sípol hörög, mégis pörög...
 |
| From 2010aprilis |
csinos kockás pizsamában, sportfelsőben.
doktornőt várja, autóját szereli.
kérdez, sípol, köhög, kérdez, kér, mondja, mondja...
doktornő alaposan megvizsgálaja.
ami szükséges: spiropent, hydrocortisonos orrcsepp, izlandi zuzmó szirup, kalcium, sós orrspray, fenistil...
alvásra nem hajlamos. bár fáradt, az nem vitás.
kisütött a Nap, az égen.
Tomival, vidéki tartózkodása alatt 2-3szor beszéltem telefonon, viszonylag röviden. (én hívtam minden alkalommal.. nem akartam nagyon rászállni, de azért időnként felemeltem a telefont :-)
Mindannyiszor elmondta, hogy jól van, beszámolt épp aktuális tevékenységeikről, és biztosított róla, hogy még nem készül hazajönni. Csütörtökön aztán végül azt mondta: hááát..jó... holnapután....
Így aztán szombaton délután le Cini mama épségben átnyújtotta Tomit a gödöllői vasútállomáson. Vidám, élményekkel teli nagyfiút sikerült visszakapnunk.
Aztán egész délután játszottak Julcsival a kerepesi kertben. Bozótkuckósat (mint megtudtam a kedves hamisciprusos-borókás?? domb éppen a pöcegödör fölött helyezkedik el :-) de szerencsére ez őket annyira nem zavarta, hgoy még a bringákat is felrángatták a helyére. és szerencsére Györgyi is lazán megengedte, hgoy a növény tetején játszanak (szintén szerencsére Zoli pedig aludt, mert azt hiszem ő radikálisabban kiállt volna a növény érdekei mellett)
Én pedig bent beszélgettem a többiekkel a konyhában :-) hurrá! ennek is eljött az ideje...
 |
| From 2010aprilis |
És a héten ismét intézmények. Igaz, náthásan, köhögve, de azért mentek ma mindketten. Elégedetlenség nem is nagyon volt, határozottság annál inkább.
Julcsi, úgy látszik valóban szereti a bölcsit. Ugyanis Julcsi nem igazán tesz meg olyan dolgokat, amiket nem szeret, viszont bölcsibejárást megteszi. Múlt héten párszor említette, hogy nem megy, , de azátn ott simán bement. Talán két alkalom volt, hogy kicsit könnybe lábadt a szeme, ami a gondozónők karjaiban el is múlt.
Ma az a kép fogadott, hgoy bevállalaós Erika néni beszél a kisasztal körül kb. 8 kisgyereknek,, mindegyik kezében egy egy olló! amivel újságokat vagdosnak - egymástól kb. 25 cm-nyire. Gondolom Julcsi is kapott egyet, nagyon szeret vágni, én meg gyorsan leléptem, mert kicsit ijesztő volt a látvány. viszont Julcsi csak egy szia anyával köszönve hátra sem nézve sietett a kisasztalhoz.
Jó, hgoy ez így van!
Az igaz persze, hgoy ha felvetem, hgoy ma nincs ovi/bölcsi, vagy valami mást csinálunk, nagyon nagyon örülnek. de hát azt hiszem az már igazán furcsa volna ha nem így volna...
hogy miért is kerülhetnek a panaszos, kiakadós bejegyzések - esetenként? - túlsúlyba a felhőtlen, gyönyörűséget árasztó mosolygós, fotókkal teliek ellenében?
ma ezen gondolkodtam, miközben a lépcsőn egyengettem fel a gyerekeket...
nagyon egyszerű. mert a vidám pillanatok úgy jók ahogy vannak. ha írok róluk, az azért van, hogy megemlékezzek róluk, vagy mert jól esik nézni a képeket, felidézni, ilyesmi.
ellentétben az ingerült, elegem-van, hát-ez-nem-lehet-hogy-ilyen-ez-a-nap érzés, az viszket és szól, hogy adjál már ki, írj már ki, tegyél már le, hogy viselhetőbb legyen. már csak ha arra gondolok, hogy na, ha hazaértem, ezt leírom, már az is segít...
sőt. már le se kell írni.
dilis egy nap volt ez. én feszült idegű piszkosrongy, gyerekek egymást ráncigáló, lökdöső, nyűglődő még a bölcsiben sem alvó kisördögök.
hosszú ideje a legvibrálóbb nap. mi ez. a légnyomás? vagy csak én?
többieknél? semmi különös?
