DJTZs

Én tényleg kedvelem a játszóterezést - ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy a panelben a körberohangáló egymásba ütköző gyerekek koordinálását viszont kifejezetten nem - , de azért néha már nekem is sok, amit ott szülő-részről végignézek.

Néha nem tudom, hogy szomorú, vagy túlvicces, amiket előadnak bizonyos szülők.

Ahhoz már hozzászoktam, hogy egyes anyukák mindenféle kajadarabokkal (lehetőleg pufi,perec,keksz, stb.) rohangálnak a kicsikéik után, aki szerintük rosszevős, semmitnemeszik, utáljaafőzeléket, aligeszikjajjajj, csak apufiteszimeg.. stb. ezek a kedves kis fajankók rendszerint jó húsban lévő egészséges vidám gyerkőcök... (mondjuk én ezt amúgy sem értem, de talán csak mert még sosem hallottam olyat, hogy alultápláltsággal kezelnének kisgyereket, akinek lehetősége van azt enni, amit akar..)szegény anyukáktól rendszerint az én gyerekeim kunyerálják el a gyerkőceik által nem kívánt huszadikféle felkínált ezt-azt... :-)

ennél azonban jelentősen rosszabbak a gyerekeiket folyamtosan egzeciroztató szülők... mivel ez bővelkedik csúnyának nevezett szavakban, azokat  a szokásos csillagozással jelölöm...

- A hintán békésen üldögélő kislánynak: - Mit ücsörögsz az álló hintán, miért nem hintázol, a hinta nem arra való, hogy ücsörögjünk rajta...

- A körbe-körbe motorozgató kisfiúnak: (miután sikertelenül megpróbálta az anyuka lerángatni! a kismotorról és belegyömöszölni a hintába): - Hagyd már abba a motorozást, ezért nincs értelme a játszótérre jönni, ez nem játszóterezés, miért nem hintázol? vagy csúszdázol? miért nem beszélsz már?? csak ülsz azon a k**va motoron és meg se szólalsz!

- A (hintás anyuka) a homokozóban ujjaival a homokot birizgáló kislánynak: Ez a homokozás? miért nem építesz valamit? miért nem csinálsz valamit a formákkal? nézd, az a másik kislány máris készített valamit!

- Nagymama a homokba igyekvő kisunokájának: Ne vedd le a cipőt! nem, a zoknit se, nem szabad ilyet csinálni, koszos lesz a lábad!! .... bááá.jesszus, miért hozza homokozni, ha szegény nem érhet a homokhoz....

- de tán mindennél abszurdabb a nagypapa, aki, miután a kisunokája kikéredzkedett a hintából, ahova pár másodpece helyezte bele, nemes egyszerűséggel csak annyit motyogott az orra alá: az isten b**sza meg!

Nem tudom, lehet, hogy én vagyok valami szakadár újhullámos, de valahogy azt gondolom, a gyereknek az a legjobb, ha egyszerűen hagyjuk őt játszani azzal, amivel éppen kedve van, esetleg finoman terelgetve, ha épp valamiért arra van szükségünk...figyelünk rá, ha jelzi, hogy segítségre van szüksége akkor segítünk, ha odahozza a homoksütit örömmel elfogadjuk, ha hintázni szeretne beletesszük.

Néha úgy látom a játszón, hogy a mi hozzáállásunk a ritkább. és olyankor egy kicsit sajnálom a gyerkőcöket.

Az oviban azt mondták, hogy ekkora gyerekek még nem nagyon játszanak együtt, inkább egymás mellett. azt hiszem ez nagyon nagy részt azon múlik , hogy van-e korban hozzá illő testvér.

Tomi és Julcsi ugyanis rengeteget játszanak együtt, sőt leginkább együtt játszanak itthon. Természetesen Tomi irányít, Julcsi teszi amit mond neki...

itt például:

From 09_06_04itthon

T:: gyere Julcsi üljünk le, várjuk a buszt!

Ma, nagyon hasonló szituáció, csak egy dobozban ülnek (autó, vagy vonat?) telepakolva mindenfélével, amikor T. egyszercsak megszólal:

T: Várjál Julcsi, még ne induljunk, hozom a hányótálat!

Merthogy Julcsi tegnap éjjel a vacsira hirtelen betermelt óriási adag húslevest egy az egyben kihányta - T. nem ébredt fel, de ma meséltük neki- .

Julcsi másodjára hányt csak életében - szerencsére az ilyen vírusok vagy elkerültek, vagy csak a hasmenés része volt meg - az első hányás fél éves korában volt, amikor megörültem, hogy végre megeszi a banánt...

