DJTZs

Bence Voltos pólóban tombol az első sorban Uhrin Benedek koncertjén. 

Feltűnik: a video 2. percének a környékén.

Rájöttem, h azt aztán teljesen hiába várom, h egyszer csak lesz időm a lényeges, legfontosabb, legjobb, legrossszabb dolgokat összefoglalni, képekkel illusztrálva... úgyhogy inkább csak leírom, ami épp most eszembe jut és kellőképpen lényegtelen, de nekem jó.

Z. már úgyis írt a szuper színházi szereplésről, ez mondjuk nem tartozik azok közé, amit gyorsan le kell jegyeznem, mert különben pár napon belül elfelejtem :-)

Tegnap miután Julcsit babakocsiban (mostani szokás) délutánira elringattam, és lepihentem sajátmagam is arra gondolva, hogy akkor is aludni kéne valamennyit, ha most épp szívesebben csinálnék valami mást,akkor, eszembe jutott, hogy leggyorsabban akkor szoktam elaludni, amikor a gyerkőcöknek énekelek (rendszerint előbb alszom el, mint ők), úgyhogy elkezdtem magamnak a bóbitát dúdolni...működött. a következő énekre már nem emlékszem, arra se, hogy volt-e.... :-)

Azt bírom ebben a sziget-feelingben, hogy az ember (na jó én) tényleg olyan lesz egy pár napra, mintha egy óriási közösség tagja volna. ennek fényében tegnapelőtt éjjel fél kettőkor, amikor kiderült, hogy se szigetes busz, se hév, éjszakai fél óra múlva, két átszállással, akkor nekiálltam és addig kérdezgettem a buszmegállóban várakozókat és odaérkezőket, míg találtam két embert, aki kelenföldre jött, ráadásul a tétényi út mellé, így hárman tudtunk hívni egy taxit. egy NYban élő újságíró sráccal és egy Nancyban PhD-ző jogászlánnyal sikerült így összeakadni 10-15 percre. vicces volt...és jó.

A közösségi élmény tegnapi része az volt, amikor a közönségen, aki - utcaszínház lévén - a színpaddal közös nézőtéren, azaz a füvön üldögélt, keresztül kellett sétálniuk a színészeknek egy hosszú fátyollal, én fogtam a végét... ahogyan megnyílt egy út az emberek közott, aztán később kézről kézre egymás feje fölött adták át a fátyolt, akkor megértettem, hogy a kedves, mosolygós spanyol színészek miért nem problémáztak túl sokat, és miért mondogatták, hogy ne izguljunk úgyis megoldódik minden. mert tényleg. a közönség automatikusan bevonódik a megfelelő pillanatban. szép volt.

a magasban mozgásról majd később... :-)

Dorka pénteken, szombaton, vasárnap 23 órakkor szerepelni fog a  La Fura dels Baus szigeti előadásában.  Kb. 60 m magasan fog "táncolni". Itt van néhány videós beszámoló.

Ez meg itt felnőtt tartalom, saját felelősségre.

... én gyakorlatilag nem fényképeztem, vagy legalábbis alig. helyette nyaraltam: olvastam, levelet írtam, olvastam, bringáztam, sétáltunk  a gyerkőcökkel, homokoztunk, parti iszapból építkeztünk, vizibicikliztünk - nagyon jó!-, és egyebek.

azért persze lesz néhány kép, mert egy hét után Zoli is megjelent a színen, valamint anyu is fényképezett...

a Balaton mellett a gyerekek óriásit nőttek, növekedtek :-) Tomi már a futóbringa legfelhúzottabb állapotában is leér az ülésről, Julcsi pedig a teljesen leengedetten már egész jól mendegél vele előre, sőt gurul lejtőn felemelt lábakkal, ami persze nagyon ijesztő.

Tomi egészen vadóc lett, vakmerő, kiszámíthatatlan, csibész kisfiú - igazi egészséges 3 éves, aki bármit megtesz.. - érdeklik a veszélyes, számára félelmetes dolgok, próbálkozik, határokat feszeget, szembenéz a félelmekkel, rajong a szörnyetegekért... nekem persze nagyon tetszik, hogy ő ilyen bátor, és ez a bátorság nagyon fárasztó is . például magas helyeken, mély vízben, vizibiciklin... mindezek mellett azért körültekintő is. és beszél, beszél folyamatosan, mindenről.

Julcsi a napokban leggyakrabban Anna nevét emlegette, miután megtanulta kimondani. Tomit már egy ideje Tete néven szólítja, a többieket az eddiginek megfelelően. háty-háty-háty-hááááty felkiáltással jelzi, ha le/elugrani készül valahonnan. kedvencei közé tartozik az ágyból kifejelés, ágyba befejelés... tulajdonképp kaszkadőrködik.

időnként pisil wc-be, de szó sincs szobatisztaságról, ha nincs rajta pelus előbb-utóbb bepisil.

továbbra is nagy evők mindketten, de J. különösen. szerencsére? szinte mindent megkóstolnak. J. szereti például a tormát... ez sosem derült volna ki, ha nem ragaszkodik a kóstoláshoz..

no, majd teszek képeket..

...

Z: -nem látok sok csillagot, csak egyet ott ni...
T: - mert még nem hozták elő a csillagokat azok akiknek ez a dolga.
Z: - kiknek a dolga ez?
T: - hát a szörnyetegeknek és a bohócoknak. Ilyen kicsi csillagok vannak fenn (mutatja , hogy pici, az ujjával) ezek üvegből vannak és aztán összetörik őket és palacsintát csinálnak belőlük...
 

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

From 09_07_08Sajóhídvég

A SZEREPLŐK:

From 09_07_08Sajóhídvég

rég nem érintett téma... ?