Egy egy eszembe jutó szóval, gondolattal...
Falusi közelkép
 |
| From 2010aprilis_husvet |
De mit keresnek a gyerekeim a kutyakennelben?.. és hol a kutya? .. és hol vagyok én?
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Károly barátomnak, aki nagy macskabarát...
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Kezdünk keresni...
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Van még valahol valami?
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Egy igazi nyúl! - később egy csokitojás is került a feneke alá..
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Az apróbbak - és a plüssboci:
 |
| From 2010aprilis_husvet |
2,2 és 2,5
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Csokimánia
 |
| From 2010aprilis_husvet |
És a nagyobbak:
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Ilyen nagy domb tetején... Mi kertünk, de a szomszéd...
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Itt kezdődik csak az igazi móka... ami pillanatok alatt tovább gyűrűzik...
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Unokatesó viszonylatban legkisebb-legnagyobb:
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Felül a fiú alatta az apja
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Felül a nő alatta a férje
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Perspektíva:
 |
| From 2010aprilis_husvet |
és végül: felül a nagyapa!
 |
| From 2010aprilis_husvet |
Időközben Tomi megtanult megállni és elindulni is a kisbringán (még csütörtökön gyorsan), úgyhogy most már elindul, teker, teker, kanyarodik, megáll, stb...
A mindeközben még egy babakocsi tolásával azt hiszem még várok... legalább addig, hogy már Julcsi is pedáloson nyomja...
És Tomi a hetet, vagy a hét első részét (iskolai tavaszi szünet) Hidvégen és Miskolcon tölti. Nekem pedig, bár tettem némi próbát nem sikerült valóban elengednem őt. Ez persze nem úgy történt, hogy húztam visszafelé, mindössze úgy, hogy az alvós holmik a mi autónkban maradtak - véletlenül nem tettem át - sapkát, esőkabátot elfelejtettem ott hagyni (ez azért is érdekes mert én ezekre mindig kitüntetett figyelmet fordítok ) szóval igazából nem nagyon tettem magamévá a dolgot, hogy akkor ő bizony marad. Pedig maradt. Kölcsöncumival a falubeli kislánytól, plüsstehénnel párduc helyett..
"Ha kettőig kibírod, a harmadikat próbáld meg..."
Ezt most hallottam a rádióban, egy 7 gyerekes anyukától :-) egyébként nem ő - ismeretlenül - az első, aki azt mondja, hogy a harmadiktól sokkal könnyebb, több ismerőstől is megerősítést kaptam erre. majd megkérdem Mimit is.. de inkább egy-két év múlva :-)
No, de a cím nem innen jön, hanem onnan, hogy ma reggel egy pedálos és egy futóbringával indultunk neki az óvodába vezető útnak... Először ellenálltam, de Tomi úgy kérte, hogy nagyon szeretne a pedálossal és nagyon vigyáz, és nagyon figyel, és csillogott a szeme...
Lényeg, hogy nem tudtam ellenállni. És persze tényleg hihetetlen fegyelmezettséggel és nagyon nagyon aranyosan jöttek... Tomit indítani és elkapni kell, bár megállni már egész sokszor sikerül neki. Julcsinak mondtam az elején, hogy gyere szépen lassan, hát nézek hátra, Julcsika lassan lassan teszi a kis lábait, egész addig ,amíg nem szólok neki, hogy lehet egy kicsit gyorsítani :-)
A nagyobb úttesteknél (kettő) fegyelmezetten leszálltak és áttolták a járgányaikat. Kár, hgoy akkor nem tudtam fényképezni, mert a legaranyosabb ez volt... És szuperül elértünk az óvodáig!
 |
| From 2010aprilis |
Tomi pedig büszkén beállította a bringát a többi közé, Julcsi pedig továbbjött a futóbringán.
