Hát, hogy milyen anya vagyok, az elég összetett, de amúgy azt gondolom ezzel a kérdéssel szinte mindenki küzd, kérdés, hogy ki mennyire merül bele, meg hogy mi jön ki...
Julcsi egy ideje élénken érdeklődik a szüléssel kapcsolatosan. leginkább az foglalkoztatja, hogy pontosan hogyan bújik ki a kisbaba, hogyan fér ki, mi történik közben az anyukával, mit érez... tehát mindenféle gyakorlatias kérdés. amiket ezzel kapcsolatosan felvet:
- Anya, a kisbaba szülése olyan, mint a kakilás?
- (egy könyvet nézegetve): Anya, neked is majd olyan lesz, hogy egy kicsit fáradt leszel, aztán még egy nagyot nyomsz?
- Anya, de miért nem szabad a gyereknek megnézni a születést? Akkor apa fényképezze le azt, amikor kibújik a kisbaba feje!
ezen kívül természetesen még a kiscsikó születése is érdekli, úgyhogy a lovas könyvben az egyik kedvenc lapja.
- Anya, engem a kisbaba születése érdekel és még a kiscsikóé is!
Pontosan? tudja, mi a köldökzsinór, a magzatmáz, stb. bár a múltkor egy kicsit meglepődtem, amikor egy cukros mézeskalácsot nyalogatva egyszer csak megszólalt: lenyaltam róla a magzatmázat! :-)
néha már már elbizonytalanodom, hogy miért is ne nézhetné meg, ha ennyire érdekli... még jó, hogy erre a kórházi protokoll szerint nincs lehetőség (szerintem), így aztán jó lelkiismerettel válaszolom, hogy sajnos nem lehet...