DJTZs

 Reggel odafele a lógófülű kutyus mellett haladtunk el óra ötkor, és ehhez képest 8.20 kor már kifele tartottam az óvodakertből. ez azért már nem rossz! odabenn kevesebb, mint 10 perc!

a délutánokban mostanában mindig van egy mélypont (mélyvonal? :-) gondolkodom, hogy hogyan kezeljem a kezelhetetlenséget. ma velük együtt ordítottam. jó móka volt.

mindjárt kezdődik a 35. születésnapom. ha minden jól megy, ez még alig több, mint az egész életem egy harmada. optimistán szemlélve feltétlenül kevesebb, mint a fele. reálisan-optimistán nézve? talán épp a hét tizenhatoda.

a születésnapomra felteszek egy költeményt egyik kedvenc költőmtől egy gyönyörű zenével.

 A könyvtárba Tomi és Julcsi iratkoztak be, mert gyerekek számára ingyenes. Úgy látszik, a lelkiismeretem, valahol legbelül tiltakozik ezellen, mert - most már azt hiszem 3.éve vagyunk beiratkozva, de lehet, hogy még csak 2., mindenesetre évente minimum 3-4000 Ft-ot fizetek ki késedelmi díjra. ami annál érthetetlenebb, minél inkább...

mert, telefonon és interneten is lehet hosszabbítani, tehát igazából semmibe nem kerül. és mégis. mégis sikerül. egyszer megkérdeztem, hogy, de ugye ezt legalább a könyvtár könyv állományának bővítésére fordítják, és azt a megnyugtató választ kaptam, hogy igen!

könyvtár után pedig irány a burgerking, ami a könyvtár épülete mellett van.

ott pedig, a kajálás vége felé, ami most már nem is olyan olcsó, mert legalább egy hamburgert és egy kis krumplit megesznek ők ketten, és még nekem is kell valami, szóval azután - nem tudom, mi van ebben a kajában - valami olyan éktelenkedésbe kezdenek, hogy még...

aztán hazajövünk. 

Ez van kb. havonta. (kicsit ritkábban. lásd: késedelmi díj)

és amik még foglalkoztatnak mostanában:

A táncban a Butoh:

http://www.batarita.hu/

a szimbólumokban és a keresésben a 

Labirintusok.

  nem éppen a homeopátiátiáról akartam írni, de valahol kapcsolódik.

pár évet küzdöttem magamban, hgoy higgyek benne, mert nagyon szerettem volna. de nem jött össze. 

tulajdonképp nem értem miért. hiszen alapvetően, nem hogy hiszek, hanem tapasztalatból ismerem az energia megnyilvánulását, áramlását emberek között - vagyis ezeket mindenki érzi -, érzem a különböző helyek, különböző atmoszféráját (lehetne mondani, hogy energiáját, rezgését, ki minek hívja, nincs is jelentősége), szóval lényeg, hogy önmagában nem ragaszkodom ahhoz, hogy valaminek a működését tudományos magyarázathoz kössem, de a homeopátiával mégis gondom van. 

nem is igazán az, hogy a homeopátiás szerekben nincs semmi "anyag", hanem, hogy ez nincs megfelelően kommunikálva. szóval, hogy rengetegen tényleg azt hiszik, hgoy azokban a bogyókban gyógynövények vannak, és ha tudnák, hogy valójában a gyógynövény rezgése van benne, akkor eszük ágában sem volna megvenni. 

meg azt sem értem, hgoy ha valóban olyan jól működik, mint mondják, akkor miből állna összedobni néhány reprezentatív mintát, megismételt kísérletekkel alátámasztva, amelyben nyilvánvalóan kiderülne, hogy a homeopátiás szerek gyógyhatása messze meghaladja a placebohatást, tehát nem lelki alapon működnek a bogyók.

ha pedig lelki alapon működnek, akkor miért nem lehetne inkább a pozitív gondolkodás, és az öngyógyítás rendkivüli erejét hangsúlyozni, hiszen a homeopata orvosok odafigyelését, mindenre kiterjedő állapotfelmérését, holisztikus szemléletét megtapasztalva az ember máris, legalább egy hangyányit jobban lesz. 

