és kevés édesköményt is keverünk a tésztához, csak előbb össze kell morzsolni őket... 

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

egy kicsit meglódult a kakaópor, de végül is kifejezetten szép színük lett a kis formáknak... 

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

és ilyenkor az az érzésem, valójában nem is kéne más játék, csak ami úgy is történik. persze ez nem így van, csak akkor egy kicsit így éreztem. 

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

amúgy is kezdek kicsit (vészesen?) elvakulni természetesség, minimalizálás (lásd ruhák, ajándékok) jóminőség és kevesebb inger irányába... éljen a tészta, a gyurma az agyag (utóbbit még nem vettem) a hó, a sár, a víz... 

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

ez egyébként nem feltétlenül jó, és főleg nem könnyű. egyre nehezebben küzdök meg a filmek áradatával, a számítógép folyamatos, már-már testrészszerű jelenlétével, és úgy egyáltalán a várossal. ez nem valamiféle elv és koncepció, hanem egyszerűen így van. 

From 09_12_19_Mézeskalács,szánkó

 néha attól tartok, ez a felnőtt (azon belül is főként női) szemlélet, és valójában a gyerekeknek (nem az enyémeknek hanem úgy általában :-) igenis az a jó, ami körülveszi őket, a sok-sok műanyag játék, az elektronika az ingerek sokasága.. végül is, ők jól vannak így.

és csak én problémázok ezen. és vágyom valami természetesebb közegre...

D: Jót játszottatok apával itthon?

J: mmmm. anyaaa?

D: én vásárolni voltam. vettem tejet, joghurtot, húst...

J: Pálikkát...

D: nem, Julcsi, pálinkát most nem vettem...

Ő pedig Ricsi, aki alig két nappal született Liepa után, őt még én is csak fényképről ismerem, de azok alapján gyönyörű és nagyon aranyos...

From RIcsi

és Judit szerint nagyon türelmes és megértő is...

From RIcsi

 végül is érdemes többé-kevésbé őszintén leírnom a dolgokat, máskülönben minek is írnám ezt a blogot... 

de azért a bejegyzés születését megelőzi, hogy építettünk pici hómanót falevél szemmel és vessző kezekkel, és gyúrtam hógolyót a gyerekeknek, akik megdobtak vele :-) és futottunk is egy kcisit a hóban és lábnyomokat is gyártottunk.... fényképezőt azt nem vittem, mindez ugyanis a fül-orr gégészet megközelítése majd az otthon megközelítése közben volt, utóbbi már nem volt teljesen felhőtlen...

Na és a mai tett: hát ha valamit, a fenyegetést aztán tényleg szívből utálom... tipikusan, az "én ezt ugyan sosem fogom alkalmazni..." fiktív anyukák körébe tartoztam, egészen odaáig, amíg valódi anyuka nem lettem...

Még azután is tartottam magam egy darabig, bár meggyőződésem a fenyegetés használatának hatástalan és káros voltáról  esetenként összetűzésbe kényszerült a lankadó türelem és tehetetlenség érzésével.

Már egyszer, tán másfél éve írtam, az újonnan kapott dvd film elajándékozását felvető fenyegetésemről, amit persze magamat szégyellve többször nem is emlegettem fel, becsületemre legyen mondva, nem is alkalmaztam.

Úgyhogy ma egy rosszabbat sikerült, és beleborzongtam, ha így folytatom, a végén még a konzervatív nevelési körökben közkedvelt mumus szót is a számra veszem :-)

Lényeg: Hullafáradt, nyüglődő Tomi: Nem vagyok fáradt, nem vagyok álmos, csak játszani akarok, csak játszani....  ilyenkor ficánkol, dumál, énekelget, egyre több dolgot megtesz, hogy nehogy véletlenl elnyomja az álom...(ez így önmagában még kifejezetten aranyos is volna, ha nem ismerném jól, hogy ha bedőlök ennek, akkor a 30perces önfeledt forgalomépítést és hasonló csodálatos játszásokat mi követi...(kép egy korábbi nem alvásból :-) ilyenkor szokta ugyanis a legjobb forgalmakat létrehozni... - (tettem fel képet a díszbuszhoz is ...)

From Drop Box

 

Úgyhogy én, minden feszültségemet leplezve, mintegy teljes természetességgel felvetettem, hogy akkor én megyek is, megkeresem a telefont, és hívok egy másik személyt, altatni, mert úgy látszik ez így nem megy. Tomi erre a témára igen érzékeny, gyakorlatilag engem és anyut fogad el altató délutáni alváshoz, időnként még Zolit, és egy egy jobb pillanatában Blankát, Rózsát, de őket nem mindig.

SZóval, az hogy mást hívok, várható volt, hogy pánikot kelt benne. Kimentem, megkerestem a telefont... visszamentem, és láttam is Tomi szemében az ijedséget, nagyon megsajnáltam. de akkor már benne voltam. úgyhogy mondtam, hgoy ha most gyorsan elalszik, akkor nem hívom a másik személyt (itt egy megnevezett személy állt, de ez nem is lényeges, hgoy ki, sejthetően nem Sári mama :-) Lefeküdt, aztán pár perc múlva hüppögve mondta, hogy nem tudja tovább csukva tartani a szemét. ekkor szólt Julcsi a babakocsiból, hogy anya, anyaaaa. mentem, Tomit pedig biztosítottam róla, hogy ja elalszik, mire visszaérek, akkor maradok, nem hívok senkit.

5 p múlva aludt, mint a bunda...

A dolog működött, én rendet raktam a konyhában, és most leültem a géphez, de azért nem vagyok teljesen kibékülve magammal.... 

TOmi már kétszer teljes komolysággal kijelentette a délutáni alvás előtt, hgoy neki már nem kell cumi, nyúlfejű és párduc az alváshoz ... sőt egyik alkalommal úgy tolta el magától őket és olyan hangon szólalt meg, mintha legalábbis már évek óta nem használna semmi ilyesmit és nem értené, hogy egyáltalán hogyan is kerülnek ők ide...

ami ugyebár igen vicces volt, de én csak magamban mosolyogtam.

ezek az alkalmak úgy zajlottak, hogy "ühümm, -- ahaaa -- á' igen? " vagy valami hasonló semmitmondó szóval a nevezett tárgyakat a polcra raktam és leültem tomi mellé.

Ő elhelyezkedett szépen (ma pl. egy picike álllatkát azért kért) nagyjából 1, maximum 2 percet feküdt, majd "most egy kicsikét kérem a cumit... .... a nyúlfejűt.... ... és a párducot" felkiáltással minden visszaállt a szokásos kerékvágásba.

Én ezt nagyon tréfásnak és aranyosnak találom. Azért közben egy jelzés is arra vonatkozóan, hogy valahol érzi, hgoy előbb-utóbb majd ezek nélkül - de legalábbis cumi nélkül! - kéne aludnia, bár mi igazán szinte sosem beszélünk ilyenről, de úgy látszik neki magának igénye van rá, hogy valamikor elhagyja ezeket.