Pár perce olvastam, a már majdnem egy hónapos hírt, hogy meghalt Kokas Klári néni. Levelet akartam neki írni, válaszolni arra, amit korábban olyan kedvesen írt, és gondoltam, előtte ránézek a honlapra, van-e rajta valami új.
Volt. a gyászhír. megjelent újságban, korábban, engem elkerült. naponta gondoltam rá, vajon mikor találkozunk újra.
Ma este vacsora közben épp az járt a fejemben, hogy ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, megyünk majd Klári nénihez, hogy ők is láthassák ezt a fantasztikus embert, akivel személyesen csak egyszer beszéltem, alig két héttel a halála előtt, és mégis olyan, mintha mindig is ismertem volna.
És milyen sokat kaptam én egy beszélgetés alatt. Odavezettek: Mamától jegyet kaptam egy hangversenyre, Anyut elhívtam rá, hgoy menjünk együtt, Anyu odament Klári nénihez megismerkedni, a villamoson újra összetalálkoztunk, én pedig hazakísértem és beszélgettünk a hidegben.
De szívesen adnék én is még valamit Klári néninek!
Köszönöm mindenkinek ezt a találkozást!
