DJTZs

nálunk sem egyszerű...

3. nap: Julcsi nagyon nehezményezi, hogy be kell menni a kisszobába, mutogat, húzogatja a pólómat. én lelkiismeretfurdalással ugyan, de kitartok, átadom Zolinak.

Percekig sír.én begubózódom a kanapé sarkába, nézek magam elé, aztán összeszedem magam, meg a laptopot, amit az ölembe teszek... elolvasom Borcsa hozzászólását :-)

Zoli számomra egészen bámulatos nyugalommal van a gyerekekkel. Julcsi sír, erősen, T. csak picit nyöszörög, Z. pedig mesél, vidáman mutogat (gondolom, mert csak hallom nem látom), nevetgélés Tomi részéről, és pár perc múltán már Julcsit sem hallom. Csak nyugalom sugárzik a kisszoba felől...

most éppen ez a pillanat van. és negyed tíz.

2. nap az esti szoptatás elhagyásával..

Szokásos üldögélés, könyvnézegetés a kanapén ,Julcsi mutogat a pólómra, kicsit húzogatja, hmma, hmma és pelus kíséretében...

mondom neki: tudod, Julcsi, most már nincs tej este, majd reggel lesz.

Julcsi ugyanazzal az arckifejezéssel a tavaszi böngésző valamelyik figurájára kezd mutogatni, öőő, öőő kíséretében... :-)

no jó, gondolom, de mi lesz az ágybarakás után..

From 09_02_15től

Beviszem őket: mindenki a saját ágyába, lefekszenek, én is a takaróra az ágyak mellé, Julcsi kb. 10mp-es nyöszörgés és felálldigálás után újra visszafekszik és a Bóbita és egyéb énekek kíséretében 10perc alatt mindenki alszik...

elmélázok arról, h kinek mi a fontos és hogy mi minek látszik...

Miután egyre inkább úgy tűnt, hogy Julcsi nem fog a közeljövőben szépen lassan, magától leszokni az esti, vagy a reggeli anyacummogásról, tegnap este 10 és 11 között, miután hosszabbnak tűnő altatás után többedszerre mentem be valamelyik cukorfalathoz, és a végén kissé idegesen ki.. férjemmel középhosszúságú szóváltás után úgy döntöttem, hogy Julcsi ezentúl csak reggel szopik anyatejet.

Mivel egészen idáig szörnyű lelkiismeretfurdalással tudtam csak a mesterséges elválasztásra gondolni, miközben tisztelettel vegyes csodálkozással néztem azokra az anyákra, akik menetrendszerűen szoktatták le csemetéiket/vagy voltak kénytelenek abbahagyni a szoptatást, el sem tudtam képzelni, hogyan nézhet ki az első olyan este, amikor itthon vagyok és ennek ellenére nem szoptatok . (olyan már többször volt, hogy nem voltam itthon, ekkor J-nak láthatóan semmi gondja nincs ezzel).

Most van ez az este. Persze Z. altat, az már végképp nem elképzelhető, hgoy nem szoptatok, és én altatok, J. szépen lefekszik... na persze. szóval Z. altat, J. eddig összesen 3-4 percet sírt, most épp nem teszi. közben sűrűn idézem fel említett anyukák nem hogy nem lelkibeteg, vagy bármi sérüléssel jellemezhető, hanemhogy kifejezetten vidám és kiegyensúlyozott kiskölykeinek arcait...

érdekes módon az éjszakánál nem okozott igazán lelkiismeretfurdalást. onnantól h meghoztam a döntést, csak a türelmemen múlott és azon a 3-4 napnyi kitartáson, h éjszakai szoptatás hiánya ne okozzon gondot. de vhogy mindig azt képzeltem, hgoy a reggel/este majd magától alakul, mint Tominál... vagy, hogy majd 2-3 éves koráig szoptatom nagy vidáman, minden gond nélkül. de éppenséggel egyik sem az elképzelésnek megfelelően alakult.

persze én is tudom: a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nagyon szeretem szoptatni és eszem ágában sincs erről leszokni egyelőre :-) viszont a másik oldalról: nincs türelmem és energiám már ezekhez az estékhez, az összerendezéshez, a cummogásról-leállításhoz.

most pihenek egy kicsit, és semélsóen, hoy... kunnyad a felj...

Hátrébbáll, távolabblép...

Mégis tagadhatatlanul kifejezi jelenlétét, bíztat, de nem néz a vállam fölött. Kemény és őszinte.

(magánbejegyzés, tán másoknak érthetetlen...)

Már egy pár hete éreztem, hogy ez most más. igazából talán Z. születésnapja óta, amire úgy készültem, mintha az eddigi legjelentősebb évszám lett volna. vagyis én annak is éreztem. 

A sajáomra különösebben nem készültem, de vártam, tán túlságosan is, és hosszú ideje az egyik legfurább, leglehetetlenebb, legjelentősebbnekérzett születésnap volt. mintha minden felerősödött volna, a jó és a rossz érzések, és csupaszon állnék.

