Az összes közül, ami történt velem, amiben részt vettem, közreműködtem, amit tettem, alkottam, véghezvittem az életemben, beleértve - csak amik így hirtelen eszembe jutnak - az iskolák elvégzését, a nyelvvizsgákat, az ismerkedést szimpatikus fiatal fiúkkal, felvételiket, érettségit, külföldi tanulmányokat és beilleszkedéseket, magányos napokat, másnaposságot, himalájai túrát, szorongásokat (ilyenek voltak - vannak bőven), félelmeket, egyedül túrázást az az Alpokban (azért az komoly volt esténként), terhességet, szülést, szoptatást, még az első füves cigit is, ami nagyjából 24órás durva szorongásos és önmagamba nézős élmény volt, mindezek közül ami a legnagyobb kihívást, gyakran tehetetlenségérzést, elgondolkodást, energiafelemésztést jelenti és a legtöbb önuralmat igényel, rengeteg feszültséget teremt és sokszor kudarcot - jelenleg így érzem - a két kisgyerek délutáni altatása.
