A pillanatból kitekintek, de ő visszaránt,
mert ő a pillanatban él és aki kihátrálni próbál azt magához köti.
Ennek a bekezdésnek már sok címe volt, pedig még el sem kezdtem írni. A Napsütéstől kezdve a Nemistudommi -ig.
Ami tán legjobban megfogott, amikor a csodálatos vágtató és szárnyaló lényekre ráülnek, eggyé válnak velük - (de mégis különállóak) és a tudatukkal irányítják őket.
Ha a tudata, a gondolatai zavarosak, az állatot sem tudja megzabolázni - vagy legalábbis én így képzelem.- Ha tiszta és irányított, akkor az állat a gondolatainak megfelelően mozog - hiszen, amíg össze vannak kapcsolódva valójában ő maga egy a meglovagolt lénnyel.
Pár napja már kimerészkedtünk a hóba... orvosi engedéllyel, mert a doktornő megsúgta általa eretneknek vélt véleményét, hogy szerinte ha jól vannak és nem lázasak, és nincsenek épp nagy mínuszok, akkor egy kicsit kimehetünk. Nekem több se kellett, szombaton fogtam a szánkót és körbehúztam a két gyereket a ház körül a kb.40cm-es hóban és ez nagyon jól esett. szerintem nekik is.
Az idő pedig szépít. mert ha jól emlékszem, a kis sétánkból felérve valamiféle bááááá k kiáltással adtam át a gyerekeket Z-nak.
Ma pedig szorongással és feszültséggel nyitottam (múlt hét betegség elején Z-is itthon volt, de ma már nem). ennek meg is volt az eredménye: éktelen rosszalkodás már reggel fél nyolckor, majd 20perc könyörgés (beleszámítva Tominak a doktornővel való telefonos egyezkedését az antibiotikumbevétellel kapcs.) sikerült bevennie. gond nélkül.
A mai séta, ami a porszívó elvitele a szervízbe címet és célt kapta (porszívó a babakocsiban ült) az önfegyelem, megfigyelés, empátia, helyes cselekvés, és hasonló dolgok jegyében indult és tartott végig.
Részei voltak a következők:
Tomi nem áll meg az út szélén (becsületére legyen mondva, alaposan körülnézett mielőtt átment) .
Minden kapucsengőn megpróbál becsengetni és néhányon be is csenget. Julcsi követi, de ő csak a legalsókat éri el.
Leáll. Nem jön. Elfáradt. Mégis jön. Nem tudom, valahogy mindig tovább jutunk, majd haza is, pedig mindig úgy indulok el, hogy most talán nem fog sikerülni hazahozni őket.
Szervízben cuki kedves kisgyerekeim vannak.
Bársonyos hangon kérdezgetik, hogy mi micsoda, illetve a szervízes srácnak miért olyan furcsa az orra. Ugyenis le volt tapasztva az egész, alatta vér, szemei körül két óriási monokli. A szervízes srácnak - saját elmondása szerint műtétje volt -, úgyhogy ezt nem firtattam tovább, vajon melyik műtét során sárgítják és zöldítik be a szem alatti területeket...
A porszívónak "motorikus hibája" van...
Hazafele azonban még komolyabbnak mutatkozott az út:
Tomi háromszor egymásután földhöz vágja a babakocsiban elhelyezett porszívót, ami nem tudom, hogy kerülhet-e még rosszabb állapotba, mindenesetre a benne maradt por kihullik...
Majd néhányszor ellöki Julcsit, illetve belelöki a hóba a babakocsit.
Julcsi ezúttal meglepően szendén lassacskán gyalogol.
Én önuralmat tanusítok, bár a porszívó többszöri földhözvágásánál valószínűleg kívülről nézve némiképp eltorzult kifejezés látszódhatott az arcomon...
Az már semmiség, hogy TOmi ismét egyedül szeli át az úttestet, és fenn a folyosón újra lökdösődésbe kezd, ami egyébként Julcsit korántsem zavarja annyira, mint engem.
Azt hiszem néha nagyon nagyon igazságtalan vagyok és ez bizony bánt. Onnan is gondolom, hogy miután Tomit elegyengettem az ágyában du.alvás céljából, és a konyhából szűrődő furcsa karistoló hangra visszatértem az "ebédelő" Julcsihoz, akkor alig-alig lettem ideges, és egészen emberi hangon szóltam Julcsihoz, annak ellenére, hogy a paradicsomleves nagy részét egyenletesen elosztotta az asztalon, a súrlódó hang ugyanis ehhez az egyengetéshez kapcsolódott. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha Tomi csinálta volna ugyanezt, akkor veszekedni kezdek vele - valami olyasmire gondolva, hogy hát nem igaz, hgoy egy három és fél éves gyerek szándékosan kiönti az ételét! Pedig hát ő is kisgyerek. csak mindig kicsit nagyobb..
Az önfegyelmet azért Julcsi irányában is elő kellett venni persze. Viszont sikerült a sok provokálás ellenére - merthogy azt hiszem ezek nagy része tényleg az volt - - egészen emberi mivoltomban megmaradni, és miután a gyerekek szépen el is aludtak, én meg a kakás pelussal mentem a szemétledobó felé, akkor ez nagyon nagyon nagyon jó érzéssel töltött el.
Úgyhogy aztán ébredés után kisimultan és kedvesen olvasgattunk, és mentünk túró rudiért... merthogy ma kétszer is kimerészkedtünk! Majd Tomi javaslatára virslit vacsoráztunk és Zoli javaslatára gyorsan zuhanyoztak.
Julcsi pedig itt sertepertél. Nagyon kialudta magát délután.
