Tréfásan egy TV műsort linkelek.

ondemand.video.axelero.hu/mte/041108_kosa_eloadas_szeles.wmv

Kiemelném a következőket:
-nem a TV káros a gyerekekre, hanem a szokások (túlsok, válogatás nélküli, egyedül, feldolgozás nélkül);

-fontos a feldolgozás, a valóság és a TV által bemutatott dolgok közötti határ bemutatása;

-fontos a szabályozás.

A gyerekek a középkorban még nem rendelkeztek védett státusszal, mindent megkaptak, amit a felnőttek is (munka, hálószoba, kocsma), ez a XX. század elején megváltozott (iskola, gyerekmunka visszaszorítása, gyerekszoba). A TV az egyik olyan eszköz, ami ha nincs szabályozva, akkor ugyanabba a nyitott helyzetbe hozza a gyerekeket, mint a középkorban. Fontos különbségként, hogy nem a valóságot, hanem annak csak az illúzióját nyújtja. Szóval csak mértékkel, mert egy híres pszihológus mondása szerint, 2 dologtól kell félni a TV-vel kapcsolatban: az egyik, hogy tanulunk belőle, a másik, hogy nem tanulunk belőle.

Látom, a két gyerek a holland szurkolótábort erősíti:)
tv: még a múlt évezredben jártam az egyetemen valami ilyesmiről szóló pszichó szemináriumra, már nem is tudom, mi volt a címe, meg sajnos már alig emlékszem valamire, de arra például igen, hogy nem az a baj, ha a gyerek erőszakot lát a tévében, hanem az, ha mindezt reflektálatlanul, az összefüggéseket nem értve, félelmet keltően. Ez persze nem jelenti azt, hogy nézzen krimit, csak közben magyarázzuk el neki, ki kit lőtt le, és miért, hanem, hogy a kicsi gyereknek úgy jó tévét nézni, ha a felnőtt ül mellette, és szépen kíséri a történetet a gyereknek szavakkal. Gondolom, ez az egészen egyszerű meséknél nem szükséges, de azt például észrevettem, hogy Barnus nagyon bírja, ha a Kockás fülü nyúl szintű, általában már valamilyen tanúsággal szolgáló meséket első nézéskor magyarázgatom közben neki. Kisvakondot pláne, az néha amúgy is olyan, mintha felnőtteknek készült volna (amúgy imádom). Az persze sajnos igaz, hogy míg ő nem nagyon nézett tévét két éves koráig, az ikreket már simán leültetem a Thomas elé, csak hogy nyugiban ki tudjam pakolni mosogatógépet anélkül, hogy beleülnének..., és tudom, hogy csak néznek ki a fejükből, semmit sem értenek, csak élvezik a hangokat, színeket... De amúgy én is törekszem arra, hogy jelenlétükben ne menjen csak úgy valami hülyeség (reklámok stb.) A foci szerintem sem lehet ártalmas, eb/vb-kor általában én is viszonylag lelkes focinézővé változom át:)

sztem igazad van, a családi körben megtekintett meccs igazán megnyugtató program mostanában, hogy már nincs különösebb veszélye az olyan incidenseknek, mint a 85-ös Heysel-stadionbeli balhé. bár én annak idején 9 évesen azt is érdeklődve figyeltem ...

elhatároztam, hogy ma mindenkinek küldök kommentet. mert mindenki érdekes kérdéseket feszeget.
én úúútálom az eleve elhatározásokat, hogy jaj ne nézzen a gyerek soha tévét, meg jaj, ne egyen fagyit/csokit/sütit 18 éves koráig, és jaj, csak ugye szopizik legalább két évig.
minden szakvélemény a tévé ellen foglal állást, és ez már csak úgy magában is feldühít.
Döme nézte a Micimackót, a beb e tévét, a Kisvakondot, és kedvesen megtanulta a micimackó egyes jelenteit, amit én roppant kedvesnek tartottam. persze bennem is felmerültek a te kérdéseid. és ilyenkor anyatársaim (többek között dtóthkriszta, hihi) állásfoglalását kikérdezve a tévézés mellett döntöttem, mértékkel, válogatva.
mondjuk a tomésjerryt mindig elkapcsoltatom anyuval...

