From 09_10től tesós képek... |
az jó, amikor egyszer csak éjszaka csoszogást hallok, valaki hálózsákban közeledik, kezeiben a kellékek, szájában cumi... felmászik az ágyra, szinte hang nélkül, bevackolja magát a sarokba a lábamhoz, én a takarós lábamat hozzásimítom az ő hálózsákos lábához..
aztán egy perc múlva egy picit más csoszogás, kezében pelus, szólok Zolinak: jön a másik! felsegítjük az ágyra, Z. magához öleli a forró pici testet, én hozom a lázcsillapítót..
és így négyesben elalszunk...
aztán még az jó, amikor a doktornő vizsgálja J-t, aki fél, nagyon, és óriási önuralommal nem üvölt, csak kicsit sír, az ölemben ül közben, és akkor T. megfogja a kezét és bíztatja és erre J. szépen lassan megnyugszik...
From 09_10től tesós képek... |
hirtelenjében más nem nagyon jut eszembe, ami jó volna a betegségben...