Most már azt hiszem értem Ada bejegyzéseit a közös főzés-sütésről.. Mármint persze eddig is értettem, mert szépen szemléletesen leírta, de most már át is érzem.
Julcsi ugyanis mindenben szeretne részt venni. Ha kiszökök a konyhába :-) hogy gyorsan összedobjak valamit, pár másodpercen belül megjelenik, odahúzza a széket, felmászik a gáztűzhelyhez és kifejti, hogy ő miket fog most csinálni. pl. beleteszi a tésztát a vízbe, kevergeti, kibontja a szószt, belerakja a gombát, felvágja a husit, fűszerez, stb...
ez persze egyrészről irtó cuki, és hagyom is, hogy minél többet csináljon, ugyanakkor amellett, hogy lassít, folyamatos feszült figyelem, hgoy a forró víz ne ömöljön ki, hogy a láboshoz ne nyúljon, hogy a kés alá ne tegye a kezét, az a legkevesebb, hgoy a nyers húst inkább ne fogdossa.
viszont átértékeltem a veszélyeket is. rájöttem, hgoy igazi veszély nem az, ha hozzáér a láboshoz (persze megégeti, fáj, lehet, hogy lesz kis hólyag), hanem ha mondjuk magárarántja. veszély nem az, hogy esetleg hozzáér a késhez és kicsit megvágja az ujját, hanem ha mondjuk alárakja, amikor valami keményet vágok. veszély nem az, ha egy kicsi paradicsom ráfröccsen, hanem ha mondjuk ráömlik a forró paradicsomszósz. szóval vannak fokozatok... :-)
A másik:
tegnap este Blanka itt volt, és mesélte, hgoy ő azt nem szerette abban, ha az apukája altatta kiskorában, hogy az apukája mindig énekelt, hiába mondta neki, hogy azt nem szereti... kicsit elgondolkodtam... ma pedig, amikor Julcsi mindenáron ki akart mászni, hgoy nem álmos, és inkább csokigolyócskát eszik, és egyébként se énekeljek a tengerimalacról aki álmos, akkor gyorsan váltottam, és mesét kezdtem három szegénylegényről egy rókáról és egy medvéről... Julcsi 10percen belül békésen szuszogott. - köszi Blanka, aki ugyan nem olvasod a blogot :-) ez szuper volt!
Pár perce olvastam, a már majdnem egy hónapos hírt, hogy meghalt 
