DJTZs

Ezt az időszakot a jól megérdemelt pihenés időszakaként fogom fel. Mint ahogy az is. Akárhogy is veszem, akárhonnan is nézegetem, az elmúlt két év, számomra kemény munka volt, gyönyörű, nyűgös, kiborító, tanulságos, stb. pillanatokkal, de mindenképpen kemény munka.

Így aztán most pihenek, de tényleg. Minden pillanatát igyekszem kiélvezni. A felmosás, a könyvolvasás, a játszás, a sok-sok evés (mert van rá idő), a délutáni programok (mert arra is van, hisz fél négykor már kilépünk az óvoda ajtaján...) a korábbi lefektetés (9h :-), reggel Tomi kedves keltegetése, a rendben tartható lakás... stb. és mindenekelőtt a nyugalom. úgy érzem, így a végtelenségig el tudnám tölteni az időmet. már már lelkiismeretfurdalásom van, de aztán mindig megnyugtatom magam, hgoy végül is igazán megérdemlem ezt a nyugalmat egy kicsit, jövőre aztán úgyis jöhet a meló...

Az idegbajos részemből, a hirtelen ingerlékenység és kiabálás sajnos megmaradt, de jóval kevesebb, és könnyebben el is múlik. de azért elég zavaró.

Újabban Julcsi megint a kiságyban alszik el délután, ezt két hete el sem tudtam képzelni. bemegyünk, megissza a tejet a cumisból (azért ez még maradt :-), énekelek, elbóbiskolok, simogatom a hátát, elalszik... jó!!!

Az esték is jók, főként ha fáradtak. lefekszenek az ágyukba, Julcsi a tejjel... én közéjük ülök, simogatom őket, fogom a kezüket, vagy épp nem, ki mikor mit igényel, énekelek... Julcsi ha nem elég álmos, kimászik, de ha elég fáradt, nem pazarol energiát erre sem. Amúgy már kb. 1-2 hónapja ő sincs berácsozva - vagyis a kiszedett rácsú ágyban alszik.

Időnként még azt is sikerül megvalósítanom, hogy kijöjjek, mielőtt elaludtak volna, de T. most kezd dolgoktól félni, úgyhogy ez nem egyszerű.

Ja, és a hálózsák: múlt pénteken Krúdyban aludtak, ahol már hűvös volt, így Anyu előszedte a hálózsákokat, ezután már én is másnap és semmi de semmi ellenállás nem volt, sokkal rosszabbra számítottam. és Julcsi sokkal kevésbé izgága, amióta hálózsákban van, igazából azóta kevesebbszer is mászik ki.. és komolyan, mintha könnyebben el is aludna.... jó cucc ez.. :-)

 Tominak nagyon erős a vonzódása a számokhoz. Ez akkor feltűnt, amikor a liftben egy éve már tudta az összes emeletet, de akkor még csak annak tulajdonítottam, hgoy liftes házban lakunk. most már azt látom, hogy ez neki tényleg különösen erős érdeklődése. Amit csak lehet megszámol, illetve használja a számokat a mindennapjaiban. Ahol számot lát, vagy elolvassa, vagy kérdezi, hogy az hányas (boltban pl. Anya, az hányezer? :-)

A kétjegyűeket még nem nagyon tudja elolvasni, vagy gyakran inkább visszafele olvassa. van pl. egy 65ös busza, amit 56osnak olvas, és láthatóan nem is érti, h mi a különbség. az ismert villamosokon viszont (41,47, 18) felismeri már a kétjegyűeket is. néha a háromjegyűekkel is megpróbálkozik. EZen kívül reggel amikor én még homályosan látok csak, meg lehet kérni, hgoy a digitális óráról mondja meg, hogy hány óra van. pl. nyolc, egy, hét, akkor tudom, hogy hét óra tizennyolc van :-) de volt már úgy is, hgoy kimondta rendesen, hogy nyolc óra valahány..

De ami nekem nagyon ügyesnek tűnik, hogy szórtan elhelyezkedő dolgokat is egészen jól megszámol, vagy teljesen pontosan, vagy 1-1 tévedéssel. pl. a szobában lógó 9 lufit,

From 090920_21Julcsi2eves

vagy más hasonló csoport elemeit, amiben nem egymás mellett vannak a dolgok. Ezen kívül körben elhelyezkedőknél tudja hogy hol kezdte a számolást és pontosan fejezi be! - egymás mellettieket már simán megszámol 15-16 darabot biztosan.

A család tagjait is rögtön jól számolta meg, magát is beleszámolva. Láthatóan teljesen otthon van a számok világában.

mostanában ha sokat szeretne valamiből, akkor 21et kér (vagy 21szer szeretne pl. csúszni a csúszdán :-)

Julcsi ha sokat kér, azt mondja: haat, de ha még többet, akkor nyóóc. Pl: Mama, tej nyóóc :-)

A betűket Julcsika még nem tudja megkülönböztetni a számoktól, bármelyiket is látja, örömteli nyóóc, nyóóc kiáltással jelez.

Tomi néhány betűt tud, nem tudom melyikeket, a számítógépben már önállóan be tudja írni, hgoy TOMI, de amúgy nem nagyon ír és rajzol - tán ez rajtam is múlik :-(, bár a mágneses írósra egyik reggel le akarta írni, hgoy tíz és elég jól felismerhetően sikerült neki.

Múltkor egy Toyotát felismert, amin nem volt jel, csak szöveg, de ez lehetett véletlen.