:-) nem hiába zsiványos, hisz épp oly zsivány ő maga is, mint a mosolya...

még egy Julcsiról: pár napja elkezdett saját magára mutogatni, ha róla van szó, illetve ha a Julcsi szót mondjuk, vagy ha kérdezem, pl. hogy ki ül a bicikli hátuljára :-) nagyon cuki..

Julcsi szavai:

emberekről: Mámáá, Ányáá, Ápáá, Pápáá  ebbe a négy kategóriába van besorolva gyakorlatilag az összes ember, akivel találkozik (időnként véletlenül összevonva: Mányáá, illetve ma: Mápáá :-)

állatokról: Mmmm (tehén) Koty-kot-koty (tyúk és ilyesmi) Hápp, hápp (kacsa) Va-vaa (kutya) Cisssz (macska) - Röfögés ezt nem tudom leírni (disznó) - valamiféle kiáltás (ló), Bábáá (baba, cumisüveg, babás dolgok) - hámm, hámm (éhség) - egy leírhatatlan hang a szomjúságra, egy leírhatatlan szájtartás arra, hogy ha cumisüveget kér... és ami még nem jut eszembe..

Volt ovis ismerkedés, meg szülői. Nagyon szimpatikus az óvoda, jó helyen van, az óvónénik aranyosak, kedvesek, gondoskodónak látszanak. A szoba szép, a kert lepukkant, de nem nagyon pici. Minden nap kiviszik őket (kivéve extrém időjárás). Elmondásuk alapján nem erőltetnek semmit, nagyrészt szabad játék van, egyedül a tornaóra van mint kötelező foglalkozás. 4nap beszoktatás szeptemberben. Anyukák között voltak szimpatikusak, körte jelet választotta Tomi igyekeztem nem nagyon beleszólni, így körte lett. Könnyű rajzolni varrni. Ebéd nagyon drága. Izgatottan várom a szeptembert :-)

sikerült, azt hiszem, ráhangolódnom Julcsira ezen a kettesben töltött, nyugodt hétvégén.

From 09_06_04itthon

hosszú idő óta nem ment ez már úgy igazán, vagy legfeljebb csak rövid időre.

 nagyokat alszunk, sétálunk, eszünk, főzök, dolgozok, pakolászunk (én össze, ő szét),

From 09_06_04itthon

From 09_06_04itthon

És nagyon jó, mert úgy érzem most tényleg minden pillanatát kiélvezem ennek a nyugodt egygyerekezésnek. NEvetünk nagyokat, összebújunk, és sok mindent, amire valahogy nem akad idő, amikor hármasban vagyunk. és közben persze már azt tervezgetem, hgoy hogyan lehetne majd Tomival is csinálni egy ilyen hétvégét. vagyis hát teljesen másmilyet, de egy ilyen egygyerekeset.

ja, és a beígért biciklizés is megvolt, többször is, két távolabbi játszótérre is,

From 09_06_04itthon

 hazaérkezéskor hisztivel, hogy nem szeretne kiszállni...

 A leeséssel meg az volt, hogy  péntek délután miután Julcsi egy nagy puffanással arccal előre földet ért a padlón a 80cm magas polcról indulva és keservesen sírt, és orrából szájából jött a vér, akkor (érdekes módon?) az addigi ingerült, elegem van miért nem alszik, hagyjon már pihenni egy percre állapotomból, egy picit ijedt, ámde inkább megnyugtató, higgadtan cselekvő anyukává váltam egy pillanat alatt.

Tomi tovább ácsorgott a polc tetején - sosem tudjuk meg, mekkora köze volt hozzá, hogy Julcsi a padlón termett, de nem is firtatom már, azt hiszem ezt saját magában kell feldolgoznia - szóval ijedten és csendben nézett Tomi, de annyit azért mondott gyorsan és halkan, hogy: Julcsi magától esett le.. (később ezzel ellentétes mondatok is elhangzottak).

