DJTZs

 a bloggal az van, hogy nagyon szeretnék képeket is megjeleníteni ezért is nem írok, hogy ne csak a szöveg.

viszont ez a képfeltöltős dolog egy óriási macera és most végképpen nagy durcámban a picasa-t is eltávolítottam a gépről - Z. bizonyára boldog lesz, hogy telepítgetek és távolítgatok - mert az sem működött, és miután kidurcáztam magam, majd valamikor töltök fel képeket.

mert közben jártunk a Kaláka-fesztiválon Miskolcon, aztán meg Balatonszemesen egy hetet ami szuper volt, és senki nem akart hazamenni, legalábbis én és Tomi biztosan nem akartunk, most meg itthon járunk dolgozni, a gyerekek meg vidéken.

a többit majd képekben. 

" Hogyha fejenállunk,

 akkor a kezünk a lábunk" 

mi az, ami megment önmagamtól

és elviselhetővé tesz számomra engem?

csak az önirónia...

 Gyermekek Hidvégen - vagyis, mint tegnap megtudtam, valójában Miskolcon...

hihetetlenül furcsa ez a gyermektelen itthonlét. egyszerre nagyon jó, de úgy nagyon jó, hogy tudom hogy csak időleges. 

 a tangótáncot csak képernyőn nézem...

 vigyázat hangja van, és nagyon jó! :-)

  A vártnál gördülékenyebben alakultak eddig a hét első napjai.

Ez a második alkalom, hogy Z. nélkül vagyok pár napig a gyerekekkel, és újra megállapítottam, hogy korántsem lehetetlen kihívás ez, bár fárasztó. A lakás valóban úgy néz ki, hogy szerintem egy betörő kifordulna belőle, mondván, hogy már megelőzték, de ennek ellenére egészen simán mennek a dolgok. 

Hétfő reggel Tomival veszekedtem szandálfelvétel és kakaóivás kapcsán, kedden Julcsival szandálfelvétel és játékló-kézbentartásának ügyében, ma reggelre nem maradt senki, így -legalábbis pár órás emlékeim alapján - simán elindultunk reggel.

Arra is rájöttem, hogy a hisztiket és balhékat bizonyos mértékig én idézem elő, amikor egyszer csak az addigi viszonylag türelmes várakozásomat követően elegem lesz belőle, hogy nem készülődnek. még nem tudom, ezt hogyan csináljam másképp.

Az esték még ennél is egyszerűbbek, a gyerekek lefekszenek aludni és elalszanak.

Nem hallgathatom el persze, hogy Tomi intenzív úszástanfolyamra jár a héten, minden délután, így aztán őt igazán nem kell altatgatni.

Származási hely: Főalbum

 Mialatt én Felsőtoldon voltam, Tomi pedig Sajóhidvégen töltötte idejét...

A vágyott pónilufi!

Untitled from Zentai Sára on Vimeo.

 Fagyi:

Untitled from Zentai Sára on Vimeo.

 ...és végül egy különösen érdekes, feszített tempójú videó, amelyben Julcsi és Sári annak a helynek a keresésére indulnak vonaton, amelyről azokat a vonatokat szoktuk nézni, amelyek egyikén most éppen ők ülnek:

Untitled from Zentai Sára on Vimeo.

 Hazafelé indulunk:

Származási hely: 2011 junius

 Rejtőzködés:

Származási hely: 2011 junius

Származási hely: 2011 junius

 Ernyő:

Származási hely: 2011 junius

 Pénteken véget ért a triatlon tábor, ami egy versennyel zárult. Tomi, a korcsoportján belül, ami három kisfiút jelentett első lett, óriásit küzdött. Nekem legjobban az úszás része tetszett, a bringázáson alig mertem odanézni, úgy tepertek, a futáson T. egy méter után elvágódott, de vérző sebével mit sem törődve felpattant, és óriási erővel futott tovább a pályán. 

ÚSZÁS

FUTÁS

Én persze alig bírtam ki, hogy el ne sírjam magam, az egész alatt. Ahogy ezek a pici gyerkőcök koncentráltak, az egyik kislány már a medence szélén sírni kezdett, hogy ő mégsem akar indulni, a másik kisfiú a végén, hogy nem tud kiúszni, aztán szegény a futásnál levágott egy kicsit a pályából, és visszaküldte az edző (abszolút igazságosan, na de akkor is szívszorító volt, ahogy elsírta magát...)

Tomi azt a délutánt és a rákövetkező napot az aranyéremmel a nyakában töltötte :-)

Származási hely: 2011.06.itthon

Ugyeneznap történt, hogy 2-3 hónap "rákészülést" követően eljutottam tangózni, amire valóban február óta készültem, amikor egyszer csak megéreztem :-)) hogy most ez következik a táncolásban. na, és azt hiszem, tényleg ez következik. már csak meg kell oldani, hogy el tudjak járni, ami a legnehezebb része.

A kamaraerdei egy hétben a legjobbak a reggelek voltak. Nagyon élveztem, hogy kettesben mentünk ki T-val a 41es villamoson, kifelé szinte üres villamos, zötyög a fák és házak között, aztán vissza, már egyedül, verseskötettel vagy anélkül... 30 perc nyugalom a napban. nagyon jó volt!

 Mai nap is megvolt, munkahelyről késve indulás, buszhoz, busztól haza lóhalálában.. átöltözés, gyorsan az oviba, onnan gyorsan át a 41-es villamoshoz - közben egy kis sértődés Julcsi részéről: nem vettünk fagyit, nem vettünk gumicukrot, van-e még a hellokittys cukorkából, egyáltalán nem vettünk semmit..., végre zötyögünk...

kis késéssel megérkeztünk.

