DJTZs

 pénteki állatkertes (fotók B.D-től). miután hárman (Dorka, Sári, jómagam) rohangáltunk a csupán két gyerek után, egy váratlan pillanatban nem átallottam megjegyezni, hogy na, most már akár egyedül is el mernék jönni a kettővel... aztán nem győztem magyarázni, hogy nem mintha azt szeretném, csak hát ha nem volna más lehetőség... 

Származási hely: 2011.06.állatkert

 most először kiskocsit is béreltünk. és ez igazán jó ötlet volt!

Származási hely: 2011.06.állatkert

Származási hely: 2011.06.állatkert

a koponyák közül egyről sem sikerült kitalálnom, hogy melyik állathoz tartozik, a tollak közül néhányról igen, hgoy melyik madárhoz...

Származási hely: 2011.06.állatkert

VÍZ:

Származási hely: 2011.06.állatkert

 B.D. a páva előtt: "Na gyerekek, ki akarja felidegesíteni a pávát? " :-)

Származási hely: 2011.06.állatkert

SIMOGATÓ:

Származási hely: 2011.06.állatkert

Származási hely: 2011.06.állatkert

Származási hely: 2011.06.állatkert

 nagyon jól éreztük magunkat. talán ősszel újra elmegyünk :-) addig kipihenem...

sikerült a bagolyvárat is megtalálni, T. nek ez volt a kérése, nem írom le melyik könyv alapján... :-)

Származási hely: 2011.06.állatkert

 Tomi annyira rendes és nagyvonalú volt az utóbbi két napban, hogy délutánonként átadta Julcsinak a bringáját, és cserébe Julcsi odaadta a futót... a napokban szerencsére Bp-re érkezik T. következő biciklije, aminek felhozatalát késleltettem már egy ideje, mert azzal tényleg olyan gyorsan fog tudni menni, hogy utol nem érjük gyalog, ha nem akarja...

Származási hely: 2011_06_15 Tomi, Julcsi bicikli, biciklizik

 harmadik napja elalszom, mire ide jutok.

pedig, pedig nagy dolog: két napja délután a lakóparkos játszó attól zengett, hogy:

tudok biciklizni! anya, tudok biciklizni! tényleg tudok biciklizni! nem viccelek! anyaaa tudok biciklizni!

és tényleg tud. mendegéltünk vele az elején, a végén, de egy idő után, amikor mindenki megunta, Julcsi rájött, hogy valójában egyedül is el tud indulni és le is tud szállni  :)

szuper!

- újra elalszom... - ennyi idő volt.

 Azt hittem a filmekben túloznak a trükkmesterek, mikor a katasztrófákat ábrázolják.

Hát nem.

...a vasúti híd, mint méretarány...

 amikor az imént (21.30) éppen úgy nyolcadszorra keltem fel és mentem be a gyerekszobába, mert kitakarózott, köhög, fáj a torka, szomjas, még kér, tele van az orra, fél, ...stb., aztán visszaültem - lefeküdni nem is érdemes - Zoli felolvasott egy részletet, amelyben a munkavállalók épp azt taglalják, hogy az egyik munkatársuk pont akkor ment el szülni, amikor ők a legnagyobb pácban voltak a munkahelyen, és aztán otthon babázott, de amikor visszajött akkor sem lett jobb, mert a gyerek folyton beteg, véletlenül épp akkor, amikor a legfontosabb határidős munkák vannak.

nos, ez az alaphozzáállás azért ismerős. mielőtt gyes-re mentem, fogalmam nem volt erről. nekem soha nem volt bajom azzal, ha egy menedzser részmunkaidőben dolgozott, az óvodába sietett, vagy el kellett mennie, mert beteg a gyerek. mondjuk már akkor gyanús lehetett volna, ahogyan mások fújtak ilyen esetekben. engem nem zavart, ugyanakkor nem is gondoltam bele, hogy az a nő valószínűleg sokkal inkább dolgozott volna még két órát, minthogy a lázas gyerekéért siessen az óvodába, vagy hogy egyszerŰbb lett volna neki végigdolgozni nyolc órát, mint 4-6 óra után loholni az óvodába, ahonnan jóformán este 9-10ig nincs megállás.

még a legkedvesebb és jóhiszeműbb kolléganő is úgy hívja, amikor indulok el délután, hogy "mész haza pihenni". én meg csak mosolygok. na persze, pihenni. majd talán este 10 körül. Persze erről nem beszélünk, már csak azért sem, mert én nem akarom hirdetni ezt sem, de végeredményben azt sem, hogy mennyire boldog vagyok, hogy emiatt nem pihenek este 10 előtt, és nem pedig azért, mert a laptopon kéne készítenem a tárgyi eszközök értékcsökkenési táblázatát.

azt hiszem még jó pár év - ha egyáltalán valaha - hogy a hozzáállás e téren változzon valamennyit. addig meg hajrá kismamák, menjünk haza pihenni, babázzunk otthon!