Julcsi pedig sírt a vállamra hajtva a fejét, meghatóan összevérezve a pólómat. Lemosogattam a Julcsit, Tomi hozta a zsebkendőket, aztán gyors telefonos gyerekorvosi konzultáció után úgy döntöttem, "elszaladunk" megnézetni, hogy az orrával nem történt-e valami komolyabb, ha már így vérzett. (később kiderült, hogy nem és most ilyen vidám:)

From 09_06_04itthon

AZ elszaladás körülményeit nagyon nem részletezem, lényeg, hogy a körzeti sebészet már zárva, szóval János-khz (szerencsére a péntek délutáni forgalomban Barni vezet, nem én!)A JÁnosban a kedves kinézetű sebész bácsi ránézett Julcsi arcára, unottan megkérdezte, hogy miért hoztam ide péntek este, illetve miért nem takarítottam le a vért  - nem mondtam, hgoy legalább így nem kellett fizetni a behajtásért -,

majd amikor Julcsi hangos sírásba és belém kapaszkodásba fogott, akkor komótosan visszahúzta a betadines vattát tartó kezét, kicsit oldaltfordult, és kevés gondolkodás után, enyhén fanyar mosollyal megszólalt, hogy ezzel a gégészetre kéne inkább menni, ami -mint  hosszas utánaolvasgatás után kiderült - a Betesda utcában van, történetesen a város másik oldalán...

Ekkor viszont én mosolyogtam, szerintem nem is fanyarul, amíg a következő mondatán meg nem döbbentem (kezemben keservesen síró Julcsival):

- Anyuka, jó volna, ha a gyereket kivinné az apjához, mert így nem tudok dolgozni . - az adminisztrációra értette szegény bácsi, hát tudom én nem könnyű a síró gyerek mellett az ilyesmi, bár talán egy gyerekorvosnak mégis kéne?..

Úgyhogy aztán továbbálltunk Blanka születésnapjára (TOmi és Zoli közben kiszálltak, hogy Miskolcra folytassák újtukat), a Vörösmartyban pedig Julcsi tovább tisztogattam, orrát vizsgálgattam, nyomogattam, és megállapítottam hogy kutya baja, a rugalmas csontozatú kislányomnak és nem megyünk sehova se gégészetre, se rtg-re, sorba állni, várakozni.

 - mondjuk azt csak másnap reggel vettem észre, hogy az álla viszont lilás véraláfutásos.. de amúgy tényleg jól van :-) 

Azóta meg klasszul vagyunk itthon Julcsikával, amellett, hogy közben Tomiról nézegetünk képeket :-) és napjában 15ször elmesélem, hogy Miskolcra utaztak és majd jönnek, és olyan túl nagy a csend is, az azért nagyon jó, hogy  nem kell sehova sietni, az utcán mindenütt annyit ácsoroghat Julcsi amennyit szeretne, a játszótér ajtajánál is szöszmötölhet, a nagyszobában is nyugodtan hagyom, hisz nincs akivel összevesszen, verekedjen, harapdáljon... (úgyis utánam jön a konyhába :-) és csak csodálom, csodálom őt... :-)

From 09_06_04itthon

Már épp gondoltam, hogy most már írok a blogban is arról, hogy Tomit sajnos egyik óvodába sem vették fel, sem a körzetibe, sem a választott másikba, amikor némi utánajárás (de semmi különösebb kapcsolat használata) után tegnap végül úgy alakult, hogy mégis! Szóval Tomi szeptembertől ovis lesz.

Ma, miközben Julcsival a reggelit fejeztük be, bekukkantottam a szobába ,hogy vajon Tomi mit csinál... Ez a kép fogadott:

From 09_06_04itthon

Az üres (néhány plüssállatot tartalmazó ) akváriumos doboz tetejére helyezett műanyag kismedencében ült és a Már óvodás vagyok c. könyvet lapozgatta elmélyülten... :-)

Az óvodai fel nem vétel különösen furcsa helyzet volt már csak azért is, mert közben kiderült, hogy Julcsit viszont felvették bölcsődébe szintén ősztől. Persze a bölcsibe adáshoz meg egyébként sincs semmi kedvem, úgyhogy ezen még dolgoznom kell , hgoy elfogadjam, hogy két évesen bölcsis lesz. tudom nincs ebben semmi különös, de nekem mégis idegen. persze az rendben, hogy délelőttönként, meg 3-4 napra, de egész nap?

na, megyek, Julcsi nem hagy, alvás helyett rángat mindent és ütögeti a billentyűzetet... :-)

Amikor anyák napján elfelejtettem felhívni a nagymamámat és Györgyit is, akiket pedig minden évben felköszöntök, kicsit szégyelltem magam, és elszomorodtam, de aztán másnap beszéltünk, írtunk, s minden rendben volt.

Amikor május vége felé Zentán születésnapján fogalmam sem volt, hogy hányadika van, mígnem este 10felé sikerült ráeszmélnem, hogy bizony ma van Zentán 60.születésnapja és sietve felhívtam, már nagyon szégyelltem magam, és még szomorúbb voltam.

