Nem tudom, mennyire szokás hóban biciklizni. reggel kicsit hitetlenkedve néztem Tomira, aki váltig állította, hgoy ő bizony a futóbringával a hóban fog eljönni az óvodáig...

From 2010 január

mivel a szánkózáshoz már túlságosan eltakarították az utakat (tegnap szánkóval mentünk és jöttünk...) gondoltam, végül is nagy gond nem lehet, legföljebb majd viszem kézben, ha mégsem megy a bringázás...

ment.

visszafele útra már olyan tökéletességre fejlesztette T. a dolgot, hogy a csúszós, havas járdán, crossmotorost meghazudtoló bravúrossággal dölöngélt ide-oda, lábait hol lerakva, hol felemelve, és néhány kisebb eséssel meg is úszta a hazafelé utat.

De mindez még nem volt elég, így egy későbbi délutáni utunk során, a tavalyi kis szánkózósdombunk felé jártunk, szintén a bringával, és mivel szánkó nem volt most nálunk, Tomi a bringával mászott a kicsit domb tetejére.

friss híján egy tavalyi kép a dombról, ahol akkor még csak szánkóval próbálkoztunk...

From 09_02_15től

Annyira valószínűtlen volt, de simán, két keréken leért, többször egymás után a havas dombról. .. Nagyon vagánynak tartottam a nap végére a nehéz terepeket és kihívásokat kedvelőjét hóbringást :-)

Hétfőn kezdjük Julcsival a bölcsit. Julcsi szerintem a körülményekhez képest egészen képben van. Igaz, a három általa ismert ovis nénit szokta felsorolni, hogy ők lesznek vele, de gyakran elmondja, hogy a bölcsiben játszani fog, hogy anya nem lesz ott, sőt, múltkor hallom ahogy magában énekelget, majd azt mondja a dalra, amit énekel: "bőőcsiben tanúútam...". Egyébként pedig folyamatosan beszél. Ma, amikor indultam Tomiért: " Nem! Julcsi megyek Tetéért. Anya otthon maradt, Julcsi elmegy világgá..." :-) és hasonlóan vicces dolgok.

Tomi a héten, a visszaszokás jegyében még csak ebéd utánig maradt. Ennek megfelelően reggel nyüglődés nélkül jött, vidáman szaladt be a szobába, ebéd után nevetve ugrott a karjaimba, és nyüglődés nélkül hazajött... mit mondjak ezerszer szívderítőbb, mint síró, szorongó gyereket otthagyni, és nyafogó , nyüglődőt elhozni. jó volt. és mivel Z. itthon betegeskedett, elég egyszerű is volt megoldani a reggeli és déli órákat így. igaz, itthon már nem nagyon aludt el T, és többször J. sem, de igazából ez sem okozott nagy gondot.

Hétfőtől valami új jön.. az első betegségig. és most nagyjából három hete mindkét gyerek egészséges. ez naponta többször eszembe jut, szorongással fűszerezett örömmel, hogy mennyire szuper - és vajon meddig tart még ez az idilli állapot -...

From 2010 január