DJTZs

 A szülinapja....

 A magassága a szülinapja estéjén 85 cm, bátyjának magassága húga születésnapja estéjén: 95 cm. Testtömegükről nincsen adat..

 Ma kettő, de már tegnap ünnepeltük. ezért kicsit furcsa is volt, hogy a mai napon emlékeztetnem kellett magam, hgoy hiszen még csak ma!

 Szülési emlékek már így két évvel később is egyre homályosabbak. Illetve inkább a közvetlenül utána töltött idő. hiába, akkor azt hiszi az ember, hogy ezt sosem feledné el. meg fogom nézni a blogot :-)

Szülinapi ünneplés szűk családi körben telt, bár Tomi egyre csak a vendégeket emlegette, hogy kik fognak jönni, és kiket hívjunk. jó volna még egy nagy parki-parti valami napos délután. 

De a szűkcsalád is jó. Így néhány kép erről:

Gyerekek édesanyjukkal és nagyszüleikkel, háttérben a titokzatos nagynénivel, aki minden ünnepségre egy hermelinnel érkezik... 

From 090920_21Julcsi2eves

 Üdítőitalok (háttérben a gyerekekkel és édesapjukkal)

From 090920_21Julcsi2eves

Nagyapák nagylátószögből

From 090920_21Julcsi2eves

Fújják:

From 090920_21Julcsi2eves

Színes levegő:

From 090920_21Julcsi2eves

A nagy szűkcsalád:

From 090920_21Julcsi2eves

Szappanbuborék:

From 090920_21Julcsi2eves

 Tanulság van rengeteg, az első két (és fél) hét óvoda után.. túl sok is talán :-)

De most csak egy ma reggeli példa arra, hgoy hogyan is zajlanak az óvodába (nem) indulással kapcsolatos vicces beszélgetéseink Tomival.

Tomi fekszik az ágyunkban, egyszer csak megszólal:

- Nem akalok óvodába menni! nem jó az óvoda! -- 

mire én magamban: Uffffff...

majd hangosan:

- Nahát, tényleg szörnyű ez az óvoda... az a sok rettenetes játék! fú, hogy milyen sok. Például a kisautók ugye? szörnyű, hgoy játszani kell velük... (T. kezd mosolyogni)... és az a babakonyha! hát az egyenesen visszataszító! (egyre jobban mosolyog)... mmm Nem beszélve a vonatsínről és az emeletes garázsról, ugye milyen gusztustalanok? és játszani velük, valami borzalmas! (T. itt már harsányan nevet...) 

Még néhány ilyen mondat és T. már csag kacag, és szépen lassan már másról is beszélünk.....

Persze nem gondolom, hgoy ez mindig ilyen egyszerűen fog menni, de ha épp ráérzek, működik... hajrá! 

 Sok minden volt benne, többek között már bezárt múzeumban keresgélése valaminek (v.ö: óvoda kertjében péntek délután ottfelejtett krokodilos kishátizsák benne nyúlfejű, párduc...), bújkálás úgy, hogy közben ne kapjanak el (v.ö. 24c sorozat napi gyakorisággal való megtekintése...)

 De a legérdekesebb nem is ez a rész volt, hanem egy fantasztikus élmény, ami mostanra is nyugalmat és mosolyt sugároz. nem tudom, sikerül-e úgy leírni, hogy ebből később felidézzem...

 Valamilyen társaságban voltam, sok ember között, talán koncerten. egyszer csak úgy alakult, hogy egy kicsit nagyobb területen egy vak fiú mellé kerültem, akivel táncolni kezdtünk. nyurga fiú volt, de erős. épp csak fogtuk egymás kezét (kinyújtva), amikor emelni kezdett - kezeink, mint egy hosszú , de rugalmas rúd - , és én repültem körülötte, először csak a föld közelében, de aztán magasabban a feje fölött is, valahogy úgy, mint ahogy a tüzes szalag leng az őt lengető körül. teljesen szabadon, de mégis folyamatosan egymást tartva. óriási szabadság volt, és teljes egymásra hangoltság. repültem, de nem el.

From 090906_itthon

Annyira hihető volt az egész, hgoy amikor felébredtem, az első pár álmos másodpercben biztos voltam benne, hogy fogok még így táncolni, mert most már tudom hogyan kell.

Valahogy így képzelem az életet.... :-)

 Zoli kifejezetten ritkán él a: 'hát ezt nem hiszem el', ' ez nem lehet igaz', és hasonló fráziskokkal, legalábbis ami a gyerekekhez kapcsolódó dolgokat illeti..

Az imént mégis így jött ki a gyerekszobából, ahol pár pillanatra hagyta Julcsit, aki inni kért... Amikor Z. visszatért a következő kép fogadta:

Julcsi, a ma délelőtt végre előkerült műanyag (játék) laposfogóval szálanként igyekszik húzogatni a nemrég álomba merült Tomi haját... :-))

Szerencsére T. álmát ez különösebben nem zavarta meg...

