DJTZs

Azon mosolyogtam az imént az alvásüggyel kapcs, hogy most ez a kp-i téma, és eltelik 3-4 év, ami ugye pár pillanat alatt eltelik :-) és már emlékezni alig fogok, hgoy hogyan is volt ez, helyette nyilván az óvodai-iskolai ügyek, és egyéb dolgok fognak foglalkoztatni. aztán meg...

egyébként T. ma (ismét) irtó cuki volt, nagyon álmos is persze, és amikor már mese után Julcsi újra kurjongatni, sikítozni kezdett, T.odaforult hozzám, és azt mondta, hogy:

- Nekem jó ez, nem baj, hogy Julcsi hangos, nem zavar! - nézek, kérdezem:

- Nem gond? igy is tudsz aludni?

- Igen, így is tudok! az sem zavar, ha sikít!

Megfogtam a kezét, kérdeztem mit énekeljek, énekeltem, ellazultam, elaludt...

Julcsi azóta is kurjongat, de most már kijöttem onnan...

a címbéli (költői) kérdés arra vonatkozik, hogy kin is múlik. azt hiszem azért nem csak rajtam. helyzeten, rajtuk is.

mondjuk azt meg még le sem írtam, hogy tegnap egyik gyerek sem aludt egy büdös percet sem délután.

From 2009_04_01től

Julcsika bírja mint az atom, vele nincs is gond, legfeljebb többször tanyál a játszón, de Tomi sokkal hisztisebb lesz, többet verekszik, ingerlékenyebb...

na, és akkor rólam ne is beszéljünk :-)

viszont este 3/48kor totálszunya volt.a felnőtteknek meg jöhetett a feszültségek kirobbanása, összebújás, beszélegetés nagyonnagyonfontosésokosdolgokról, és...és még mindig volt idő filmnézésre...  :-)

most úgy tűnik elszunnyadt odabenn. babazene (repeat-re állítva) végre kikapcs...

 SIÓ reklám vagány kiscsajjal...

From 2009_04_01től

From 2009_04_01től

From 2009_04_01től

Rájöttem, hgoy valójában igazán átérezni (humorral és mély együttérzéssel) csak azok tudják az altatás és egyéb kisgyerekek körüli dolgokat, akik hasonló helyzetben vannak. ez persze nem valami nagy bölcsesség, nyilván bármi mással is így van ez.

ugyanúgy, ahogy olvasgatni tudok a három és többgyerekesekről, azt, hogy valójában milyen azt nem tudhatom. így tehát a mi helyzetünket igazából a több pici gyerekkel otthonlevős anyukák közelítik meg leginkább. az a jó, hogy ezek a dolgok, amint az ember beszélgetni kezd róluk, elvesztik az élüket, és bele lehet lendülni és mondani és bólogatni, hogy igen, igen nálunk is, meg nahát, az nálunk kicsit másképp és jó nagyokat nevetni közben...

Tegnap E.B biztosított együttérzéséről levélben, míg ma A.B-val beszéltem, amely beszélgetés folyományaként a mai altatás során fel is használtam egy tanácsot...

No, de előbb a délelőtt...

ami igazi relax-délelőtt volt, a csodaszép időben, ismét Zsófival és Zoéval, az árnyas játszótéren. ilyenkor minden olyan egyszerű, szép és magától értetődő...

a kislányok cukik...

From 2009_04_01től

a gyerekeim csodásan játszadoznak együtt a homokban, aminek ilyenkor tavasszal még a tapintása is olyan jó.

From 2009_04_01től

Julcsi szépen végigmutogatja a játékokat...

From 2009_04_01től

From 2009_04_01től

Az anyáknak meg nincs más dolguk, mint megvitatni az anyasággal járó diliket, a házépítés buktatóit, a passzív ház lehetőségét, és egyéb fontos dolgokat, a kicsit már-már túl meleg tavaszi délelőttön...

Aztán haza...

Itthon minden szanaszét, mert csap-pap  hagyva volt, hogy siessünk ki a napsütésbe...

Gyorstésztafőzés, kakakiszedés, minihisztik, kaja, fektetés.... ..... sikongatás... mit sikongatás, fejhangon sikítás. nem egy percig, nem kettőig, folyamatosan. megelégelés. kimegyünk Tomival , ezt nem hallgatjuk tovább...persze a sikítás abban a másodpercben abbamarad...

és az alku:

Nagyjából negyed óra telt el, és 100-150 anya, anyaaaa, ányááá, áááánnnyaáááá, stb. kiáltás a kisszobából, amikor szigorú arccal bementem. Ránéztem Julcsira, mondom neki, h feküdjön le szépen és indulok ki. erre elkeseredés. Jó, visszamegyek. ránézek, kérem h nézzen a szemembe: Jól van Julcsi, bejövök, de akkor szép csendesen leszel?

