Hogy teljes legyen. (a trilógia)
mert egyébként észrevettem, a jót sokkal kevésbé írom le, mint a rosszat. nyilván valami olyansmi, hogy rosszat kiírni magunkból önmagában segít, míg a jót egyszerűen élvezzük, az írásos megörökítésre vonatkozó különösebb késztetés nélkül. legalábbis én.
Szóval a nap hátralevő részét nyugalomban és csöndes vidámságban éltem át. Kávézás egy közeli kávézóban (kicsiknek kakaózás), séta, játszótér, gyönyörű napsütés, tavasz...
(képek korábbról!!)
From 2009_03_23-31 |
a játszótéren volt ugyan egy majdnem beszólós helyzet:
két pici egy egy és egy kétéves forma játszanak (Tomi is melletük) a kétéves forma elkezdi -láthatóan különösebb tudatosság és indulat nélkül- erőteljesen söpörni le a homokot a dömperről, sajnos épp az egyéves-forma arcába. én odalépek, h segítsek, de anyatigris hamarabb odaér, a következőt címezve a mit sem értő kétéves-formának:
- Te hülyegyerek! mit csinálsz??! nem vagy képes odafigyelni? hülye vagy? - majd az orra alá dörmögve: megölöm ezt a hülyegyereket!
fú, én ledermedtem teljesen (hálistennek, különben beszóltam volna) a nő amúgy terhes volt, végefelé, szóval nyilván durva idegállapot, de azért ez nekem is sok volt. kíváncsi vagyok amikor két picivel lesz, majd hogy figyel a nagyobbra, hogy nehogy - teljesen el nem ítélhető módon - hasonlóan szórja a homokot...
szerencsére az én gyerkőceim szuperül játszadoztak, ez a játszóterezés tiszta pihi...
(Julcsi nagy kedvence a pörgős:)
From 2009_03_23-31 |
No, de ott tartottam, hogy nyugalom, türelem jellemeztek, este fél hétre itthon voltunk, mindkét gyerek tiszta hiszti, naná, hullafáradtak, én nagy nyugalommal megvacsoráztatom őket a pár szelet itthon talált kenyér és sajtból összetett melegszendróval, megfürdetem a kissé tomboló Tomit (is), türelmesen felöltöztetem a padlónfekvőt (is) és teljes lelkinyugalommal és szeretettel mesélésbe és éneklésbe kezdek...
majd 8óra5perckor kijövök a két szuszogótól (férj még sehol.. ..dolgozik...)
mindennek vannak előnyei, ha nem is sok, a délutáni alvás kihagyásának is.