Előzetes egyeztetés után ma elmentünk megnézni azt az ovit, amit én kinéztem Tominak. Közel van (két sétáló gyerekkel volt kb.20 perc, tehát Tomival kb.10), jó csendes, nem forgalmas hely, nagy kert, jókat hallottam róla.

persze nem ide tartozunk és persze nehéz bekerülni. Vezető ovónő kedves és szimpatikus volt. amik külön szimpatikus dolgok voltak, hogy - első években legalábbis - nincs külön csoportfoglalkozás, hanem ha kedvük van a gyerekeknek, akkor alkotnak, ha nem nem, legalábbis így mondta. viszonylag sokat vannak levegőn - nagyjából egy-másfél óra délelőttönként - akkor is ha nem ragyog a nap. És hogy az ünnepeken nem csinálnak kirakatot a gyerekekből, hanem maguk közt ünnepelnek, esetleg egyenként bemehetnek a szülők megnézni a gyerekeiket. még az anyák napja sem egy nagy prezentáció, nem erőltetik, aki nem szereplős, stb. nagy termek voltak, szép bútorokkal, és a két ovónő, akiket bemutatott kedvesek, aranyosak. persze nem tudtam igazán beszélgetni senkivel, mivel a két gyerkőc is ott voltak, de első benyomásra jó.

Tomi csalódott volt, hogy nem maradhatott játszani, de nagy önuralommal tartotta magát, amikor visszavezényelték a játékoktól. A kertben játszhattak, rögtön elvegyült a többiek között, beszélgetést kezdeményezett, lejmolt kivit és almát, sőt a másik csoport táljából egyszerűen elvett néhányat. Julcsival nagyon aranyosak voltak a kislányok, de ő azért félénkebb volt. végén már Tomi sem akarta megmondani a nevét, viszont nagyon szerette volna használni a gyerekvécét. naná, nekem, mint anyukának az is tetszett, hogy tízóraira narancs, alma kiwi volt, nem pedig keksz, meg túrórudi, meg ilyenek...és hogy kinn az udvaron eszegették meg.

Az alvást elég szigorúan veszik.. kérdezem: mi van, ha nem alszik el? De elalszik! hmm. jó, de ha nem? akkor pihenve ott kell maradni az ágyban. mondjuk T. jó alvó, de az nem lehet egyszerű, ha mégsem sikerül.

A kiscsoportosok dadusa rémisztő volt, de viszonylag jól tűrték szegénykék ott kinn az udvaron.

Hát jelentkezünk, aztán majd meglátjuk. azért örülök, hogy eddig nem szorultam rá, hogy ilyesmi helyre adjam őket, és saját választás, valamint a helyhiány egyvelege folytán Tomi végül is nem lett bölcsis. Azért ez más világ. odafigyelés, még a legnagyobb jóakarat esetén is minimális, és farkastörvények uralkodnak a gyerekvilágban, az hamar kiderült. Mondjuk én azt hiszem, hogy nem kell őket félteni, Tomi azért kiáll a dolgokért, amikre szüksége van, azt most is láttam, de egyrészt nem jó érzés látni, amikor próbálják lelökni valahonnan, de azt sem jó érzés látni, hogy ha küzdenie kell, vagy ha ő csinál ilyesmit - utóbbira most nem volt példa, még jó! - Azt hiszem Julcsit sem szeretném bölcsibe adni, ha valahogy megoldható a gyes mellé plusz munka.

óvodai jelentkezés májusban...ja, és a beszoktatásról elfelejtettem érdeklődni, ami pedig igen lényeges dolog. azt tudom, hogy van, de hogy pontosan hogyan, azt nem. nem vagyok benne biztos, hogy T. -val egyszerű lesz. elsőre nagyon barátkozós, és nagyon bátor, nyílt, kedves, stb. de azt hiszem, ha arról lenne szó, hogy mostantól minden nap, és ott és egyedül, ahhoz azért lenne egy-két szava...