Julcsi megszeppenve néz, enyhén legörbülő ajkakkal, és az újonnan bevezetett bólogatásával erős bólogatásba kezd.elképesztőcuki... Kicsit szkeptiksan behívom Tomit, lefekszik ő is, Julcsit a karomba veszem, még egy körülnézős bepróbálkozásáról lebeszélem, pár perc múlva alszik.... :-)))

Hogy teljes legyen. (a trilógia)

mert egyébként észrevettem, a jót sokkal kevésbé írom le, mint a rosszat. nyilván valami olyansmi, hogy rosszat kiírni magunkból önmagában segít, míg a jót egyszerűen élvezzük, az írásos megörökítésre vonatkozó különösebb késztetés nélkül. legalábbis én.

Szóval a nap hátralevő részét nyugalomban és csöndes vidámságban éltem át. Kávézás egy közeli kávézóban (kicsiknek kakaózás), séta, játszótér, gyönyörű napsütés, tavasz...

(képek korábbról!!)

From 2009_03_23-31

a játszótéren volt ugyan egy majdnem beszólós helyzet:

két pici egy egy és egy kétéves forma játszanak (Tomi is melletük) a kétéves forma elkezdi -láthatóan különösebb tudatosság és indulat nélkül- erőteljesen söpörni le a homokot a dömperről, sajnos épp az egyéves-forma arcába. én odalépek, h segítsek, de anyatigris hamarabb odaér, a következőt címezve a mit sem értő kétéves-formának:

- Te hülyegyerek! mit csinálsz??! nem vagy képes odafigyelni? hülye vagy? - majd az orra alá dörmögve: megölöm ezt a hülyegyereket!

fú, én ledermedtem teljesen (hálistennek, különben beszóltam volna) a nő amúgy terhes volt, végefelé, szóval nyilván durva idegállapot, de azért ez nekem is sok volt. kíváncsi vagyok amikor két picivel lesz, majd hogy figyel a nagyobbra, hogy nehogy - teljesen el nem ítélhető módon - hasonlóan szórja a homokot...

szerencsére az én gyerkőceim szuperül játszadoztak, ez a játszóterezés tiszta pihi...

(Julcsi nagy kedvence a pörgős:)

From 2009_03_23-31

No, de ott tartottam, hogy nyugalom, türelem jellemeztek, este fél hétre itthon voltunk, mindkét gyerek tiszta hiszti, naná, hullafáradtak, én nagy nyugalommal megvacsoráztatom őket a pár szelet itthon talált kenyér és sajtból összetett melegszendróval, megfürdetem a kissé tomboló Tomit (is), türelmesen felöltöztetem a padlónfekvőt (is) és teljes lelkinyugalommal és szeretettel mesélésbe és éneklésbe kezdek...

majd 8óra5perckor kijövök a két szuszogótól (férj még sehol.. ..dolgozik...)

mindennek vannak előnyei, ha nem is sok, a délutáni alvás kihagyásának is.

és amikor lenyugszunk...

ülök a fotelben, bárgyú mosollyal az arcomon és nézem a tevékenykedő gyermekeimet...

szinte mintha valamiféle segítséget szeretnének nekem adni, ha már ilyenek voltak...

a maguk módján.

Tomi a játékbabakocsi ponyváját bevizezve a lakást végigjárja és mindent szépen végigtörölget..

Julcsi elkezdi a szennyest bepakolni a mosógépbe (persze miután átmászott ő is a rács alatt.)

folyik a víz a mosdócsapból, nyitva van, mosógép ajtaja sokszor becspódik, mindenfelé vízcsorgás hallatszik. ahogy Tomi igyekszik megtisztítani..

én meg aligha mozdulok..

From 2009_03_23-31

mint egy öreg tölgy.

besokalltam.

elegem van a harapdáló, nyivákoló, sikító, egymást hergelő, ágyból kirohanó, benne ordító, anyázó , ütögető, csapkodó, idegtépő, szórakozó, tépkedő, mégjobban egymást hergelő gyerekek különböző módon történő altatgatásából,

elegem van abból, hgoy mindig van valaki, aki azt hiszi, hogy ő bezzeg jobban tudná.. egy fenét tudná jobban. - rendszerint egy vagy kevesebb gyerekes, esetleg 25 éves nagylánnyal vagy nagyfiúval rendelkező, stb. emberek -

Tomi kiskorában (kb. másfél éves kora előtt) amikor még egyedül aludt el egy kedves köszönés után a szobájában, arra gondoltam, hogy, na van egy dolog, ami nekem biztosan nem menne, és nincs se kedvem se energiám rá, ez az altatgatási hercehurca. örömmel gondoltam rá, hogy pontosan ez az, amire nincs is szükség.

azóta ez változott.

tényleg nem megy. utálok altatni. persze, szívesen elmesélek egy mesét, utána szívesen elénekelem a bóbitából a versek nagy részét, utána szívesen dúdolok még egy kicsit, és a kis krapócák álomba szenderülnek. ámde amikor énekelek és Julcsi sikít, amikor Julcsi megnyugszik és erre TOmi sikít, amikor Julcsit a vállamra teszem és erre erősen beleharap, majd mardosni kezdi az arcomat, amikor végre lehajtja a fejét, és Tomi, mint aki csak erre várt kurjant egy nagyot...

amikor megelégelem, kijövök, erre Tomi egymás után 10edszerre is kirohan és én 10edszerre is visszateszem (jó karizomerősítő :-)

ezeket mind igazán utálom. hiába próbáltam szépítgetni magamban, hogy pl. nem annyira kedvelem, nem a kedvencem, kevésbé szeretem, mint a játszótéren játszani (amit egyébként kifejezetten szeretek) nem olyan felemelő, mint a hozzámsimuló Julcsit simogatni, vagy az éjjel az ágyunkban megjelenő Tomi szuszogását hallgatni... nem erről van szó. egyszerűen ezt az altatási hercét rettentően utálom. talán azért is annyira, mert látom, hogy külön külön mindkettő simán aludna, hogy fáradtak, álmosak, majd szétdőlnek... de így hárman egymásra hangolódni rohadt nehéz.