Nem tudtam eldönteni, melyik videót illesszem be, így hát álljon itt inkább egy hivatkozás:

http://56pizsama.postr.hu/

én végignéztem mindet :-)

Durván 10 éve? (talán csak 8) várok arra, hogy egyik hőn szeretett együttesem a Portishead a régióba látogasson. És lám, Július 8-án Portishead koncert lesz a Balaton Soundon! Milyen kár, hogy én aznap délután valahol a Cserhát dombjai közt leszek, és estére, vagy legkésőbb másnap reggelre pedig Miskolcra kéne megérkeznem.

 video (+12)

Z. szerint Magyarországon belül nincsenek nagy távolságok :-)

Lábosba kanálnyi olaj, abba egy kisebb hagyma, üvegesedjen, rá a megmosott borsó, picit az olajon... rá víz, hogy ellepje, meg egy pici, míg puha nem lesz (mindjárt meglesz, egy-kettő...) 

sót bele.

ha megpuhult, egy nagy tejföl habarva (a liszt 3 púpos ek), bele (szűrőkanállal)

bekeverem, felfőzöm. ennyi.

(zsengeborsó)

- a nokedlit külön főzöm. nem teszem bele, mert felissza... majd amikor esszük...-

Igazán nem kedvelem, amikor a gyerekeim, az óvodában tanultaknak megfelelően hi-hiii, ha-haaa végezetű dicsekvő, és egymást lesajnáló módon fejezik be a mondataikat. 

Ehhez képest ma a játszótéren nem tudtam nem röhögni magamban, amint az én gyerekeim mezítláb, rövidnadrágban, örömmel túrtak a sárban, és pancsoltak a kútnál, míg egyes anyukák idegbajosan rohangáltak a gyerekeik között, kiabáltak velük, hogy ne vegyék le a cipőt, ne nyúljanak a sárba, stb... ilyen mondatokat lehetett hallani: "Nehogy nekem belenyúljál","Na, erre a játszótérre sem jövök többet" vagy: "Ha az a kislány lelocsol téged, én hülyét kapok!", illetve: "Ha nem jössz el onnan, azonnal indulunk haza!"

Én meg csak mosolyogva álltam és segítettem gátat építeni a sárból.

Na. de azért a legjobban a végén nevettem (magamon). Ugyanis jött a "bosszú": Az egyik anyuka fennhangon elkezdte mondani a gyerekeinek, hogy: Na gyertek, megmosakszunk, elmegyünk veszünk egy jégrémet! - még azt is hozzátette: itt a sarki boltban lehet kapni! Az eredmény nem maradt el, Tomi és Julcsi pár másodpercen belül jégkrémért könyörögtek :-)

A béke az egyetértés és a csakazértis jegyében, vettem két túrórudi jégkrémet a sarkiban...

Származási hely: 101026_naplemente

Montenegrói utunk utolsó teljes napját egy kora délelőttől késő délutánig tartó, egybefüggő menedzsment megbeszélésnek nevezném.

Aminek során hosszas egyeztetések, vita, egyetértés, megint vita, sírás (az általában én vagyok, amikor lelki útra terelem a dolgot... :-), megint egyetértés, stb. folyamat során sikerült létrehoznunk egy tervet a napjaink igazgatására. Legnagyobb részt a tervezésből a reggelek átszervezése foglalta el, de igazából szinte mindenre kiterjedt a gondolkodás

És a gyakorlati megvalósítás is elkezdődött, mindjárt, a hazatértünk utáni második napon. Ennek főleg pozitív eredményei vannak, pl. most egy rendezett szobában ülök, előtte egy rendezett konyhában ettem.

Ez, hogy most délután, az óvodába indulás előtt még blogot írok, egyáltalán nem fér bele a struktúrába, amit természetesen rugalmasan kezelünk :-) 

Majd később még írok erről részletesebben is, de most tényleg sietek a gyerekekért.

Abban teljesen igaza volt Zolinak, hogy az egész napra kihatással lesz, hogy reggel miképpen megyünk el itthonról és mit hagyunk itt magunk után... . Ja, az első pont, a hat órai ébredés (eddigi kb. háromnegyed hét helyett!)