Egy hétköznap sokféleképpen kezdődhet.

például így:

Származási hely: 2012október

vagy éppen így:

Származási hely: 2012október

bár az első azért inkább hétvégére jellemző felvétel.

A kezdet többnyire rendben van, bár gyakori a tomihiszti (kirohanó toporzékoló Tomi) a julcsihiszti (fáradt vagyok, nem kelek fel neeeeeeem Julcsi), sírózsuzsi (nem mond semmit)...

két és fél hete már, hogy a délután fénypontjaként Julcsi zsebre rakott kézzel elvágódott az utcán, arccal neki a lakópark falának, majd 20 percen keresztül csillapíthatatlanul sírt, és utána is még órákig nagyon jámbor volt. épp mire úgy tűnt kezd visszatalálni önmagához, megjelent a bejárati ajtóban Tomi és Zoli enyhén véresen. Az ilyen pillanatokban az ember nem tudja hirtelenjében, hogy sírjon vagy nevessen, a tragikomikus helyzeten. Biciklis baleset.

A végeredmény az lett, hogy Zolinak van csak 8 napon túl gyógyuló sérülése, a gyerekeknek már kutya bajuk. Ennek ellenére sok idő kell az ilyesmi kiheveréséhez.

A kiheverési időszakban Zsuzsi elérte a 8 hónapos kort. csodásan fejlődik, a mozgása már alig marad el, az ebben a korban megszokottól, picit még szétcsúsznak a lábai, de rendesen rugózik, helyet változtat, megszerez, kúszik, mászni kezd, kis híján felül, ültetve megmarad...

etetőszékben cukin elüldögél:

Származási hely: 2012október

hogy a baleset kiheverését követően se maradjunk izgalom nélkül, Zs. is beavatta magát: úgy gurult le a kanapéról krumpliszsák puffanással, hogy én a puffanás hangjára ébredtem, Zoli a fotelben ülve számítógép előtt mit sem érzékelt Zs. oldalirányú mozgásáról. ő is csak a puffanást hallotta. Ügyes volt Zsuzsi, mert mindezt negyed hétkor reggel tette, tehát ha még negyed órát vár, már ébren lettünk volna, és látjuk, hogy közeledik az ágy széléhez.

neki sem lett baja, kevés ölelgetés után megnyugodott.

A napok a balesetek nélkül sem mindennapiak, a házfelújításnak köszönhetően ha szeretnénk sem tudnánk unatkozni. T.és J. gondoskodik róla, hgoy egy pillanatra sem: mostanában a legújabb, hogy óvodából hazajövet őrjöngve rohanva sikoltoznak egymást teljes erővel rúgják, ütik. ez rendesen próbára teszi az idegrendszeremet.

különben meg persze cukik :-)

Származási hely: 2012október

Az esték sem feltétlenül gördülékenyek, van ilyen is, olyan is. mindenesetre, mi Zolival úgy tűnik, elértük azt a fáradtsági fokot, hogy valamelyikünk szinte mindig alszik. többnyire valami olyasmi, hogy én bekísérem a gyerekeket a szobába, Tomi mellett elalszom, mire kivánszorgok, Zoli a fotelben alszik, majd én a kanapéra lerogyva tovább...és különböző variációkban reggelig. a múlt héten kétszer aludtunk ruhában úgy, hogy nem vetettük meg az ágyat. ez már nekem is durva. van olyan is, hogy éjjel 1-2 körül felébredünk, és megvitatjuk a legsürgősebb megvitatandókat (hova kerüljön a fal a házban, hány mosdó legyen, ki viszi holnap a gyerekeket az óvodába, ki bikázza be a lemerült akkumulátorú autót, stb.) majd tovább alszunk...

Elmentünk a várva várt DeadCanDance koncerte is, aminek a 80%-t szerintem mindketten végigaludtuk. Éppenséggel altatónak azért egy csöppet drága volt.

 ma különleges este van. én még futni is voltam, sok hét után újra blogot írok, Z. pedig filmeket néz. meglesz még ennek a böjtje holnap :-)

A gyerekeket egyébként legjobb volna álmukban fényképezni. három kis szuszogó a kis szobában.Elevenségnek nyoma sincs...