sok, hogy altatom, jó, altaTOM, Tomi már el is alszik, hál'istennek, valahogy most nem zavarja Julcsi nyiszegése...
Julcsi kezdi a mókát...nem tetszik neki az ágyban elalvás. jó, gondolom kiveszem ölbe, ne ébressze fel a bátyát: erre elkezd még magasabb hangon nyivákolni, húzogatja a hajam, dugdossa az ujját a számba (dugdosná, de én összeszorítom :-) ide-oda veti magát.., markolássza az arcomat, beleharap a vállamba, és várja a hatást... én csukott szemmel dúdolgatok.. folytatódik az akció...
röviden: szórakozik velem...
na, én ezt nem bírom. amúgy is ordítani tudok, ha valaki belémcsimpaszokodik, akár lelki, akár testi értelemben, akár férfi, akár más... szóval nem bírom, ha lefognak, követelőznek, fogva tartanak.
Julcsi sem..... kitör....
Eléééég.
Julcsi az ágyába határozott mozdulattal be, pelus, baba, kutya őmellé, én ki, babazene lejátszóba be...
... jut eszembe, ahogy rájuk nézek, hogy milyen gyorsan eltelik az idő, hogy pillanatok kérdése, és már nem az lesz a gondom, hogy Julcsi nem enged wc-re menni, hanem hogy hány napja láttam utoljára, és vajon kivel lófrál, hogy nem azt fogom várni, hogy Tomi elaludjon anélkül, hogy a kezét fogom, hanem azt, hogy egyáltalán odajöjjön hozzám néhanap, és adjon egy puszit kutyafuttában, amikor elrohan..
de jó, hogy lehet azon bosszankodni, hogy nem enged pisilni, de jó, hogy lehet várni, hogy elaludjon, és szép óvatosan kihúzzam a kezem a puha kis tenyérből. de jó, hogy ha éjszaka sírást hallok, és a vállamra veszem a kis hálózsákost, akkor rámsimul és megnyugszik, de jó, hogy ki kell venni a kádból és törölgetni, de jó, hogy felszabadultan kacag, ha az ágyon dobálom, de jó, hogy időnként megjelenik éjszaka a kis felszerelésével és bebújik közénk, de jó, hogy cummog és nem akar elengedni... de jó.....
Ekkora huncut kópét még a nem hordott a Föld a hátán! Ekkora kis csibészt! Ilyen kis bújós, puha, meleg gombócot! Ilyen kis hisztis csajt! Ilyen türelmes, okos nagylányt! Ilyen gyönyörű szépséges kicsi lánykát! Ilyen anyabosszantó sikoltozós, határokatkeresősdenemtiszteletbentartós, alvásidőben fennhangon röfögő, bátyát harapdáló, bátyáért rajongó haramiát! és a többi...
Mint második gyerekre, természetesen kevesebb figyelem hárul rá, mint Tomira pici korában, de még mindig több, mint Tomira éppen ennyi idősen, amikoris Julcsi két hónapos volt... Tán a kevesebb figyelem, tán a Krúdyban töltött nyugodt hétvége által hirtelen támadt sok idő teszi, úgy döntöttem, hogy legalább egy picit megünnepeljük Julcsika másfél éves születésnapját. Igaz, csak este fél nyolckor, de Julcsi igazán meghatódott...
Meghall egy zenét és körbe-körbe táncolni kezd. Reggel, miután percek óta hiába kérem, hogy hagyja abba a cummogást rajtam, meghallja a kukásautó hangját, és mint akit ágyúból lőttek ki...rohan (TOmi már az ablakban várja, és kiált neki: gyere Julcsi! kukásautó! gyere, mert mindjárt elmegy!) - én is kikászálódok, hogy odategyem... Elveszi Tomitól, amivel ő játszik és huncutul elrohan, de gyakran egy kérésre vissza is adja, ha Tomi szépen kéri..
Ha kedve van, bármely nevére hallgat, de ha nincs kedve, hiába sorolok végig mindent: Julcsi! Julcsisári! Julianna! Julianna Sára, Juluskám, Julikám, Julcsiiiiiii! mintha nem is volna ott...
