A hónak (még mindig?) tudok örülni. Reggel, ahogy kinézek az ablakon a havas háztetőkre, a havas - és nem latyakos! utcára, aztán az óvodaudvaron csillogó nagy hóra. És, hogy ropog a bakancsom alatt, ahogyan sétálok, mert kevés itt a latyak és több a hó! Igazából még a hideget…