Szombaton délelőtt: ruhavásárlás Györgyivel és Johival - szokatlan, eddig kevéssé hordott stílus - , délután: Láthatatlan kiállítás, férjemmel - http://www.lathatatlan.hu/ magam válaszottam magamnak ajándékul. A hatás nagyon erős, persze, mint rám minden, meg mint most minden.

Időérzék eltűnik, biztonságérzet megvan, sőt ha abszurd is, tán még kifejezettebb. érzékelés kinyílik, ami különös, a teljes sötétségben minden azonnal megjelenik előttem. persze nem tudom, hogyan néz ki valójában, de mégis "látom". és ami még különös, ijesztő és szinte bűntudatot kelt: nem érzem sem kevesebbnek, sem rosszabbnak, sem kevésbé élhetőnek. csak másnak. otthonos! nekem. aki fénymániás vagyok.

másnap:

nemtommi. születésnap. révedés, beúszó képek, széttrancsírozódásról, eltávolodásról, magányról, születésről - ahogy anyu szült, vagyis vajúdásáról - nem mintha ismerném, mégis mintha tudnám. ilyen képek. A.ésG. hívnak. végre igazi beszélgetés A-val. pár percig, felszabadulva, mintha ő is letett volna vmit és én is, erre a kis időre. ha már születésnap. Z. egész nap fadarabot és akváriumot tisztít.

Megiszom a Geburtstagstee feliratú teámat... 

Du. krúdyban csokitorta. nagyon finom, nagyon tömény csokitorta. a 33 gyertya legalább 50nek látszik nagyon soknak. szülinapi rajz Tomitól!

From 09_02_15től

este-éjszaka:

Higanygolyók a földön, intézkedés. tartottam a bekövetkezésétől, nem tettem ellene, bekövetkezett. halogatás eredménye és a véletlen, no meg Tomus. alvás négyesben meghitten a nagyágyon. éjjel hányás. hányás mégegyszer. fémes íz. a higanyhoz semmi köze nem lehet, asszongyák ez egy véletlen egybeesés, biztosan vigyorog a vírus, gondolom én! jól átvágott! nem sokat alszunk, vagyis én, de szuper, hgoy mellettem 10cm-re Tomi szuszog és cummog, fejem fölött Julcsika, jobbra Zoli. 200X140 nem is olyan kicsi?

Hétfőreggel:

Z. a kedvemért betegszabit vesz ki, én csak bámulok (ki a fejemből). Tomi hanyagul, pár másodperc alatt kirakja ezt a mintát a Tantrix meglévő 8 eleméből, én csak ámulok...

From 09_02_15től

 majd szól, hogy kéne még egy oda a sarokba, mert így a villamos nem tud menni a sínen rendesen :-)

Éjjel Z. utánanéz a dolgoknak... délelőtt a kisszobát kénporral szórjuk be, a maradék Hg semlegesítésére (abszolút nem maradt semmi szerintem, mert este ugyanolyan sárga a kénpor :-)

Kedden is szünnap még, én átmenetileg jobban, németóra feldob, hányinger szűnőben, hogy szerdán újult erővel visszatérjen...

Megiszom a Schutzengel teát... és várok...

Szerdán házassági évforduló. ez a harmadik! három éve ilyenkor a hóban, a Szabadság-téren, boldogan mosolyogva, kínai selyemruhában, rövid hajjal, smink nélkül, csokorral, derülten, este Hiltonban, viccesen, meghitten. ma már dolgozik Zoli. én küzdök a hányingerrel, hogy vírus, vagy pszich talán sose derül ki. többiek jól, Julcsi szörcsögősen, ha nem múlik, pénteken felkeresem a dokit.

Éjszaka jól alszanak! és első nap tudatosan esti szoptatás nélkül!

Ma csütörtök van. Pár napja újra olvasni kezdtem az angyal válaszol-t. most kicsit másképp.

J. felébredt. pont jókor. :-)

Tegnap, amikor egy kis időre hátrafordultam, hogy berakjak egy cd-t, majd vissza, ez a kép fogadott:

From 09_02_09től

majd a diadalittas tekintet, hogy megvan a számológép (amúgy azt a doboz nélkül is elérte, de így érdekesebb)

From 09_02_09től

a mobilszla pedig akárhogy is számoltam oda vissza, hozzáadva, kivonva, mindenkép 20e Ft lett!!! nem értem hogyan lett ennyi, de mindenesetre a számokat és a kedvezményeket megfelelő százalékban már a T-Mob-nak is sikerült összegeznie :-) sajnos.

Nos ma délután épp én is közel voltam a diadalittas tekintethez,amikor kevés mesélés után J. szuszogott az ágyában, T. is közel ehhez a szuszogáshoz, de aztán úgy döntött h mégse (Tomi nem fáradt! Tomi jagyon szomjas! :-).

