... hogy Tomi nadrágjára egy 24órás hangfelvevőt kéne csatolni, ami csak alvásidőkben kapcsol ki, vagy kapcsolható ki. ugyanis folyamatosan mondja a szöveget, és tényleg nagy erőfeszítés - ahogy más anyukák is írják - hogy az ember folyamatos hangos nevetés nélkül kibírja. így többnyire komolyan visszakérdezek valami odaillő kérdést, vagy csak helyeslően bólogatok és mosolygok, bátorítva őt.

és persze mindent azonnal elfelejtek. vagyis, hogy emlékszem arra, hogy mikről beszélt, de éppen a pontos szóhasználatra, a mondatok összefűzésére nem emlékszem, ami ugye a lényeg.

este vacsoránál valami ilyesmi volt (egyszer csak, a semmiből kiindulva):

T: - Egyszer voltunk ott, nagy boltban, a kicsi vonatok maguktól elindultak..

D: - A közlekedési múzeumra gondolsz?

T: - Igen! Anya, Tomi és Bózik Dóka....mmm  - hogy hívják a balátját?

D: - Kund. Kundnak hívják.

T: - Mmmm . Miéét?

D: - :-) háát.. úgy nevezte el az anyukája.

T: - Aha, jó!

és még folytatódott hosszasan. pl volt egy monológ, amiben a képzeletbeli múzeumos bácsival beszélgetett aki a beszélgetés végén megengedte neki, hogy a vonatokhoz és régi villamosokhoz nyúljon :-)

Julcsihoz meg egy videofelvevő kéne, a mozdulatait és az arckifejezéseit venni. ahogyan hajol előre, figyelve vmit, ahogyan elrohan és huncutul visszanéz, de maga a "rohanás" is...

Tomi 91 cm, Julcsi 79cm...

és 10 foga van . utóbbi 4 (két felső rágó és két alsó 2es metsző az elmúlt egy hónapban jöttek ki. ) úgy érzem, pár nap szünet után most újra ráhajtott valamelyik fog az íny alatt...