Julcsi szeret utazni, de csak a maga módján, a hordozóban nyöszörög és kikívánkozik, ha ölben ül, lekívánkozik, ha térdel, felállna... ha buszt lát közeledni, felemeli a jobb lábát, mutatván, hogy szálljunk fel...
Julcsi elalszik az ágyában, a maga módján: rikoltozás, röfögés, hálózsák le, (fordítva fel), pelus, kutya , baba ki, (pelus vissza), pelus ki (pelus vissza)... duma, duma, egyszer csak csend. elaludt. Máskor meg nem alszik el, csak ölben, még máskor pedig úgy sem - de ez ritka eset. Fontos neki a pelus (plüss cuccok nem annyira érdeklik) a pelusnak nagyon tud örülni, és határozott eldobásával fejezi ki ha nem kíván elaludni, vagy nem a mi általunk választott módon...
Julcsi szeret enni. nagyon szeret. gyakorlatilag bármikor tud enni, szinte bármit. szereti a kenyeret sonkával, de jobban a sonkát magában, szereti a sajtot, a húslevest, a finom párolt répát, szereti a camembert sajtot, a joghurtot, a paradicsomot, a tonhalas szendvicset. szereti a paprikáscsirkét,a paradicsomlevest galuskával, a csirkefalatokat rizzsel, megeszi a kuszkuszt, a bulgurt, szereti a müzlit, de főleg ha csokispehely és még sok minden mást. Szeret rágni!
Szereti a csokit, a tortát, a kekszet, az alnaturás gyümölcsszeletet, a fagyit is (utóbbi azért ritka a repertoárban).
és szeret fogat mosni, azaz a fogkevét szívogatni, és nem bánja azt sem, ha hajat mosunk, TOmi ugyanis naponta bevizezi a haját, akár terveztünk hajmosást, akár nem. öblítéskor egyébként hátrahajtja a fejét és összeszorítja a szemeit.
Nagyon szereti, ha dobálják, forgatják, bumbujgatják, szereti a kerekecske gombocskát és az ez elment vadászni-t, a csip-csip csókát (tényleg csíp) és szerintem mindenféle játékot, csak én nem tudok többet... Szeret rohangálni, szeret motorozni a műanyag kismotoron.
Szeret cummogni. nagyon szeret reggel hozzámbújni, cummogni, én meg hozzá, és az arcomat a selymes hajához teszem. Ezt nagyon szeretjük.
Julcsi szeret Tomival kézenfogva menni az utcán (egy pár pillanatig),
nagyon tetszenek neki az árnyékok. Folyamatosan figyeli őket, honnan, merre látszik, és öö, ööőőő -vel mutogat rájuk.
Szeret a játszótéren hintázni és még jobban szereti a körbe-körbe pörgetőset, szeret csúszdázni is. sokkal kevésbé bátran mászik felfelé, mint Tomi annak idején- szegényke persze be van nehezítve az öltözékkel.. Séta közben időnként szeret a babakocsiba beülve megpihenni. hát ezt én sem bánom :-) viszont nem szeret vezényszóra visszaindulni. sehonnan sehová. vagy letenni valamit. nem szereti a majd későbbet, és kifejezetten nem szereti, ha a reggeli szoptatás előtt még kimegyek pisilni. akkor sem, ha már idehoztam a nagyágyba.
Szeret a duplóból építeni, és nagyon tud és türelmes, és szeret rajzolni! Szerintem gyönyörűen rajzol :-) szintén szereti szétrakosgatni a krétákat, egyenként kiválogatni, minden színnel húzni egy egy vonalat, szépen átgondolva, a papír egy-egy részletére. szóval alkot.
Nagyon érdeklik az állatok. percekig tudja nézni a vizilovat,
és nem ijed meg az óriásira tátott szájától, a zebrát, de akár a vízben elmerülő, időnként felbukkanó fókát is a zsiráf pedig különösen tetszik neki....