én egyébként igazán örülnék, ha egy ilyen kísérletsorozatot végrehajtanának. és komolyan, ha kijönne, hogy működik, engem nem érdekelne, hogy a kapcsos korpafű rezgését veszem-e magamhoz, vagy egy atomját, lényeg, hogy tudnék hinni benne.

jó volna....

Állandóan valahova járok. a táncterápia, pszichológus (most épp nem, hiszen az IKT számlájára fizetem összes létező és nem létező pénzünket), olvasom a feldmár könyveket, meg mindenféle pszi-témát, egyéb táncos eseményeken veszek részt (kontakt, SRT, és ami még épp van...- ez utóbbiak persze nem kifejezetten lélektani dolgok)...

és folyamatosan ott van bennem, hol megfogalmazva, hol nem, hogy rendben, most ezeket végigjárom, de mikor leszek készen?

mikor leszek jól, tisztán, hogy leülhetek a "fotelba" és azt mondhatom, na ez megvan, most már csak élni kell... :-)

és persze mindig tudom, hogy soha. ez is közhely. és bosszant.

nos, ma a liftben felfelé arra a felismerésre jutottam, hogy ez így TERMÉSZETES és RENDBEN VAN. 

hirtelen az a kép jelent meg előttem, hogy kitakarítom a lakást, megmosom a fogam, lezuhanyozok, hajat mosok - mint rendesen, - de aztán egyszer csak ezeket abbahagyom. mert úgy gondolom, hogy már tiszta a lakás, már lezuhanyoztam, a fogamat is megmostam és a hajamat is, úgyhogy most már kész vagyok, csak élni kell...

csakhogy egyáltalán nem csodálkozom valójában azon, hogy az élet során a lakás, a fog, a haj és a test újra koszos lesz, és újra és újra takarítunk és mosunk... és ez rendjén is van.

miért gondolom vajon, hogy a belsőm úgy marad. hogy a lélek nem porosodik, nem fog nyikorogni, hogy készen lesz, és már "csak" élni kell.

hát nem abszurd?

 naivitásomat jellemzi, hogy ma betévedtem a szerényen csak "Pszichiátria" megnevezésű kiállításra. (a munkahelyről az óvoda felé tartó utamon)

Igaz, az alcím: "Károkozás és Halálesetek" gyanakvóvá tehetett volna, de még ez alapján is csak azt gondoltam, hogy nyilván olyan túlkapásokról és hibákról lesz nagyrészt szó, amiket a szakmán belül elkövettek.

nos,.. majd arról is írok, hgoy mi volt, de elsőre csak annyit, hogy olyan ideges lettem a végére, hogy két kiállításrendezőnek is majdnem leordítottam a fejét, és magamra nem jellemző módon hosszasan taglaltam, hogy amit itt bemutatnak az egy demagóg általánosítás, felháborító, és ilyet nem szabadna csinálni, stb...

Na, amikor itthon elmeséltem, hgoy merre jártam, Z. persze csak mosolygott rajtam, hogy ugyan nem hallottam-e még életemben a Szcientológia egyházról, meg Xenuról, és persze hallottam már, sőt arról is, hogy mi a véleményük a lélektanról, de valahogy nem kapcsoltam össze magamban a dolgokat.

Nem bánom persze, utólag, hogy elmentem és megnéztem, sokat olvastam, és láttam olyan filmekből, amik tényleg rettenetes dolgokat mutatnak a pszichiátria kezdeti módszereiből az elektrosokk, lekötözés, pörgetés, és egyéb szépségekről. 

Utólag az is vicces, hogy próbáltam értelmesen beszélni velük a végén, hogy miért nem jó így ez a kiállítás, és szerintem hogyan lehetne értelmesen bemutatni, akár ugyanezeket a dolgokat. na persze, ez az egész nem arra ment ki, hogy értelmesen bemutassák.

hű, nagyon felháborított. még mindig dühös leszek ha rágondolok :-)

 még a nem akarom elszólni fázis van, de ilyenkor el szokott érkezni az az idő, amikor leírom...

szóval ebben az évben eddig egészen gördülékenyen mennek a dolgok. mármint ami a mindennapokat illeti.

