Amennyire ki tudok akadni dolgokon, annyira oda is tudok lenni másikakért.
Tomi megérkezett egy hetes hidvég-miskolci pihenőjéről, jelentősen javult egészségi állapotban, és szerintem több kilót hízva - mondhatnám erősödve, ami bizony nincs hátrányára :-)
Első este rögtön egy összezörrenéssel kezdtünk, nem tudom kezelni azt, amikor ütöget, rugdos szándékosan. Egy új, óvodában tanult szokása szerint, amikor nagyon mérges, egy jól irányzott mozdulattal bokán rúg, majd ezt, alkalomtól függően többször is megismétli. Én pedig zéró toleranciát mutatok ilyenkor, és sajnos el is borul az agyam gyakran. néha órák múlva jutok csak oda, hogy beszéljünk a dologról.
Ehhez képest a vasárnap pedig idilli volt, magamra is büszke vagyok, kicsit átrendeztem az energiáimat és a figyelmemet, és ez valószínűleg hatott, mert sokkal gördülékenyebben voltunk együtt hárman (Z. nem volt, mert munkahelyen töltötte a 7végét). így délelőtt rajzoltak, filmet néztünk, bejgli tölteléket készítettünk, játszottak, maguktól pihenni is mentek egy kicsit... és teregettünk...
Tomi: (lejárt a mosás, kikapcsolja a gépet, nyitja az ajtaját):
- Én mindent elvégzek, ami ezzel a mosással kapcsolatos... ennyi házimunkát elbírok... (kiveszi a ruhákat a kosárba, bevonszolja a kosarat, kezd teregetni)
- Majd amikor megszületik a kistesónk, akkor ezeket a dolgokat mind egyedül fogom csinálni, és nektek nem is kell Apával ezt csinálnotok... (később): Minden játékomat oda fogom adni neki. Majd átnézem őket, és ami nem törik el, azt odaadom neki...
persze nem fejezte be a teregetést, de azt az 5-6 ruhadarabot, amit kirakott teljesen szépen helyezte el, egyáltalán nem is kellett igazgatni, szépen ki voltak rakva.
