- Amelyen senki nem sír és a kalácshéj is megmarad....
... szerencsére ez a beszoktatós dolog meghatározott idejű, konkrétan ez a hét, azaz négy nap. jó is, mert különben szerintem én mostantól minden délelőtt ott ülnék az oviban, és a babaházzal, vagy a babakonyhával játszanék, esetleg az autópályával, vagy a tűzoltóval, ami fából van és a létráját is ki lehet húzni...
Tomi már reggel kérdezte, hogy ma is ugye el kell majd mennem egy kicsit, és én helyeslően bólogattam, aminek ő nem örült. Megbeszéltük azt is, hogy a cipőjét majd az óvónénik segítenek bekötni, amikor indulnak az udvarra.
Ma azonban már dörzsöltebb voltam, előre leegyeztettem Móni nénivel, és amikor kihozták tízóraira a gyümölcsöket, akkor egy gyors sziával búcsút vettem T-tól, akinek épp csak annyira volt ideje, hgoy a szája legörbüljön egy síráskezdeményezésre, aztán - az óvónénik elmesélése szerint - inkább tízóraizott. és az udvaron is vidáman játszott. én sem sírtam, hanem elintéztem a dolgom, és olvastam, a visszamenetelig.
amikoris T. örömmel fogadott, és nem sokkal később kifejezte, hgoy ő már ma szeretne ott aludni az oviban :-)
Ebédkor már teljesen maguk voltak benn,
 |
| From 09_09_01óvoda |
ahogy ülnek a kis székeknél a tányérjaikkal és várakoznak, tényleg annyira nagy gyerekek már, ez valami első igazi nagygyerekség azt hiszem. és hogy eddig szinte mindig mindent együtt csináltunk, és tudtam, hgoy mivel tölti az idejét, most pedig megy, intézi, mosakszik, játszik, eszik, csak néha visszamosolyog...
A hozzászólásokra válaszolva:
Igazándiból valahogy nem is az a szívszorító, hogy egyedül ott marad, hiszen hagytam már Tomit többször játszóházban, örömmel maradt, ő kérte, tényleg gyakran van másokkal, többször utazott már több éjszakára nélkülem, és egyik sem volt ilyen.
Talán hogy annyira sokan vannak, és tudni (és látni) lehet, hogy képtelenség , hgoy az óvónénik, minden esetben odafigyeljenek egy figyelmet igénylő gyerekre. 20-25gyerek, 2felnőtt (ebédnél három) várnak, ahogy játszanak tényleg az erősebb győz, mert közbeavatkoni csak akkor fognak, ha már igazán nagy gond van -(ez persze nem feltétlenül rossz), de azt igen igen rossz látni, ahogy a gyerek kezéből egy másik kirángat valamit, vagy ahogyan csak ül, és várja, várja a kakaót, és nem szól, vagy éppenhogy szól, de nem hallják, vagy ahogy csuromvizesen visszajön a mosdóból, vagy ahogy egy keservesen síró gyerek, csak ül a kismotoron, és senki sem néz oda (éppen egy pár percig) szóval én azt hiszem ezért ilyen könnyfacsaró. mert ez már nagyüzem, más világ. az óvónénik segítenek, de igazából önállóság van, mindenkinek meg kell állnia a helyét.
én egyébként ezt egyáltalán nem gondolom rossznak, hisz tanulnak, szoknak, de ez gondolat, és az érzéseken mit sem változtat...
jó, lesz, tudom :-)))