és én előbb-utóbb felnúzom őket az idegességemmel és az akaratommal, hoyg aludjanak, csak nyugtalanabbá teszem őket.

most abba hagytam, csinálnak amit akarnak (nagyjából :-)

azt hiszem, a pici gyerek azért ilyen marha nehéz (már akinek), mert szinte az egyetlen olyan "feladat" az ember életében, ahol a racionalitás nem hat, hanem az ember teljes mértékben a lényével, kisugárzásával, tudatosságával hat/vagynemhat a gyerekére.

és ez frusztráló bizony, ha épp nem működik. és szembe kell nézni vele.

LEgtávolabb élő barátunk A DORKA...

Tomi időnként, váratlanul megkérdi, hgoy hol lakik Sophie? ilyenkor tanácstalanul nézek, elmondom, hogy nagyon messze: Balin, de ez nem elég. Akkor elmondom, hogy Sophie ugyan nagyon messze lakik, de viszonylag (mármint Budapest és az Indonéz szigetvilág távolságának viszonylatában) közel Brózik Dorkához, aki szintén nagyon messze lakik..

T: Brózik Dorka hol lakik?

D: Ő Szingapúrban. Az is nagyon messze van.

Időnként persze ezek a kérdések felcserélődnek.

Időnként pedig csomag érkezik, egészen messziről. Volt már, hogy a postára mentünk érte Tomival kettesben, volt hogy éppen itthon voltunk, amikor jött a postás, (olyan is volt, hogy a hosszú úton elkallódott és sosem jutott el hozzánk), legutóbb pedig este hazafelejövet leltünk rá a ládában, és a kis csomagot a lakásba érkezve azonnal bontani is kezdték....

From 2009_03_23-31

mondjuk, hogy ez megfelelne 'kanalasképnek' azt nem mondanám, bár az egyik kanál látszik a földön. A tűzoltós kanál sajnos nem látszik, de majd valamikor készítek joghurtevős képet is, olyankor gyakran előkerül. .. a szemesszájas kiskanalat azóta kicsit kisajátítottam, mert nekem is nagyon tetszik, de persze Julcsi is megkapja, ha kéri... BD gyakorlatiasan igyekszik apró és könnyű ajándékokat küldeni. A korábban érkezett pehelykönnyű bambuszkampókat az előszobában és a konyhában használjuk :-)

én aktívan nagyjából heti kétszer pár percet sajnálkozom azon, hogy A DORKA ilyen messze lakik, aztán enyhítem szomorúságomat arra gondolva, hogy nekik ott jó, hogy az édesanyjának sokkal nehezebb hogy nincs itt a lánya, mint nekem, hogy nincs itt a barátnőm, hogy lényeg, hogy van, nem az, hogy hol... stb. meg mondjuk arra is gondolok néha, hogy marha jó lehet ott...

From 2009_03_23-31

(még, ha nem is ilyen kalyibában laknak, hanem emeletes házban)

Zoli elkezdett tanfolyamra járni, igaz még csak elmélet, de Tomi szerint Apa máris tanulóvezető! Mivel ez hétvégén van, mi pedig barátkoztunk....

Szombaton Krisztával, a Feneketlen-tó környékén...

From 2009_03_23-31

From 2009_03_23-31

 Vasárnap pedig Zoéval és Zsófival a mi környékünkön...

From 2009_03_23-31

From 2009_03_23-31

Az én gyerkőceim, akikről azt hittem, hgoy vízhatlan ruházatba öltöztettem őket, előszeretettel üldögéltek a vizes aszfalton...

- Egy kis kő fürdik a tóban! -

From 2009_03_23-31

 nem voltak vízhatlanba öltöztetve, de nem is lett semmi bajuk.

ismét megnéztem magamnak, hogy milyen a lazaanyuka.. nem olyan mint én.

az én mosolygós fejemről nem is született kép - persze, mert férjem nem volt jelen, aki hangsúlyozva gyönyörűségemet, és irántam érzett tetszését engem is fényképez, nem csak a gyerekeket --- bár, ha meggondolom általában talán csak azért, mert a gyerekek épp az én ölemben vannak :-))

Boribon olvasását követően:

'Ha én cica leszek, Annipanni lábán szeretnék nevetgélni...'

Na, azért ezt a kisfiam sosem csinálta... :-)))

From 2009_03_23-31

From 2009_03_23-31

From 2009_03_23-31