Szép Húsvétot mindenkinek! különösen néz ki egy kék tojás.
 |
| From 2010aprilis |
leírni való van, és annyira igaz, hogy sok időm is kevés, mert annyi de annyi tennivaló, olvasnivaló, gondolkodnivaló, rendberaknivaló, intéznivaló, stb van...
úgyhogy csak pár feljegyzendő dolog:
Tomus nagyjából egy hete szólt, hogy nem kér éjszakára pelenkát, aztán másnap sem kért, és harmadnap pedig jelezte, hgoy most már ő nem használ pelenkát éjszakára... :-) azóta nem használ, és azóta egyszer sem pisilt be éjjel.. előtte egyáltalán nem beszéltünk erről a dologról, illetve elvétve volt egy-két éjszaka, amikor nem kért pelust és néha pisilt, néha nem éjszaka.
Az öltözéssel is érdekesen van: én általában nem erőltetem az önállóan öltözést, bár most már kicsit elkezdtem mondani -miután az oviban szóltak :-)) hogy figyeljünk rá...
de általában Tomi nem öltözik. hanem ücsörög, vagy játszik :-) így inkább öltöztetem. viszont időnként meg rákap, hogy magához sem enged nyúlni, mert ő önállóan veszi fel még a zoknit is, a cippzárt önállóan rakja össze, mindent felvesz, levesz.
Tegnap este annyira lelkes volt, hogy nem csuktam össze a kanapét, hanem csak leterítettem az ágytakaróval - időnként így szoktam, és ez neki nagyon tetszik - hogy azt mondta: "annyira tetszik ez, hgoy le is öltözök!"--- fogta magát, levetkőzött. egyedül elment zuhanyozni, szólt, hogy húzzam be a függönyt, pár perc múlva kérte a papucsát és a törülközőt, majd megtörülközött és felvette az odakészített pizsamáját... ezután visszajött, megkérdezte, hgoy segíthet-e a gépből kivenni a vizes ruhát, segítette, a zokniját be is vitte és szépen felterítette a szárítóra :-) ilyen volt. jókedvében :-)
És nagyon érdekeseket mond. de most egy sem jut eszembe...
Az első "szabadnapon" nem csináltam semmit. Hazajöttem az ovibölcsi kör megjárása után, ledobtam a kabátot, jól láthatóan valahová, szétdobáltam a cuccokat, leültem. Interneteztem, elmentem egy barátommal ebédelni, hazajöttem, széjjelebb pakoltam a konyhában, semmit sem mostam el magam után.
Este nagyobb rumli volt, mint egy átlagos napon. Azon kívül, hogy Zoli "nem volt elragadtatva" amikor hazaért, miután neki pedig egyáltalán volt könnyű napja én is megijedtem kicsit. Hátha most már így lesz. Lusta leszek, itthon fogok ülni, semmit sem pakolok el, stb...
Persze nem így lett, egyszerűen csak kellett egy ilyen nap, ahhoz, hogy bármihez is hozzákezdjek.
Hasonlóképp vagyok a gyerkőcök viselkedésével is, amiken utólag mindig jókat nevetek. Amikor szoptatok, valahogy úgy tűnik, minha ez már egész életemben így lenne, úgy képzelem a világot, mint aminek szerves része a szoptatás... amikor másznak, azt hiszem mindig is kúszás-mászás tere lesz a padló... Az éjszakázásoknál szinte magam elé képzelem, amint majd öregkoromban kecmergek ki pár óránként a gyerekekhez... a mindenféletárgyszétdobálása esetén el sem tudom képzelni, hogy lesz olyan, amikor nem szórják ki szándékosan a dolgokat.. és így tovább...
Még csak azt sem mondthatnám hogy a rossz dolgokra van ez így. Pl. a szoptatás, a babakocsitologatás, a játszóterezés, nem beszélve a hordozókendőből kukucskáló gyerekre nagyrészt jó dolgok. De az azért nyomasztana, ha egész életemben ezeket kéne csinálnom. Ha nem volna változás...