(egyébként voltak ráutaló jelek, mert már egy korábbi bekukucskálásnál láttam, hgoy J. a laposfogót közvetlenül T. arca elé helyezte le. igazából nem is nagyon értettem, hgoy miért...

telnek itthon Julcsi napjai..

From 090906_itthon

Az első két napban pár percenként emlegette Tomit, most már úgy néz ki kezdi felfogni, hgoy Tomi is a dolgozó emberek körébe lépett, bár reggel, miután elindulnak Zolival nagyon szomorkás Teteee, Apaaa, Teteee, Apaaa szavakkal adja kifejezésre, hgoy bizony jobban örülne, ha mindannyian együtt lennénk. Julcsi amúgy is nagy családegyesítő, általában szereti a családot egy helyen tudni, lehetőleg még mamákkal és papákkal is együtt.

Persze azért elég jól tud így is játszani, és ha nem is tudatosul benne, azért hamar ráérzett annak kényelmére, hogy most délelőttönként ő uralja a terepet..

From 090906_itthon

Valamivel több odafigyelést, foglalkozást igényel Julcsi, mint amikor ketten vannak, de azért alapvetően játszadozik magában, én meg segítek neki ezt-azt felrakni (babát a disznó tetejére, stb), illetve olvasunk könyvet és sokat segít, mindig elpakolja amit kérek, tegnapelőtt együtt kiporszívóztuk a szobákat, a szőnyegeket, söpörni is szeret... 

From 090906_itthon

 Ma egy rúddal játszogatott, aztán megtudtam, hgoy éppen a mentős bábúnak van szüksége orrszívásra :-)

From 090906_itthon

Mindeközben T. úgy tűnik kezd belerázódni az óvodai életbe, pl. tegnap estére már be is taknyosodott. Viszont tegnap és ma már nem sírt amikor vitte őt Zoli és úgy látszik jól van, mert amikor hozom el délután, az óvónénik csak fáradtan rámmosolyognak és láthatóan semmi mondanivalójuk nincs a gyerekemről. én meg nem is kérdeztem őket, bár szívesen hallgatnám, de látom, hogy így is ezer felé kell figyelniük.

De amúgy egészen sokat ki lehet Tomiból is húzni, és nem is ellenkezik, szívesen beszél. pár nevet is megtudtunk már, bár én már eddig is tudtam néhányat.

Peti melletti ágyon alszik :-) és büszke. persze a reggeli nem sírásból nem arra következtetek, hgoy többé nem is fog, csak éppen hogy volt már ilyen is, hgoy nem sír.

Az ottalvás most már egyértelmű. csak első napon kellett elhatároznom, hogy ehhez tartom magam, és a határozottságot ő is érzi, így aztán miután tegnap reggel mondta, h nem akar ott aludni, 10 perccel később hallom, hgoy az előszobában újságolja Zolinak, hogy ma már ott alszik és az jó lesz... ilyen viccesek a gyerekek. nem tudom pontosan megfogalmazni, inkább érzés-szerű, valahogy egyszerre kell komolyan is venni, meg nem is amiket mondanak és ennek az egyensúlyát nem egyszerű megtalálni, de szerintem sokat számít a gyerek lelkiállapota és viselkedésének alakulása szempontjából is. Talán az, hogy mond valamit, és én akkor figyelem, hgoy ez hogyan viszonyul a viselkedéséhez, azokhoz amit csinál és úgy kb. kialakul bennem, hogy mi is lehet valójában a gyerkőcben. na jó, valami halvány sejtés alakul ki :-)

jó volt ez a hét. és nagyon nagyon furcsa. majd erről írok még bővebben. talán utoljára ilyen változás Julcsi születése volt nekem....

Már ezalatt a pár nap alatt átalakult a ritmus, kb. egy órával korábbi kelésre és fekvésre. ez nekem bejön...

Reggeli sírás ma is volt, Zolival. most este elalváskor azt mondja nekem Tomi, hgoy holnap majd ne hagyjam ott az óvodában... mmmm...

délután ő aludt el utoljára, de az óvónénik beszámolói alapján gond az nem volt- vajon mi számít gondnak? :-) vidáman várt, visszament uzsonnázni, szerintem kb. másfélszer annyit eszik, amióta elkezdődött az óvoda, mint előtte..

Julcsi nagyon nagyon hiányolta T-t napközben. és nagyon nagyon várta a találkozást :-))

 rendkívül ehetetlen lett már megint a borsófőzelék. sebaj, gondoltam! csinálok belőle holnap valamit. .. van, pl. az a jól ismert borsós tokány! biztosan találok hozzá receptet.. 

keresem, keresem, hát sehol sincs ékezet az o betűn... 

pedig láttam képet, és tényleg van benne borsó. hogy van ez?

 ...az most jön, azt hiszem..

helyzet és tanulságok.

reggel és délelőtt:

háromnegyedhétkor kelni (magamnak) az egy kicsit késő. fél hétkor épp jó volna. ha megy...

a gyerkőcöket tényleg az utolsó pillanatban érdemes felébreszteni, vagy megvárni, míg felébrednek.

