Rájöttem, hgoy valójában igazán átérezni (humorral és mély együttérzéssel) csak azok tudják az altatás és egyéb kisgyerekek körüli dolgokat, akik hasonló helyzetben vannak. ez persze nem valami nagy bölcsesség, nyilván bármi mással is így van ez.
ugyanúgy, ahogy olvasgatni tudok a három és többgyerekesekről, azt, hogy valójában milyen azt nem tudhatom. így tehát a mi helyzetünket igazából a több pici gyerekkel otthonlevős anyukák közelítik meg leginkább. az a jó, hogy ezek a dolgok, amint az ember beszélgetni kezd róluk, elvesztik az élüket, és bele lehet lendülni és mondani és bólogatni, hogy igen, igen nálunk is, meg nahát, az nálunk kicsit másképp és jó nagyokat nevetni közben...
Tegnap E.B biztosított együttérzéséről levélben, míg ma A.B-val beszéltem, amely beszélgetés folyományaként a mai altatás során fel is használtam egy tanácsot...
No, de előbb a délelőtt...
ami igazi relax-délelőtt volt, a csodaszép időben, ismét Zsófival és Zoéval, az árnyas játszótéren. ilyenkor minden olyan egyszerű, szép és magától értetődő...
a kislányok cukik...
 |
| From 2009_04_01től |
a gyerekeim csodásan játszadoznak együtt a homokban, aminek ilyenkor tavasszal még a tapintása is olyan jó.
 |
| From 2009_04_01től |
Julcsi szépen végigmutogatja a játékokat...
 |
| From 2009_04_01től |
 |
| From 2009_04_01től |
Az anyáknak meg nincs más dolguk, mint megvitatni az anyasággal járó diliket, a házépítés buktatóit, a passzív ház lehetőségét, és egyéb fontos dolgokat, a kicsit már-már túl meleg tavaszi délelőttön...
Aztán haza...
Itthon minden szanaszét, mert csap-pap hagyva volt, hogy siessünk ki a napsütésbe...
Gyorstésztafőzés, kakakiszedés, minihisztik, kaja, fektetés.... ..... sikongatás... mit sikongatás, fejhangon sikítás. nem egy percig, nem kettőig, folyamatosan. megelégelés. kimegyünk Tomival , ezt nem hallgatjuk tovább...persze a sikítás abban a másodpercben abbamarad...
és az alku:
Nagyjából negyed óra telt el, és 100-150 anya, anyaaaa, ányááá, áááánnnyaáááá, stb. kiáltás a kisszobából, amikor szigorú arccal bementem. Ránéztem Julcsira, mondom neki, h feküdjön le szépen és indulok ki. erre elkeseredés. Jó, visszamegyek. ránézek, kérem h nézzen a szemembe: Jól van Julcsi, bejövök, de akkor szép csendesen leszel?
Julcsi megszeppenve néz, enyhén legörbülő ajkakkal, és az újonnan bevezetett bólogatásával erős bólogatásba kezd.elképesztőcuki... Kicsit szkeptiksan behívom Tomit, lefekszik ő is, Julcsit a karomba veszem, még egy körülnézős bepróbálkozásáról lebeszélem, pár perc múlva alszik.... :-)))