Alvások mostanában:

Délután:

1-2 között, néha még később..rövid mese, vagy az is csak Tominak, közben Julcsit hordozókendőben hátamra fel, lent 5-10 esetenként 15perc séta a ház mögött (addig Tomira valaki vigyáz.), Julcsi a vállamra hajtja a fejét, elalszik. szereti ezt, várja. én is szeretem. utána fel, Julcsit ágyba be. Tomi mellé lefekszem, énekelek párat, elalszik (néha nem). Ha T. a fáradtabb, őt altatom először, aztán J-t. mázlim van. mostanában sok a segítség. Julcsi nagyon eleven. örülök, hogy találtam most ezt a módot. aztán továbbiakban ki tudja...

From 09_06_29Borcsáék,Állatkert

Este:

kinn a kanapén mese könyvből (J. a mese fajtájától függően figyeli, vagy addig játszadozik), esetenként már benn mesélünk., közben J. cumisüvegből tejet, vagy macikvt iszik. ez 9körül van. utána fogmosás. Tomi be az ágyba, matracot T. ágya mellé teszem, lefekszem, J. mellém, ide-oda hempereg, közben összeszedjük, hogy hogyan telt a nap (én mesélem, T. kiegészítí, kérdez... ) igyekszem J-t is belevonni. néha nem annyira sikerül, ő kivándorol Z-hoz, majd vissza, majd ki... stb.

nap történései után énekek... T. elalszik, J. vagy ekkor jön vissza, vagy közben is ott ide-oda fetreng a matracon, majd előbb-utóbb mindannyian elalszunk...

aztán valamikor kitántorgok a szobából...jóval 10óra után..

alapvetően - úgy veszem - átalusszák az éjszakát. bár, ha belegondolok, utóbbi héten például mindig kelt vagy Julcsi, vagy Tomi, vagy mindkettő. de valahogy mégis más, mint régen. vagy odafekszem a matracra és valamelyikük, aki felkelt mellém, vagy nem is kell kivenni, vagy a nagyágyra mellém, szóval változatos, de én ezeket az ébredéseket már egyedi alkalomnak tudom be, és épp ezért, ha csak nem leszek nagyon kimerült reggelre, nem is tulajdonítok nekik különösebb jelentőséget...

... én valójában írok blogot. sokat, és gyakran. csak éppen, a fejemben. leggyakrabban a reggeli pár perces zuhanyzás alatt, időnként éjjel, amikor lefekszem aludni, esetleg a gyerekek altatásakor, vagy amikor épp az ebédet falatozzuk... éppen csak a gép előtt ritkán van mostanában idő rá, meg mondjuk a gép elé is ritkán jutok :-)

sok esemény közül: hogy voltunk szentendrén, sokan, kilenc gyerek tartozik a négy anyához... fényképek kisgéppel együtt ott.

zoli sebe szépen gyógyul a nyakán, ma sikerült rápillantanom :-) ha tomit kérdezi valaki: - neem, apa nincs jól. nagyon nincs jól! van egy seb a szájában és be van kötve a nyaka, és fáj, igen, igen. fáj neki. megműtik... :-).

valójában persze nem műtik már meg, klasszul eltávolította a doki a cisztát, a seb nem a szájában van, és jól is van eléggé.

a siksakos kazuár pedig tényleg folyton akkor fordítja el a nyakát, amikor fényképezem:

From 09_06_29Borcsáék,Állatkert

pedig olyan jól néz ki.

a jegesmedvék viszont lomhák, ámde jól láthatóak voltak a mai napon:

From 09_06_29Borcsáék,Állatkert

és én ismét megállapítottam, hgoy a két gyerkőc állatfigyelő és állatkert-látogatási stílusa igen különböző, úgyhogy egyelőre én bizony csak segítséggel... úgy viszont jó és kivitelezhető és Tomi eleven ide-oda rohangálása sem okoz gondot, egyszerűen csak nem szabad szem elől téveszteni.

From 09_06_29Borcsáék,Állatkert

From 09_06_29Borcsáék,Állatkert

Tomicsúcs:

tegnap úgy jöttünk be a kapun, hgoy T. teljesen egyedül nyomta be az ötjegyű kódot, azaz már nem csak úgy tudja, hogy mondom egymás után a számokat, hanem megjegyezte a kombinációt és be is tudja ütni .. épp csak kell valaki, aki felemeli :-)

a liftben pedig az épp ott várakozótól udvariasan megkérdezi: hányadikra tetszik menni? majd benyomja az említett emelet gombját. én persze gyakorlatiasan rögtön arra gondoltam, hogy kéne szerezni tominak valami liftkezelői munkát, szerintem napi egy-két órát simán kötelességtudóan megvolna egy liftben és megnyomná amire kérik. így összeszedhetné a napi túrórudira, vagy gyümölcspépre-valót. kár hogy tiltott... :-)

nna, az autós álmomat majd máskkor írom le..

Zoli kicsit még módosult tudatállapotban előrevetítette, hogy feltesz majd néhány képet amik a műtéten készültek, és a nyakát mutatják kinyitott állapotban. Mert Zoli megkérte a műtősfiút, hogy fényképezzen, és ő fényképezett is.

Nekem ez az ötlet a képek megosztásáról nem tetszett, bár a képek tényleg jók. Zoli jól van, duncs kötés a nyakán, mindannyian örülünk.

És a napjaink nagy nyugalomban telnek, Cini-mama segítségével, aki végig itt volt, míg Zoli a kórházban (kivéve az első éjjelt, ami minden különösebb nehézség nélkül eltelt) és azóta is... Holnaptól ismét négyesben..