Bevallom vannak vagy inkább voltak pillanatok - egyre kevesebb -, amikor elbizonytalanodtam, hogy jól átgondoltam-e én ezt a kis korkülönbséges ügyet...

Aztán jönnek pillanatok - egyre több - amik minden ilyen gondolatot szempillantás alatt feledtetnek... 

From 091006_itthon

From 091006_itthon

From 091006_itthon

From 091006_itthon

From 091006_itthon

A születésnap tényleges napjáról. .. ajándéközön aznap is..

From 090920_21Julcsi2eves

From 090920_21Julcsi2eves

From 090920_21Julcsi2eves

From 090920_21Julcsi2eves

From 090920_21Julcsi2eves

From 090920_21Julcsi2eves

Nem mindig egyszerű kitalálni, viszont annál mulatságosabb... :-)

Julcsi egy helikopterre mutogat az egyik könyvben, és azt ismételgeti, hogy Apa, Tete, Apa, Tete...

kérdezem:

- Ők vezetik?

- öőőő , és rázza a fejét

- Ők utaznak/utazzanak rajta? (ugyanis ilyeneket is szokott kérni...)

- öőőő, és rázza a fejét.

- Velük láttál ilyet?

- öőőő, és elégedetten bólogat :-)

 Kb. utolsó pillanat, hogy elkezdjem összeszedni. 

ez egy változgatós bejegyzés lesz. majd folytatom...

tej.:-)), ló, vaavav, cácc(cicc), haj, anyahaj:-), szösz, süsü, odasüss, kaka, kakas, kakás (ezeket kevergeti), ssss(pisi), brüü(autó, motor, repülő) mmm(tehén és hasonló állatok), röfögés a malacra, szájtátogatás a halra, tessés (tessék), jaj, csüccs, (h)oppá-ez a labda neve is., hátyhátyháááty(ugrás előtt, de ezt már alig használja,

hat, nyóóc (mostanában ez a sláger, ha valamiből sokat kér, eddig azt mondta: hat, hat, most azt: nyóóc, nyóóc..:-)

személyek: Tete, Anya, Apa, Papa, Mama, Lllla (Lilla), NNce(Bence)-legalábbis, amikor múlt héten itt járt..., Vvva - leginkább Éva robot a Wall-e-ból..

Tomi a játékait pakolgatja Julcsi szülinapjáról maradt ajándékoszacskókba:

- Fú, miket kaptam, mmm, elektomos vonat, fú, ilyen tapasztós (ez a mágneses állatkák), és mondja, mondja......

kérdem tőle: ezeket kaptad, TOmi?

- Igen, azt játszom, hogy más vagyok, és ezeket kapom ajándékba! :-))

(asszem ezt hívják szerepjátéknak?)

 Na, a lakás az tényleg szűk. 

Nekem legalábbis biztosan. azt hiszem az ilyenre mondják, hgoy fiatal párnak ideális... egy klassz világos nappali, egy kicsi hálószoba.. 

Mondjuk nekem, aki világ életemben a levegő-tér-légtér-lebegés és ilyesmi fogalmakkal tudtam volna leírni legelmibb igényeimet, nekem néha konkrétan kínzás. persze ilyet nem mond az ember. tekintve, hogy legalább két baráti párról tudok, akik pontosan ekkorában laknak pontosan ennyi gyerekkel, illetve sokaknak ugye egyáltalán nem jut semmi. de legalábbis nem egy ilyen tuti szépen berendezett panorámás hangulatos kis lakáska. az biztosan nem.

Lehet a szubjektivitást gyorsan odébbtenni így, elővenni az objektivitást, ahogyan fentebb írtam. és ez néha kicsit segít is. Máskor meg nem.

A panoráma meg sokat. A világosság sokat, a nagy ablakok, a levegő beáramlása, fantasztikus felhők és naplementék sokat.

From 090906_itthon

szorongok a téltől, amikor a hosszú sötét délutánokon itt leszünk benn, az eleven gyerkőcökkel, és az én ingerlékeny természetemmel. a gyerkőcökkel, akik egy 8 méteres körben tudnak körbe futni, miközben az alattunk lakó seprűnyéllel, esetleg radiátorütögetéssel, ne adj isten személyes látogatásával jelzi, hogy máshol kéne sportolniuk. 

Zoli más. ő jól van itt. Zoli nem frusztrált, Zoli nem elégedetlen, Zolinak nincsenek túlzott igényei - ha csak az nem, hgoy legyen rend a konyhában és szobában, mire hazaér - nem érzi bezárva magát, sőt ha teheti, péntek este bejön a lakásba, és hétfő reggelig ki sem megy. Ő így pihen. Kis külső térrel, nagy belső térrel. Zolit csak én tudom kihozni a sodrából. meg néha a vitatkozni bíró emberek, de általában még ők sem. a gyerekek sem nagyon. valójában tényleg csak én.

From 090906_itthon

Ami azt illeti, talán nagyobb ökológiai fülkét kéne lassan elfoglalnunk...

From 090906_itthon

Pénteken koraeste Tomi megtanult biciklizni.

vagyis inkább úgy mondanám, hogy egyszer csak tudott.

Mert már korábban egyszer felült kétkerekű pedálosra és fogtam a hátát, vagy a nyakát :-) most elengedtem egy kicsit, és azonnal rá is érzett a szabadság ízére... így hát villámgyorsan tekert és tekert, én meg rohantam utána a játszótér körül, mert igen hamar kanyarodni is megtanult, csakhogy a bringáról nem ért le a lába (magasabb gyereké), így leszállni és elindulni még nem igazán sikerült...