Bejegyzés, amelyben részletesen felvázolom, gyermekeim alvásainak lehetséges helyeit és körülményeit (Amelyek számomra igen nagy jelentősséggel bírnak...) hosszú, részletes, unalmas...
Főként Tomusomról, de azért kicsit, vagy jobban mindannyiunkról..
 |
| From 091027_091111 |
- szigorúan kismamáknak :-) -
Bennem persze korábban (mielőtt T. ovis lett), fel sem merült, hogy ezzel komolyabb gond lesz.. (komolyabb egyébként valószínűleg most sincs, legfeljebb közepes komolyságú :-). Úgyhogy nekem egyértelmű volt az elején, hogy Tomi, amint lehet ott fog aludni az óvodában.
Aztán mondták az óvónénik, hogy igenám, de a beszokást nagyban könnyíti, ha a gyerek csak akkor alszik ott, amikor már amúgy teljesen megszokta az ovit...
Ekkor gondoltam: hát jó, akkor próbáljuk ki, hogy - a beszoktatást követő egy hét után- sem alszik ott. Mindjárt hétfőn teljesen kiakadtam... Julcsi hullafáradt volt, mire félegyre mentünk Tomiért, de azért persze nem aludt el a babakocsiban, se oda, se vissza.. viszont mire visszaértünk, épp elhagyta (Amúgy is igen-igen érzékeny, labilis) alvási fázisát, tehát esze ágában sem volt elaludni...
Tomi, mire hazaértünk, újra megéhezett, újra evett... majd mialatt Julcsikát igyekeztem a babakocsiban mégis elringatni -ezt Tomi csak olyan módon hagyja, hogy közben filmet néz - azalatt a fél óra alatt Tomi hagyta el alvási fázisát, és már ő nem aludt el.
Természetesen az eredmény nem az, hogy akkor két vidáman játszadozó gyermekemmel tölthetem a napfényes délutánt, hanem hogy egy hullafáradt, kókadozó, nyűglődő Tomival, meg egy későn ébredő, ezért este későn fekvő Julcsival. Több részletre nem emlékszem, csak arra, hgoy akkor ott elhatároztam, hgoy TOmi ott fog aludni az oviban, és úgy is éreztem akkor hogy ez mindenkinek jobb lesz így.
Nekem egészen bizonyosan, hiszen nem nyűglődő gyerekekkel, akik vagy elalszanak, vagy nem töltjük a délutánt, hanem egy, az oviban aludt Tomival, és egy itthon szépen aludt Julcsival..
 |
| From 091027_091111 |
ez így is lett. Ráadásul engem az is csak mérsékelten zavar, hogy Julcsit néha fel kell ébreszteni, de amikor babakocsiban alszik el, akkor még csak ébresztenem sem kell, magától megébred, kb. amikor az óvodához érünk, ha mégsem, akkor mire Tomit felöltöztetem. Igaz, az én "pihenőidőm" így a bizonytalan két-három óráról biztos egy-másfél órára csökkent, és ez nekem így jobb.
Fél négy körül kilépünk az óvoda kapuján, előttünk a délután... jó időben játszótér, utcázás, szaladgálás, itthon még játék, filmnézés, vetítés, bármi.. rossz időben és sötétben kicsit nehezebb, de még így is jobb, mint amikor fél5 körül kelnek délután és 10-11 előtt nem is igen alszanak el este...
És mivel így Julcsika sem alszik három órát du., ezért - jó esetben - nyolc körül törülközőkbe csavarodva ücsörögnek a kanapén...
 |
| From 091027_091111 |
és kilenc körül mindketten szuszognak az ágyukban. Tehát az egyértelmű, hogy nekem így sokkal jobbak, kiegyensúlyozottabbak (lennének) a napjaim...
Ha.. ha.. ugyebár nem gyötörne a lelkiismeretfurdalás, amióta nyilvánvalóvá vált, hgoy Tomi viszont amúgy szeretné. .. Persze ez nem azt jelenti, hogy valóban úgy is volna neki jobb. Mert, hogy ha mindketten itthon vannak, az a délutáni alvás tekintetében kb. fele-fele arányt jelent, mármint Tominál. Julcsinál csak időnként marad ki. Így persze sokkal több a nyüglődés, alacsonyabb a rendszer rendezettségi foka, én pedig jelentősen rosszabb idegállapotba kerülök..
És... és... hangsúly. Ez két okból zavar.. az első persze az önkényes: nekem nincs egy kis szabadidőm, de a másik pedig, amit kismamák jól ismernek, hogy mi is a különbség egy kipihent és egy nyúzott gyerek között. na, mintha nem is ugyanaz a gyerkőc volna...nem nagyon hiszem, hogy neki jobb volna úgy
Ja, és a különbség egy kipihent, lakást (nagyjából) rendbetett, híreket elolvasott, néhány emailre válaszolt, neadjisten könyvbe is beleolvasott anyuka, és egy nyúzott, férje piszkálódásától tartó (ld.lakás), emailekkel elmaradt anyuka között? ezt meg a gyerekek is ismerik...szerintem itt is egyértelmű, hogy melyik a kifizetődőbb, akár az anyukának, akár a gyerekeknek...
Szóval összegezve: nekem a mérleg nyelve még így is az ottaltatós felé billen rendesen. Tomusomnak pedig, hisz kisgyerek, hiába próbálom (na jó, egyszer megtettem) elmagyarázni, hgoy: Figyelj Tomi, ha délben elhozlak az oviból, szépen lepihensz az ágyadba, önállóan elalszol, akkor nem kell ottaludni... nos, ez nem így működik. sajnos.
Mert ha így működne, már régen megtettem volna ezt a lépést...
tyű ennyit rég nem írtam egyszerre...