Az előző évben, amit Borcsáéknál fejeztünk be:

Származási hely: 2010 december_szilveszter

Származási hely: 2010 december_szilveszter

Származási hely: 2010 december_szilveszter

Nem is igazán reménykedtem ilyesmiben.

1. Január óta talán kétszer késtem jelentősebben a munkahelyemről, amelyek közül az egyik egy óriási forgalmi dugó miatt volt. Ez nagyon jó arány, tekintve, hogy előző évben több volt a későn beérés, mint a pontosan.

Ennek a fő összetevője abban keresendő, hogy Zoli öltözteti a gyerekeket reggelente. Én annyit teszek hozzá, hogy komolyan veszem az esti ruhakikészítést bugyitól-pulóverig minden darab megvan, két kupacban, illetve naponta hálálkodom Z-nak, hogy ez mekkora segítség.

Ugyanis tényleg valami hihetetlen összeszedettséggel és határozottsággal készíti el a két gyereket a csukott szemtől, ha nem is a kabátig, de a nadrág+pulóver fázisig. ráadásul kb. fele annyi idő alatt, és negyed annyi idegeskedéssel, mint én tenném...

EZ, amellett,hogy időspórolás nekem, az idegrendszeremre is úgy hat, mint a legjobb testápoló a bőrre (idegsejtkrém? :-)

egy szóval szuper!

2. Ezen kívül még az is van, hgoy január kezdete óta folyamatosan! járnak óvodába. Ez szinte hihetetlen (tavaly 1 hét ovi 2hét betegség volt kb. az arány) ráadásul nem is náthásak, nem is köhögnek. Le merem írni: egészségesek.

Származási hely: 2010 december_szilveszter

 Óvatos optimizmusomat persze meg-meg piszkálja a baljós kis lény, fülembe súgva, hogy mi ez? vihar előtti csend? no, de igyekszem ezt elhessegetni, és tényleg úgy érzem, minden további egészségesen töltött nap ajándék.

3. a harmadik pedig az esti elalvás, de erről már írtam.

Azóta is tartom, és most már láthatóan szokássá vált, hogy egy-két benti ének után kiülök a kanapéra (gép az ölemben :-) és még innen énekelek nyitott ajtónál tovább. Most kitaláltam, hogy egyet-kettőt elolvasok a 77 magyar népmeséből, és azt veszem észre, hogy Tominak már tetszik ez a csak hallgatós mese is, és előbb utóbb Julcsika is hajlandó a fel-fel üldögélés, kimászás után visszafeküdni az ágyába. 

 Ezek a jó dolgok vannak. Pedig esküszöm :-) nem tettem egyetlen újévi fogadalmat sem...

 Tomival beszélgetek, (miután egész nap nem voltam itthon)

D: - És Tomi, jól éreztétek magatokat itthon?

T: - Igen, néztünk felnőtt, rendőrös filmet is Apával!

D: - És mit csináltak a rendőrök?

T: - Lepisztolyozták a gonoszokat...

D: - És mit csináltak a gonoszok?

T: - El akarták csenni az autókat...

D: - És kinek volt igaza, Tomi?

T: - Nekem!

 T-nak mondtam egyik este, hogy a plüsspingvint (nagy, és klassz és blankáé, de kolcsön van)inkább ne vigye fel aludni, mert elég poros...

reggel Tomi örömmel jelentette be:

- Úgy látszik mégsem vagyok allergiás erre a koszos, poros pingvinre, mert egyszer sem tüsszentettem!

Egy filmben, amit néznek, sok kis rózsaszín pillangó szálldos, miközben én meg Julcsi hajába igyekszem épp egy rózsaszín pillangós hajgumit belerakni... erre Julcsi:

- Nee, anya, add ide! Belerakom a TV-be! Belelapítom!

Ezután Tomi még elolvasta - talán élete első - mondatát a folyosón:

Kérjük a liftajtót kézzel becsukni...