- A munkahelyen marhára nem érdekel senkit, hogy nekem két gyereket kell két helyről időre összeszednem, a gyerekmegőrző helyeken meg baromira nem érdekel senkit, hogy nekem éppen milyen sürgős, otthagyhatatlan munkáim vannak a munkahelyen. úgy látszik ez valóban így van - de a "de jó, neked, hogy már mész haza" felkiáltáson még mindig mulatok. Egyedül Zozó munkatáram vallotta be, hogy akkor ő inkább marad dolgozni, minthogy az éktelenkedő (édes drága cukorfalat) lurkóimmal töltse a délutánt - 

A táborból a hazafelé indulás előtt T: Anya, nagyon kell kakilni!

én, mintha mi sem volna természetesebb, ajánlottam, hogy keressük meg a wc-t. 

no, de nem úgy van ám az! Tomi hamar felvilágosított: csőtörés van! a wc-t nem lehet használni. én hitetlenkedve néztem, hogy egy óriási tábor, az nem lehet, hogy nincs wc. mire T. megnyugtatott, hogy azt a másikat (mobil) lehet, de abban annyira büdös van, hogy ő oda nem megy be, mert nem tud benne kakilni, szagoljam csak meg! 

nem szagoltam. viszont mondtam Tominak, hogy: üdv, a táborozók világában! amúgy ez a kam.erd.ifj.p valóban olyan, mintha 30évvel ezelőttről meghagyták volna, szerintem legfeljebb a medencéket újították fel. vicces egy hely.

még egy nap van a triatlon táborból, ahova - T. jelezte - jövő héten is szeretne menni :-)

Származási hely: 2011.06.itthon

amikor ilyen nyugodtan szuszognak az ágyukban, nem tudom elképzelni, hogy mi hozhat ki annyira a sodromból, hogy magamból kikelve ripakodjak rájuk. hiszen annyira kis kedvesek, és nyugodtak :-)

  - úgy látszik tetszenek az angol nyelvű bejegyzéscímek -

A kurzuson, ahol tegnap és ma voltam (Bata Rita workshopja) sok mindennel foglalkoztunk teljes természetességgel váltunk például fákká, vagy kövekké , vagy rohadásban lévő szétfoszló testekké - már akinek sikerült. Mindezekhez az instrukciókat Rita minden különösebb pátosz, furcsa hanghordozás, vagy egyéb dolog nélkül olyan módon adta, mintha legalábbis azt javasolná, hogy igyunk egy pohár vizet a csapból.

A végső meditáció, amint már egy korábbi kurzusán is volt, egy egészen egyszerű folyamat, amelynek elején egy számunkra pozitív mondatot fogalmazunk meg, amit a kellő tudatállapot elérésekor -már akinek megy, nekem álatlában a félálom az - néhányszor elismétlünk.

Minthogy már másfél-két hónapja küzdök magamban valami furcsa megszállottsággal, amely rám telepedett és nem enged a karmai közül, ezért ezzel volt kapcsolatos a mondatom is.

- . - 

Tomi tegnap egy vadonatúj bringát kapott! Miután hosszas szervezkedéssel és K.G. segítségével sikerült elérnünk, hogy a párducos bringa Hidvégről felkerüljön, és másnapra már a szerelőnél volt, végül Zoli és a szerelő hosszas egyeztetése után arra jutottunk, hgoy nem érdemes megcsináltatni, mert 15-20e-ből jönne ki a rendbetétel, és akkor még mindig nem volna tökéletes. Így aztán Tomi megkapta az új biciklit. ami szuper, felszerelt, és olyan gyorsan megy a ház körül TOmi, hogy mire én két kapunyit elsétálok, ő már hátulról utolért.

Származási hely: 2011.06.itthon

- . - 

na, és a kapcsolat a témák között:

ma esteTomi olyan megszállottsággal küzdött azért, hogy még egyszer lemenjünk biciklizni (addigra már reggel is és délután is levittem), hogy egészen félelmetesen viselkedett. a leírható részletek csak annyi, hogy csapkodott, ütögetett, újra magára húzta minden ruháját, kisszékről kereste a lakáskulcsot hosszú időn keresztül, és kozben ronda dolgokat mondogatott...

én meg egy darabig próbáltam vele szót érteni, aztán egyszer csak elsírtam magam tehetetlenségemben, és mert, hiába, hogy gyerek, és tudom, hogy nem rosszindualatból teszi, de annyira bántott már, amit csinált, hogy nem tudtam nem magamra venni. a sírás hatása a gyerekeimre egészen érdekes: Julcsi azonnal odajön, simogat, vígasztal, mintegy ösztönösen szerintem védelmez. Míg Tomi szinte pánikba esik, még dühödtebb lesz, úgy látom elveszti biztonságérzetét és a végén ő is zokogni kezd...

A félelem pedig úgy jött ide, hogy a végefelé komolyan félni kezdtem. Azt éreztem, hgoy kezdem elveszteni a kapcsolatot, hogy valami fő szál, ami eddig a kezemben volt elszaladt, elveszett, és hogy nem vagyok semmilyen hatással. és ez rendkívül rémisztő volt. rövid és hosszú távon is. és hirtelen azt éreztem, hogy Tomi öntudatlanul átvette azt a megszállottságomat, amiről nem is tudott, csak valahogy benne van a levegőben mégis. és most megmutatja. jobban, mint egy tükör.

aztán jöbb lett. beszéltem telefonon Z-val, majd összeszedtem magam, és valami egész más hangnemben valahogyan sikerült visszakerülnöm. nem volt egyszerű és nem tudom mennyi lesz, ami nyomot hagy...

már a ma kezdődött triatlon tábor első estéjén:

Származási hely: 2011.06.itthon