öltöztetésre legjobb (egyetlen?) módszer a játék közben, mintha nem is sietnénk azégegyadtavilágon sehová, és hopp... egyszer csak mindenki már cipőben áll... szuper! csak semmi idegeskedés, semmi mostaztánveddmárfelanadrágod :-)

síró gyerkőc otthagyása nem jó érzés. de úgy látszik ebből is az első volt a legkeményebb, most már én nem is sírtam és amúgy is tudtam, hogy jól fogja érezni magát.

jól érezte magát. evett, játszott, evett, játszott, evett. és még mesélt is valamennyit, igaz, furmányos módon sikerült hozzáférnem az információkhoz :-) - szívesen adok tanácsot :-))

hazajövés, alvás:

drága nevető arc fogad, ahogy a mosdóból kijön. huncut, örül, rohangál, beszél... hurrá! ez nagyonnagyon jó!

altatás gáz. persze nem is számítottam sokkal jobbra. odafelemenet Julcsi majdelalszik, de épp nem alszik el... hazafelejövet? Julcsi majdelalszik, de épp nem alszik el... Hazaérve?Julcsi már kiszállna a babakocsiból, de én altatni készülök... sír, nem tetszik neki. Tomi filmetnéz, így bír várni...

Julcsit tologatom, egyre újabb igényekkel lép fel. hullafáradt, denemalszik... Tomi egyre újabb bobésbobekeket néz..

Julcsi végre elalszik. Be Tomihoz... ő addigra már nincs elalvós fázisában, bár láthatóan nagyon fáradt, nem tud elaludni. csak én :-)

szokásosidegesség részemről, pedig minden erőmmel visszatarotm. tánezabaj? Mondom T-nak, hogy akkor holnaptól ott alszik az óvodában, mert úgy tűnik, h ez így nem fog működni. hát hülye vagyok én? miért mondok ilyeneket? mellesleg szerintem teljesen rendben lesz ,hogy ott alszik, csak az nincs, hogy ha ez büntetés. de szerintem nem fogta. nem is érti mi az, hogy büntetés. meg amúgy sem az, inkább konklúzió...

egyéb kapcsolódó dolgok a r.l. utcából:

From 090901_óvoda

múltkor megkérdeztem Tomit, hgoy tudja-e, mi az hogy pofon. nem tudta. érdeklődve nézett rám, hogy magyarázzam el. sosem jutott eszembe a kezére ütni, ha valami nekem nem tetszőt csinált. valahogy az nekem undorító. nemtommért.

de néha majdnem lekeverek neki egyet, viszont minden alkalommal nagyon örülök, hogy mégsem. szörnyű érzés volna.

nem beszélve arról, hgoy egyik fő ütőkártyám az egymás nem bántásával (pl. julcsi, vagy más gyerekek) kapcsolatosan, hogy mi sem bántjuk őket. namármost, ha egyszer is megütöm mérgemben, akkor ennek annyi. 

most irtócukin játszik, de tényleg elképesztően aranyosan.

HSC3456789ÖL

W

na jó, most ír...

szóval ez a helyzet pillanatnyilag.

és hogy nagyon furcsa volt ez a délelőtt. így Julcsival kettesben. mindkettőnknek... rengeteget nevettünk, szép nyugodtan mendegéltünk, játszótereztünk reggel kilenckor!!! csak úgy voltunk egy padon, és sokszor emlegette Tomit, kicsit szomorkás vágyakozó hangon :-)

A mai nappal vége a beszoktatásnak, a gyerekek papírforma szerint legalábbis, beszoktak. Hogy ez pontosan mit takar, azt nem tudom, de lényeg, hgoy hétfőtől maguk lesznek, az óvónénikkel. nekem egyébként már olyan természetes lett, mintha régóta járna, remélem neki is. ma vagy ötször megkérdeztem, hgoy tényleg szeretne-e ott aludni már 7főn. és mindannyiszor azt válaszolta, hogy igen. jó.

Ma pedig fel is avatták a Csemetéket (csemeteavatás), amely ünnepség keretében hivatalosan is az Ef. óvoda tagjaivá váltak.

Mosdótpróbálgató tesó, játékokat próbálgató tesó, maradék gyümölcsöt majszolgató tesó és koncerthallgató tesó...

From 090101_óvoda

 merthogy az ünnepségen a szülők is részt vehettek. meg a tesók...

From 090101_óvoda

From 090101_óvoda

Tomi étvágya lankadatlan... a gyümölcsös tányért egyszerűen maga elé veszi - szerintem azt hiszi, hogy ez így van kitalálva - és csak tömi magába...

From 090901_óvoda

J. az utóbbi napokban több szóval is próbálkozik, kifejezetten kedveli az A betűvel kezdődő és végződő szavakat (legalábbis magánhangzó szempontjából A-val), pl. anya, apa, mama, papa, kaka, kaka(s), pipi (ja, ez i) most több nem jut eszembe. 

From 090901_óvoda

És az Alma együttes koncertje...

From 090901_óvoda

From 090901_óvoda

From 090901_óvoda

From 090901_óvoda

From 090901_óvoda

From 090901_óvoda

aminek a végére kicsit elfáradtunk, de jól éreztük magunkat.

Folytatás 7főn...