Julcsi nem beszél, de mindent ért. Ez az egyik kedvenc korszakom, annyira mulatságos, hogy beszélünk valamiről, és abban a pillanatban hozza, mutatja, mozdul, mondja... Valamelyik nap elgondolkodtam, hogy Tominak ez a korszaka, mintha kimaradt volna nekem. aztán hirtelen rádöbbentem, hogy na-ná, terhesség utolsó hónapjai, illetve Julcsi születése utáni első hónapok voltak ezek, amikor alig-alig votlt lelkierőm és energiám odafigyelni, hogy mi történik Tomival... :-(
Ányá, ányááá, ezt a kiejtést nem tudom visszaadni, ezért inkább felvettük... Ilyen Julcsi másfél évesen...
Előzetes egyeztetés után ma elmentünk megnézni azt az ovit, amit én kinéztem Tominak. Közel van (két sétáló gyerekkel volt kb.20 perc, tehát Tomival kb.10), jó csendes, nem forgalmas hely, nagy kert, jókat hallottam róla.
persze nem ide tartozunk és persze nehéz bekerülni. Vezető ovónő kedves és szimpatikus volt. amik külön szimpatikus dolgok voltak, hogy - első években legalábbis - nincs külön csoportfoglalkozás, hanem ha kedvük van a gyerekeknek, akkor alkotnak, ha nem nem, legalábbis így mondta. viszonylag sokat vannak levegőn - nagyjából egy-másfél óra délelőttönként - akkor is ha nem ragyog a nap. És hogy az ünnepeken nem csinálnak kirakatot a gyerekekből, hanem maguk közt ünnepelnek, esetleg egyenként bemehetnek a szülők megnézni a gyerekeiket. még az anyák napja sem egy nagy prezentáció, nem erőltetik, aki nem szereplős, stb. nagy termek voltak, szép bútorokkal, és a két ovónő, akiket bemutatott kedvesek, aranyosak. persze nem tudtam igazán beszélgetni senkivel, mivel a két gyerkőc is ott voltak, de első benyomásra jó.
Tomi csalódott volt, hogy nem maradhatott játszani, de nagy önuralommal tartotta magát, amikor visszavezényelték a játékoktól. A kertben játszhattak, rögtön elvegyült a többiek között, beszélgetést kezdeményezett, lejmolt kivit és almát, sőt a másik csoport táljából egyszerűen elvett néhányat. Julcsival nagyon aranyosak voltak a kislányok, de ő azért félénkebb volt. végén már Tomi sem akarta megmondani a nevét, viszont nagyon szerette volna használni a gyerekvécét. naná, nekem, mint anyukának az is tetszett, hogy tízóraira narancs, alma kiwi volt, nem pedig keksz, meg túrórudi, meg ilyenek...és hogy kinn az udvaron eszegették meg.
Az alvást elég szigorúan veszik.. kérdezem: mi van, ha nem alszik el? De elalszik! hmm. jó, de ha nem? akkor pihenve ott kell maradni az ágyban. mondjuk T. jó alvó, de az nem lehet egyszerű, ha mégsem sikerül.
A kiscsoportosok dadusa rémisztő volt, de viszonylag jól tűrték szegénykék ott kinn az udvaron.
Hát jelentkezünk, aztán majd meglátjuk. azért örülök, hogy eddig nem szorultam rá, hogy ilyesmi helyre adjam őket, és saját választás, valamint a helyhiány egyvelege folytán Tomi végül is nem lett bölcsis. Azért ez más világ. odafigyelés, még a legnagyobb jóakarat esetén is minimális, és farkastörvények uralkodnak a gyerekvilágban, az hamar kiderült. Mondjuk én azt hiszem, hogy nem kell őket félteni, Tomi azért kiáll a dolgokért, amikre szüksége van, azt most is láttam, de egyrészt nem jó érzés látni, amikor próbálják lelökni valahonnan, de azt sem jó érzés látni, hogy ha küzdenie kell, vagy ha ő csinál ilyesmit - utóbbira most nem volt példa, még jó! - Azt hiszem Julcsit sem szeretném bölcsibe adni, ha valahogy megoldható a gyes mellé plusz munka.