Sziasztok!
Le a tévével!, mert helyette kitűnően tud önmaga is játszani egy 2év körüli gyerek, aki ebben a korban nem tud különbséget tenni a valóság és a tévében látottak között - a tudományos vélemények szerint. Ami körülötte történik - így a tévében látottak is - minden igaz. Neki. Ha majd idősebb lesz, akkor megérti, hogy a felszeletelt egér nem ugrik fel fél másodperc után egyben és szalad tovább, most nem.

Ugyanakkor egy másik tudományos vélemény azt emeli ki, hogy a tévé bámulása és az abban látottak befogadása gátolja az önálló gondolkodást, úgy mint: amíg a kisautót tologatja, a kisautó minden lehet - beszélhet, repülhet, táncolhat, stb. - míg a tévében látottat egyszerűen elfogadja. A kisautó megy és kész.

A természetfilmek sem hasznosak ebben a korban - valahol egyszer olvastam, hogy az ovis gyerekek az oroszlánok párzását játszották el az óvodában, mert azt látták a tévében. Természetfilm volt...

Hát, nagyon tudományos lett...
Nekem a következő érveket kell visszacsapnom a tévénél:
- nagyobb lenne a szókincse. A mesefilmek szókincse enyhén szólva síralmas, kábé 100 szó.
- nem fog tudni miről beszélgetni a többi gyerekkel. Ilyen nincs, egy gyerek mindig tud.
- másoknál (a NORMÁLIS családoknál) is megy a tévé. No comment. Azt, hogy mi normális nem a résztvevők száma határozza meg.
- mi is nézhettük gyerekként. Ha jól emlékszem igen lassú volt akkor még a krimi is, nem beszélve a mesékről és a témájukról.

Több nem jut eszembe.
Lehet, hogy csak a véleményem melletti érvek maradtak meg a fejemben.
A felnőtteknek szóló műsorokat még csak nem is kommentezem.
Mindenre van ellenvélemény.

A focimeccset Levus is nézi. (nem velem) Szép zöld a gyep.
Üdv, Gabi

Egyetértek Mimivel. Levus is nagy rajongója lett Thomasnak de nem lett TV függő. Ha meg a bekapcsolt TV előtt elballagott belenézett egy pillanatra és tovább állt. Az opera közvetítés viszont nagyon lekötötte. Szerintem egy kétéves gyerek a társaság miatt ül le a szüleivel a kanapéra és nem az oroszlánok nemi életére kiváncsi.

Ja ez EB-t én is nézem.

Én általában nem nézek tévét, következésképpen Hanga sem, de azt hiszem, ez abszolút nem elvi alapú. Így alakult.
EB-t persze nézzük, elképesztően nosztalgikus érzés visszagondolni azokra az időkre, mikor sörsátorban néztük vagy hozzánk jöttek vendégek.
Az a szép zöld gyep, meg az andalító riporterhangok...
Mondjuk nekem túl hosszú egy meccs, múltkor mondtam Bazsinak, hogy kétszer 10 perc szerintem elég lenne.

nem igazán jött át, de épp azt próbáltam mondani, hogy egyáltalán nem minden szakvélemény foglal állást a tévé ellen (nem is mondja persze azt, hogy gyerekek, húzzatok a tévé elé, hanem a középutat keresi). Ha majd egyszer lesz időm, megkeresem ezeket. Lényeg, hogy ésszel megválogatva, gyereket nem magára hagyva az égadta világon semmi baja sem lesz. Az unokatesóméknál például azt vezették be, hogy sz betűs napokon nézhetnek tévét a gyerekek, ez is egy módszer. Nálunk reggel (és néha este) egy-két mese. Semmelyik gyerek sem lett ettől függő, nem mennek oda, hogy bekapcsolják, ha nincs bekapcsolva. Szerintem ez jó így, ahogy van, rengeteg egyéb idő jut minden más játékra, tévézésnél hasznosabb tevékenységekre:)

Nem szerettem volna senkit megbántani, a saját véleményemet írtam. Ez nem az egyedüli üdvözítő út, nem ebben dől el, hogy milyen felnőtt lesz valakiből. Nincs is semmilyen negatív véleményem azokról, akik másképpen csinálják.

Örülök, hogy olvastátok a hozzászólásomat, és néhány reagálást is köszönök, innentől kezdve nem írok kommenteket. Érthető okok miatt.

na, klassz, h ennyi véleményt leírtatok! majd írok még én is hozzá saját véleményt, ha lesz rá érkezésem.. Gabi, annak meg külön örültem, hogy te hozzászóltál :-)