Nálunk én vagyok a nagy focinéző, Zoli csak ímmel-ámmal pillant rá a tévére, olyankor is kér, hogy inkább halkítsam le, mert idegesíti... amúgy sem szereti, ha a gyerekek tvznek, kiváltképp amikor idétlen reklámok, vagy filmajánlók mennek..
na, eddig a tréfa.
A dolog valójában úgy néz ki, hogy én vagyok a tv-ellenző, szerintem még az Attenborough filmek sem valók Tominak, sőt semmilyen film, de legalábbis nem a japán rajzfilmek - Chiriro,Vándorló palota, stb. (amiket amúgy én nagyon kedvelek). Akkor már inkább a forma1 meg a foci, esetleg más ilyen "egytémájú" dolgok, esetleg jól érthető kisgyerekmesék.
Viszont az EB-t tényleg szívesen nézem, a VB-t is mindig szívesen néztem, sőt kifejezetten pihentet, a hang összhatása, a halk zsongás, a kommentátor búgó hangja -Viktort ráadásul ismerem is, így nosztalgikusan gondolok a szép tájfutós időkre, amikor ő beszél- , az elszórtan elhelyezkedő, helyüket változtató játékosok... mindez igazi megnyugtató esti foglalatosság nekem.... Tomi is felkiált időnként: góó, góó :-)
amúgy ez a TV-téma régóta foglalkoztat, de nem nagyon találok hozzá irodalmat, mert ha van is egy-két gyerekpszichológus aki leírja, hogy hát 3-4éves kor előtt a gyerek egyáltalán ne nézzen tv-t, azt hogy ezt valójában mi indokolja, és mégis mi az, ami miatt ez oly nagyon káros szerintük a picikre, azt igazából senki nem mellékeli... így alátámasztás nélkül meg kicsit hasonlít a "jaj-jaj, valami ismeretlen, inkább menjünk messzebb" típusú megközelítésre.
A Miskolci képek a nagy gépen vannak, válogatatlanul... egyelőre...Julcsi meg a nadrágomat ráncigálja :-)