 Tominak valószínű nem volt kedve egyedül játszani, mert a kb.40p-e alvó Julcsit is gyorsan felébresztette és hívta játszani... én meg megtapasztalhattam, hogy ugyanolyan tiszta idegbaj vagyok annak hatására, h nem tudok nyugisan leülni a kvval és két kocka bociétcsokival és a laptoppal és egy szabadon választott könyvvel és az újdonsült német füzetemmel :-) mondjuk úgy 30-40p hosszan a kanapéra, mintha az utóbbi 4 napban éppen nem is szépen aludtak volna délutánonként és nem éppen megtehettem volna ezt. ugyanis megtehettem. és rendben is voltam. érzékeny egyensúly ez..

   ál-pihi :-)

From 09_02_09től

egyébként most édesen rendezgeti T. J-t, hozott neki puffot "lepuffanni" meg "megfogós pelust", szedi elő a régi cipőket :-)

T: Julcsi! ad ki neked cipőt Tomi! ez Tomi kicsi korában volt!... stb.........

Tomi lába: 14cm hosszú, Julcsié 12,5 cm

(ma reggel)

- Anya, hol lakik Ada és Mimi? Ők?

- A Sas-hegyen.

- És Hanga? és Csecsemő-kisbaba?

- Ők is a Sas-hegyen.

- Miéét?

... hogy Tomi nadrágjára egy 24órás hangfelvevőt kéne csatolni, ami csak alvásidőkben kapcsol ki, vagy kapcsolható ki. ugyanis folyamatosan mondja a szöveget, és tényleg nagy erőfeszítés - ahogy más anyukák is írják - hogy az ember folyamatos hangos nevetés nélkül kibírja. így többnyire komolyan visszakérdezek valami odaillő kérdést, vagy csak helyeslően bólogatok és mosolygok, bátorítva őt.

és persze mindent azonnal elfelejtek. vagyis, hogy emlékszem arra, hogy mikről beszélt, de éppen a pontos szóhasználatra, a mondatok összefűzésére nem emlékszem, ami ugye a lényeg.

este vacsoránál valami ilyesmi volt (egyszer csak, a semmiből kiindulva):

T: - Egyszer voltunk ott, nagy boltban, a kicsi vonatok maguktól elindultak..

D: - A közlekedési múzeumra gondolsz?

T: - Igen! Anya, Tomi és Bózik Dóka....mmm  - hogy hívják a balátját?

D: - Kund. Kundnak hívják.

T: - Mmmm . Miéét?

D: - :-) háát.. úgy nevezte el az anyukája.

T: - Aha, jó!

és még folytatódott hosszasan. pl volt egy monológ, amiben a képzeletbeli múzeumos bácsival beszélgetett aki a beszélgetés végén megengedte neki, hogy a vonatokhoz és régi villamosokhoz nyúljon :-)

Julcsihoz meg egy videofelvevő kéne, a mozdulatait és az arckifejezéseit venni. ahogyan hajol előre, figyelve vmit, ahogyan elrohan és huncutul visszanéz, de maga a "rohanás" is...

Tomi 91 cm, Julcsi 79cm...

és 10 foga van . utóbbi 4 (két felső rágó és két alsó 2es metsző az elmúlt egy hónapban jöttek ki. ) úgy érzem, pár nap szünet után most újra ráhajtott valamelyik fog az íny alatt...

From 09_02_06-08_Debrecen

Én alapvetően az a típus vagyok, aki életét a mindennek valami értelme van, minden valamiért történik valahogyan, és mindig fog történni valami amikor éppen kell neki jegyében éli.

Így aztán amikor már épp kezdett meggyőződésemmé válni a keveset reklámozott érzés, hogy teljesen alkalmatlan vagyok a két pici gyerkőcömmel épelmével és éplélekkel tovább vinni a napokat, és valaminek történnie kell, hgoy kiderüljön hogy végérvényesen kiakadtam, vagy még van-e menedék, akkor tényleg történt valami.  

Nem nagy ügy. Éppen csak 2-3 lefekvéstől reggelig alvással töltött éjszaka, néhány nap, amikor a gyerkőcök egy ilyen éjszakát követően délután is szépen lepihennek pár órára, néhány órányi napsütés, szép fehér felhők, tavaszremény.. ez elég ahhoz, hogy vidáman játszadozzunk délelőtt, hogy délután három körül már várjam, hogy mikor ébrednek már, hogy alvás után jókat uzsonnázzunk vidáman a konyhában, aztán játsszunk, olvassunk, filmezzünk, rohangáljunk... (a folyosózást még így sem szeretem...)

Na, persze nem azt gondolom, hogy akkor ez mostantól megint így, épp csak annyit, hogy ezek számítanak, és számít a pihenés,

From 08_12Karácsony

és ez az egész lehet jó is. ez a lehet, már önmagában jó :-)

From 08_12Karácsony

(képek: vonatos pihenések a közelmúltból...)

Kedden Krúdyban:

From 09_02_09től

(nagy kedvenc:spenóttorta)

És a gyerekek, akiket éheztetnek, és a tányérjaikat kénytelenek rágni:

From 09_02_09től

Tányérrágás és játszósegér tologatása közben Tomi megszólal:

- Tomi rámegy a játék youtube-ra !...