köszi a kommenteket, egyébként nyílt nap is volt, de az még óvodaválasztás előtt, akkor lehet nézegetni az óvónéniket, meg a játékokat, hogy hol baróbb, meg kedvesebb...

ez itt most már élesben megy.

szóval a 2. napon...

7.50kor ébredtünk, mert én beállítottam, nem hallottam, zoli lenyomta, szólt nekem, de nem hallottam, pedig válaszoltam, ő azt hitte, én nem hittem semmit, aludtunk...

szóval akkor felkeltünk és julcsit sikerült álmában felöltöztetni, hogy z. át tudja vinni bringával lilláékhoz ahol a délelőttöt volt hivatott tölteni, mert ő most minden nap mással van...

az oviban meg sokan voltak, de reggeli még jutott és a kenyérhéj ma ott maradt, talán mert lekvár volt a kenyéren és egy lekváros kenyérbél azért mégiscsak egészen más, mint egy semmivel sem takart kenyérhéj. de a tea elfogyott.

most pedig tomi fog írni, aki a sok izgalom és julcsiértmenés és második ebéd után már nem tudott elaludni....:

TRDW1YÍUZT TZU9

TOMI

3

benti játék közben elmítettem tominak, hogy ma már egy kis időre elmegyek majd, amivel akkor nem is különösebben törődött, de amikor az udvarra kimenés után szóltam, hgoy akkor most indulok, akkor ő meg szólt, hogy szerinte nem. elsőre annyira nem tudtam mit csinálni, hogy sírni kezdett én meg ölelgettem, de aztán rájöttem, hgoy ez így nem lesz igazán jó, mert el kell dönteni, hogy mi legyen, és a kedves mosolygós óvónénik is pont így gondolták. úgyhogy aztán pár percet még homokoztunk és mondtam, hogy akkor most megyek, de móni nénire szükség volt ahhoz hogy ez meg is valósulhasson.

úgyhogy t. sírt az udvaron, én meg egészen addig bírtam, amíg ki nem értem a kertkapun, azt mondták, hgoy pár percet sírt, és szerintem annál én sem többet. közben átgondoltam, hgoy talán rosszul döntöttem, és talán ma még egyáltalán nem is kellett volna otthagynom, és hogy most talán elrontottam az egészet, de aztán úgy döntöttem, hogy ez majd úgyis kiderül és vettem egy mazsolásvaníliáscsigát, mert reggeli ma sem volt a szülőknek.

Amikor az előre megbeszélt időpontra visszaértem t. szeretettel és örömmel fogadott, nem volt megsértődve, nem csinált úgy, mintha ott sem lennék, egyszóval jól volt. és utána is egyedül megebédelt, nem beszélve a kézmosásokról és a fogmosásról, és a kérdésre, hgoy ma is jó volt-e az ovi, igennel válaszolt. hurrá!

folytatás holnap, amikoris kicsit hosszabb időre fogom otthagyni, amiben egy öltözködés és a tízórai is benne lesz... hajrá!