óvodai jelentkezés májusban...ja, és a beszoktatásról elfelejtettem érdeklődni, ami pedig igen lényeges dolog. azt tudom, hogy van, de hogy pontosan hogyan, azt nem. nem vagyok benne biztos, hogy T. -val egyszerű lesz. elsőre nagyon barátkozós, és nagyon bátor, nyílt, kedves, stb. de azt hiszem, ha arról lenne szó, hogy mostantól minden nap, és ott és egyedül, ahhoz azért lenne egy-két szava...
Az összes közül, ami történt velem, amiben részt vettem, közreműködtem, amit tettem, alkottam, véghezvittem az életemben, beleértve - csak amik így hirtelen eszembe jutnak - az iskolák elvégzését, a nyelvvizsgákat, az ismerkedést szimpatikus fiatal fiúkkal, felvételiket, érettségit, külföldi tanulmányokat és beilleszkedéseket, magányos napokat, másnaposságot, himalájai túrát, szorongásokat (ilyenek voltak - vannak bőven), félelmeket, egyedül túrázást az az Alpokban (azért az komoly volt esténként), terhességet, szülést, szoptatást, még az első füves cigit is, ami nagyjából 24órás durva szorongásos és önmagamba nézős élmény volt, mindezek közül ami a legnagyobb kihívást, gyakran tehetetlenségérzést, elgondolkodást, energiafelemésztést jelenti és a legtöbb önuralmat igényel, rengeteg feszültséget teremt és sokszor kudarcot - jelenleg így érzem - a két kisgyerek délutáni altatása.
A dolgok általában kiegyenlítődnek, fenntartva egy bizonyos szintet. igy cserébe tegnap és ma T. kihagyta a délutáni alvást, és bizony igencsak elemében van...
Készül az összefoglaló Julcsi másfél évéről, csak még a képek hiányoznak valahogy.
T. ma reggel fejébe vette, hogy megyünk Miskolcra, - nem megyünk, óriási sírás, -így megbeszéltük, h majd felhívjuk Jancsit, és valamelyik hétvégén találkoznak Miskolcon, vagy eljön Jancsi... na ehhez képest nézegeti az ablakból, hogy mikor érkezik Jancsi :-)
T. a dumájával elkezdett olyan szinten vicces és cuki lenni és az arckifejezése, ahogy néz közben, és a testtartása, és az egész Tomi együtt, hogy a legnagyobb csínytevése miatt sem tudok 2percnél hosszabban dühös maradni. ez persze jó érzés, de azért abban nem gátol meg, hogy kikészüljek a folyamatos rászólogatástól...
mondjuk az elmúlt 5perc:
T: - Jajj, öö. anya.. leszakadt! (a polc amire fel szokott állni)
D: - Jó, majd megcsinálom, játssz addig mást!
T: -De akkor nem tudok kinézniiiii!
D: - Nem baj, én most ültem le, pihenek, nem állok fel...
T: - itt lezuhan most a kukásautó! (a kanapérol)
D: - Most ne zuhanjon, majd ha Julcsi felkelt.
T: - De lezuhan! (lezuhan, J. nem ébred fel)
D: - (ajtónyitást hallok- bejárati) Tomi mit csinálsz? Csukd be az ajtot légy szíves!
T: - De Tomi most kinéz, hogy mit csinálnak kinn!
.............................
- Valamit építek neked anya! meglátod, hogy mit! - duplózik...
Van egy örökérvényű kedvencem (gyerekkoromban Mama mesélte sokszor...) ebben a témában:
Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázrezsóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (Mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek körülöttem és minden láb volt, csupa láb, és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek s én gyönge és kicsi vagyok. Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt - föl! föl! - mint az első hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis, észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszút állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyűlöltem mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!... És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! - Aztán: No, ne félj - mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.
az utóbbi percek viccese: balhé a wc-n: Tomi kiabál, állva szeretne pisilni! engedek. nehogymá' aztán ebből legyen később valami gátlás, vagy mittomén...
