naivitásomat jellemzi, hogy ma betévedtem a szerényen csak "Pszichiátria" megnevezésű kiállításra. (a munkahelyről az óvoda felé tartó utamon)

Igaz, az alcím: "Károkozás és Halálesetek" gyanakvóvá tehetett volna, de még ez alapján is csak azt gondoltam, hogy nyilván olyan túlkapásokról és hibákról lesz nagyrészt szó, amiket a szakmán belül elkövettek.

nos,.. majd arról is írok, hgoy mi volt, de elsőre csak annyit, hogy olyan ideges lettem a végére, hogy két kiállításrendezőnek is majdnem leordítottam a fejét, és magamra nem jellemző módon hosszasan taglaltam, hogy amit itt bemutatnak az egy demagóg általánosítás, felháborító, és ilyet nem szabadna csinálni, stb...

Na, amikor itthon elmeséltem, hgoy merre jártam, Z. persze csak mosolygott rajtam, hogy ugyan nem hallottam-e még életemben a Szcientológia egyházról, meg Xenuról, és persze hallottam már, sőt arról is, hogy mi a véleményük a lélektanról, de valahogy nem kapcsoltam össze magamban a dolgokat.

Nem bánom persze, utólag, hogy elmentem és megnéztem, sokat olvastam, és láttam olyan filmekből, amik tényleg rettenetes dolgokat mutatnak a pszichiátria kezdeti módszereiből az elektrosokk, lekötözés, pörgetés, és egyéb szépségekről. 

Utólag az is vicces, hogy próbáltam értelmesen beszélni velük a végén, hogy miért nem jó így ez a kiállítás, és szerintem hogyan lehetne értelmesen bemutatni, akár ugyanezeket a dolgokat. na persze, ez az egész nem arra ment ki, hogy értelmesen bemutassák.

hű, nagyon felháborított. még mindig dühös leszek ha rágondolok :-)