Mai nap is megvolt, munkahelyről késve indulás, buszhoz, busztól haza lóhalálában.. átöltözés, gyorsan az oviba, onnan gyorsan át a 41-es villamoshoz - közben egy kis sértődés Julcsi részéről: nem vettünk fagyit, nem vettünk gumicukrot, van-e még a hellokittys cukorkából, egyáltalán nem vettünk semmit..., végre zötyögünk...
kis késéssel megérkeztünk.
- A munkahelyen marhára nem érdekel senkit, hogy nekem két gyereket kell két helyről időre összeszednem, a gyerekmegőrző helyeken meg baromira nem érdekel senkit, hogy nekem éppen milyen sürgős, otthagyhatatlan munkáim vannak a munkahelyen. úgy látszik ez valóban így van - de a "de jó, neked, hogy már mész haza" felkiáltáson még mindig mulatok. Egyedül Zozó munkatáram vallotta be, hogy akkor ő inkább marad dolgozni, minthogy az éktelenkedő (édes drága cukorfalat) lurkóimmal töltse a délutánt -
A táborból a hazafelé indulás előtt T: Anya, nagyon kell kakilni!
én, mintha mi sem volna természetesebb, ajánlottam, hogy keressük meg a wc-t.
no, de nem úgy van ám az! Tomi hamar felvilágosított: csőtörés van! a wc-t nem lehet használni. én hitetlenkedve néztem, hogy egy óriási tábor, az nem lehet, hogy nincs wc. mire T. megnyugtatott, hogy azt a másikat (mobil) lehet, de abban annyira büdös van, hogy ő oda nem megy be, mert nem tud benne kakilni, szagoljam csak meg!
nem szagoltam. viszont mondtam Tominak, hogy: üdv, a táborozók világában! amúgy ez a kam.erd.ifj.p valóban olyan, mintha 30évvel ezelőttről meghagyták volna, szerintem legfeljebb a medencéket újították fel. vicces egy hely.
még egy nap van a triatlon táborból, ahova - T. jelezte - jövő héten is szeretne menni :-)
Származási hely: 2011.06.itthon |
amikor ilyen nyugodtan szuszognak az ágyukban, nem tudom elképzelni, hogy mi hozhat ki annyira a sodromból, hogy magamból kikelve ripakodjak rájuk. hiszen annyira kis kedvesek, és nyugodtak :-)