Sok minden volt benne, többek között már bezárt múzeumban keresgélése valaminek (v.ö: óvoda kertjében péntek délután ottfelejtett krokodilos kishátizsák benne nyúlfejű, párduc...), bújkálás úgy, hogy közben ne kapjanak el (v.ö. 24c sorozat napi gyakorisággal való megtekintése...)
De a legérdekesebb nem is ez a rész volt, hanem egy fantasztikus élmény, ami mostanra is nyugalmat és mosolyt sugároz. nem tudom, sikerül-e úgy leírni, hogy ebből később felidézzem...
Valamilyen társaságban voltam, sok ember között, talán koncerten. egyszer csak úgy alakult, hogy egy kicsit nagyobb területen egy vak fiú mellé kerültem, akivel táncolni kezdtünk. nyurga fiú volt, de erős. épp csak fogtuk egymás kezét (kinyújtva), amikor emelni kezdett - kezeink, mint egy hosszú , de rugalmas rúd - , és én repültem körülötte, először csak a föld közelében, de aztán magasabban a feje fölött is, valahogy úgy, mint ahogy a tüzes szalag leng az őt lengető körül. teljesen szabadon, de mégis folyamatosan egymást tartva. óriási szabadság volt, és teljes egymásra hangoltság. repültem, de nem el.
 |
| From 090906_itthon |
Annyira hihető volt az egész, hgoy amikor felébredtem, az első pár álmos másodpercben biztos voltam benne, hogy fogok még így táncolni, mert most már tudom hogyan kell.
Valahogy így képzelem az életet.... :-)
