Amikor anyák napján elfelejtettem felhívni a nagymamámat és Györgyit is, akiket pedig minden évben felköszöntök, kicsit szégyelltem magam, és elszomorodtam, de aztán másnap beszéltünk, írtunk, s minden rendben volt.

Amikor május vége felé Zentán születésnapján fogalmam sem volt, hogy hányadika van, mígnem este 10felé sikerült ráeszmélnem, hogy bizony ma van Zentán 60.születésnapja és sietve felhívtam, már nagyon szégyelltem magam, és még szomorúbb voltam.

Amikor tegnap elmulasztottam felhívni a húgomat a 20. születésnapján - természetesen rá is, mint a többiekre gondoltam sokat, csak valahogy nem állt össze a kép, hogy na, akkor most kéne hívni - akkor már csak elmosolyodtam, másnap írtam sms-t és tudtam, hogy ő csak azt mondaná: ' Á Dorc, igazán nem para!'...

Aztán amikor ma ELFELEJTETTEM elmenni szavazni, na akkor egy kicsit elgondolkodtam.

Hogy azért itt valami komolyabb szétesésről lehet szó...

(amúgy reggel nagy nehezen eldöntöttem, hogy az LMP-re fogok szavazni. kár, hogy aztán elfelejtettem hogy ahhoz oda is kéne menni...)