Naponta nézek be délelőtt a játszóterekre, egy éve ilyenkor én is minden nap ott voltam a gyerekekkel. És tényleg el sem tudtam képzelni, hogy másképpen is lehetne élni :-)
Nem kell úgy félni!
Tomit a vadasparkból a bölény érdekelte. A kis háziállatos udvarnál sietett, a bejárat után, a térkép megnézése után egyértelműen felvette az irányt és a bölényig meg sem állt... azután boldogan szaladt hozzám, hogy megsimogatta a kisbölényt.
Majd itthon a vadasparki látogatás után elmélázva, kicsit csalódottan jegyezte meg:
- De anya! Nem is meleg a bölénynek a bundája! megsimogattam és nem meleg!
 |
| From 2010marcius |
Egy pillanatra elgondolkodtam, mert nem értettem, hisz a bölénynek igazán meleg bundája van. csak akkor értettem meg, hogy ő azt várta, hgoy megfogja és valami nagyon meleget fog érezni. mint mondjuk ha egy meleg teásbögrét érint meg... hisz azt írták a könyvben, hogy a bölényt a meleg bundája melegíti télen... :-)
 |
| From 2010marcius |
J: Ulcsinak nem a bölény! A mókus tetszik! Ulcsinak a mókus a kedvencem!
Azért a danonino népszerűsége is igen nagy :-)...
 |
| From 2010marcius |
 |
| From 2010marcius |
 |
| From 2010marcius |
És a vadaspark kapcsán lejegyzem azt is, hogy a gyerkőcök végre igazán klasszul sétálnak. Na jó, ötvözve bringázással és motorozással. A parkolótól a vadasig, ott végig körbe, majd vissza a játszótérhez.
A napokban vettem észre, hogy babakocsit gyakorlatilag nem használok már. persze jól jön, ha Julcsit abban altatom, vagy ha gyalog hosszabb távra sietek, ha valaki beteg, de levegőre szeretném vinni és ilyen konkrét esetekben. De amúgy alapból már nem jut eszembe vinni. Bölcsibe villamossal és gyalog, onnan oviba busz és gyalog, itthonról oviba gyalog, játszótér gyalog. Julcsi egy-két km-t simán legyalogol, Tomi valamivel többet is, és ha a futóbringa ott van, ez többszöröződik.
Időnként ugyan Julcsi megjegyzi, hogy " Nem tudok menni a lábammal!" - de aztán valahogy továbblendülünk a megtorpanáson...
 |
| From 2010marcius |
Mindezt a sikert persze a gyerekek csodálatos voltán kívül valamennyire magunknak is tulajdonítom. A türelemnek, hgoy kivárom, hogy lesétálja, hogy pihenek vele ha fáradt, hogy kiötlöm a tizedik érdekességet is hogy miért érdemes tovább jönni. Hogy ha van egy kis erőm, akkor nem viszem a kocsit, hanem korábban elindulok az óvodába... És nem kevéssé Zoli hozzáállásának, aki szerint a babakocsi úgy ahogy van felesleges ha járni tud a gyerek (na azért ezt én nem így gondolom) de igaz, hogy vele mindig is sétáltak. - hmm. már amennyit Zoli sétálni megy :-)
 |
| From 2010marcius |
Pedig nem volt ez ilyen egyértelmű a kezdeteknél. Julcsi nem igazán mutatott hajlandóságot a sétára, de mostanra úgy érzem "ráéreztek" hogy lehet menni is. Persze, ha ott a babakocsi, akkor rögtön beleülnek, ráállnak, szóval akkor elég reménytelen.
És itt már a "sünbagoly" ahogyan Tomi illette... eredeti magyar nevén: fürj. Pedig milyen találó a név!
 |
| From 2010marcius |
Hát így zajlott az első tavaszi hétvégénk...Julcsi két és fél éves napján (amire még reszelt túróst is sütöttem. Z. pedig sült hurkával várt itthon :-) Rózsa pedig kölcsönzött pénzt a belépőre mert pénztárcát persze nem vittem.
 |
| From 2010marcius |
