TOmi már kétszer teljes komolysággal kijelentette a délutáni alvás előtt, hgoy neki már nem kell cumi, nyúlfejű és párduc az alváshoz ... sőt egyik alkalommal úgy tolta el magától őket és olyan hangon szólalt meg, mintha legalábbis már évek óta nem használna semmi ilyesmit és nem értené, hogy egyáltalán hogyan is kerülnek ők ide...
ami ugyebár igen vicces volt, de én csak magamban mosolyogtam.
ezek az alkalmak úgy zajlottak, hogy "ühümm, -- ahaaa -- á' igen? " vagy valami hasonló semmitmondó szóval a nevezett tárgyakat a polcra raktam és leültem tomi mellé.
Ő elhelyezkedett szépen (ma pl. egy picike álllatkát azért kért) nagyjából 1, maximum 2 percet feküdt, majd "most egy kicsikét kérem a cumit... .... a nyúlfejűt.... ... és a párducot" felkiáltással minden visszaállt a szokásos kerékvágásba.
Én ezt nagyon tréfásnak és aranyosnak találom. Azért közben egy jelzés is arra vonatkozóan, hogy valahol érzi, hgoy előbb-utóbb majd ezek nélkül - de legalábbis cumi nélkül! - kéne aludnia, bár mi igazán szinte sosem beszélünk ilyenről, de úgy látszik neki magának igénye van rá, hogy valamikor elhagyja ezeket.