Amikor tegnap elmulasztottam felhívni a húgomat a 20. születésnapján - természetesen rá is, mint a többiekre gondoltam sokat, csak valahogy nem állt össze a kép, hogy na, akkor most kéne hívni - akkor már csak elmosolyodtam, másnap írtam sms-t és tudtam, hogy ő csak azt mondaná: ' Á Dorc, igazán nem para!'...

Aztán amikor ma ELFELEJTETTEM elmenni szavazni, na akkor egy kicsit elgondolkodtam.

Hogy azért itt valami komolyabb szétesésről lehet szó...

(amúgy reggel nagy nehezen eldöntöttem, hogy az LMP-re fogok szavazni. kár, hogy aztán elfelejtettem hogy ahhoz oda is kéne menni...)

...az igaz, hogy most a napokban nem nagyon van idő blogírásra.

Viszont ma délelőtt szinte minden percre jutott valami szemkönnyesítő. ..

Julcsi 20-30 percet ül a konyhában két kupac gyurmával az asztalnál, az egyikről a másikra átpakolgatva és rátapasztgatva egészen apró darabkákat, időnként harsányan felkiáltva: hápp, hápp.. -.. kacsát épít.. és csak formázza és formázza...

From 09_06_04itthon

Mindeközben Tomi a szobában történeteket gyártott a legóvonattal, a figurákkal, és mesél és mesél... hogy Julcsi az egyik baba, és amikor nagylány volt melyik szappannal fürdött, de amikor kislány lett :-) már nem használta azt és.. és... nem tudtam megjegyezni sajnos.

Aztán játszottak együtt a szőnyegen, megbeszélve a dolgokat, mit hova kell tenni, meg vásároltak két kiskosárral a dm-ben (huhh, azért az nem volt egyszerű :-)

és Tomi egy kis matracot is csinált szőnyegből és takarókból, két kis párnával hogy ott lesz az egyik az ő helye, a másik Julcsié...

Tomi, kezében az új elektromos játékfúrójával a kék égen szálló repülőt nézi, majd ábrándosan megszólal:

- Anya, majd ha szárnyam lesz és felrepülök az égbe és látok egy repülőt, megfúrhatom, ugye?

A modern kor gyermeke másnap, esti meseolvasás közben: Gábor éppen ott tart a mesében, hogy...  a nyuszi lemerült a vízbe... Tomi felkiált:

- Mert elektromos, ugye?

T. ma reggel elmesélte egy álmát is:

- Rosszat álmodtam. Álmomban Apa, azt mondtad, hogy óvodába kell mennem. Nem sírtam, csak mérges voltam rád.

From 09_05_23Hidvég-Miskolc

- egyébként az előző bejgyzéshez: később beszéltünk Z-vel erről, és teljes egyetértésben megjegyeztük, hogy egyálalán nem korrekt. a már odaaott ajándékot bármilyen indokkal is visszaszedni. persze nem is került rá sor, de még a felvetése sem...

Namármost, ez a három éves Tomi egy büszke kisgyerek.

From 09_05_09Tomi3

Az utóbbi két napban egyedül aludt el délután, igaz tegnap egy kisebbfajta "rábeszélést követően" amiben kilátásba helyeztem, hogy a nagyfiúk, akik dvd-t kapnak születésnapjukra, bizony bizony egyedül is el tudnak már aludni, így aztán ha még ötödszörre és hatodszorra.. is kirohangál a szobából, akkor bizony a Tchoupi (magyarul Charlie, de miért?? :-) dvd-t szépen becsomagoljuk és elajándékozzuk valakinek.

Ezután T. már csak egyszer nyitotta ki az ajtót, hogy a papucsaimat kidobja rajta, majd mégegyszer egy pillanatra, ami után sírva berohant az ágyba, hogy elajándékozzuk a filmet. megnyugtattam, hgoy csak ha kijön, ő pedig megnyugtatott, hogy benn marad. benn is maradt és elaludt.

Ezen kívül Tomi tökéletes házigazda. Mindenkit megkínál a tortából, kiosztja, összeszedi a tányérokat (játszótéri összejövetel a környékbeli gyerkőcökkel plusz Zoéval, aki szerencsére éppen erre járt :-)

From 09_05_09Tomi3

ma nem is kellett mindezt végigcsinálni az altatással, csak nagyfiú módjára lefeküdt, láthatóan büszkén. :-)

hát én nem vagyok híve ezeknek a módszereknek, mondhatnám úgy is, hogy kifejezetten borsózik tőle a hátam, viszont önző nézőpontom a nyugalommal és alvássl kapcsolatosan még erőteljesebb, mint ez a kis borsódzás. úgyhogy így lett így...

és hogy meddig működik? :-)))

From 09_05_09Tomi3