Montenegrói utunk utolsó teljes napját egy kora délelőttől késő délutánig tartó, egybefüggő menedzsment megbeszélésnek nevezném.
Aminek során hosszas egyeztetések, vita, egyetértés, megint vita, sírás (az általában én vagyok, amikor lelki útra terelem a dolgot... :-), megint egyetértés, stb. folyamat során sikerült létrehoznunk egy tervet a napjaink igazgatására. Legnagyobb részt a tervezésből a reggelek átszervezése foglalta el, de igazából szinte mindenre kiterjedt a gondolkodás
És a gyakorlati megvalósítás is elkezdődött, mindjárt, a hazatértünk utáni második napon. Ennek főleg pozitív eredményei vannak, pl. most egy rendezett szobában ülök, előtte egy rendezett konyhában ettem.
Ez, hogy most délután, az óvodába indulás előtt még blogot írok, egyáltalán nem fér bele a struktúrába, amit természetesen rugalmasan kezelünk :-)
Majd később még írok erről részletesebben is, de most tényleg sietek a gyerekekért.
Abban teljesen igaza volt Zolinak, hogy az egész napra kihatással lesz, hogy reggel miképpen megyünk el itthonról és mit hagyunk itt magunk után... . Ja, az első pont, a hat órai ébredés (eddigi kb. háromnegyed hét helyett!)
