Julcsi feladatokat ad, az éppen mászni tanuló Zsuzsinak. Tárgyakat rak ki elé, viszonylag messze, amiket el kell érnie. És jutalmat ajánl fel neki, ha eléri őket...
- Hajrá Dzsudzsu! hajrá! itt van Huhú, és Hápi! gyere!
Dzsu! Őket kapd el! nem lesz jutalom, ha ilyen sokat vársz! Nahát, hogy ez a Dzsudzsu milyen sok jutalomból kimarad....
Elért hozzá! hozom is a jutalmat!.... egy könyv! hé egy könyv! nyissuk is ki!
Zsuzsu! elértél a zebráig! (játékállat) most két körből kimaradsz!
Egy hétköznap sokféleképpen kezdődhet.
például így:
 |
| Származási hely: 2012október |
vagy éppen így:
 |
| Származási hely: 2012október |
bár az első azért inkább hétvégére jellemző felvétel.
A kezdet többnyire rendben van, bár gyakori a tomihiszti (kirohanó toporzékoló Tomi) a julcsihiszti (fáradt vagyok, nem kelek fel neeeeeeem Julcsi), sírózsuzsi (nem mond semmit)...
két és fél hete már, hogy a délután fénypontjaként Julcsi zsebre rakott kézzel elvágódott az utcán, arccal neki a lakópark falának, majd 20 percen keresztül csillapíthatatlanul sírt, és utána is még órákig nagyon jámbor volt. épp mire úgy tűnt kezd visszatalálni önmagához, megjelent a bejárati ajtóban Tomi és Zoli enyhén véresen. Az ilyen pillanatokban az ember nem tudja hirtelenjében, hogy sírjon vagy nevessen, a tragikomikus helyzeten. Biciklis baleset.
A végeredmény az lett, hogy Zolinak van csak 8 napon túl gyógyuló sérülése, a gyerekeknek már kutya bajuk. Ennek ellenére sok idő kell az ilyesmi kiheveréséhez.
A kiheverési időszakban Zsuzsi elérte a 8 hónapos kort. csodásan fejlődik, a mozgása már alig marad el, az ebben a korban megszokottól, picit még szétcsúsznak a lábai, de rendesen rugózik, helyet változtat, megszerez, kúszik, mászni kezd, kis híján felül, ültetve megmarad...
etetőszékben cukin elüldögél:
 |
| Származási hely: 2012október |
hogy a baleset kiheverését követően se maradjunk izgalom nélkül, Zs. is beavatta magát: úgy gurult le a kanapéról krumpliszsák puffanással, hogy én a puffanás hangjára ébredtem, Zoli a fotelben ülve számítógép előtt mit sem érzékelt Zs. oldalirányú mozgásáról. ő is csak a puffanást hallotta. Ügyes volt Zsuzsi, mert mindezt negyed hétkor reggel tette, tehát ha még negyed órát vár, már ébren lettünk volna, és látjuk, hogy közeledik az ágy széléhez.
neki sem lett baja, kevés ölelgetés után megnyugodott.
A napok a balesetek nélkül sem mindennapiak, a házfelújításnak köszönhetően ha szeretnénk sem tudnánk unatkozni. T.és J. gondoskodik róla, hgoy egy pillanatra sem: mostanában a legújabb, hogy óvodából hazajövet őrjöngve rohanva sikoltoznak egymást teljes erővel rúgják, ütik. ez rendesen próbára teszi az idegrendszeremet.
különben meg persze cukik :-)
 |
| Származási hely: 2012október |
Az esték sem feltétlenül gördülékenyek, van ilyen is, olyan is. mindenesetre, mi Zolival úgy tűnik, elértük azt a fáradtsági fokot, hogy valamelyikünk szinte mindig alszik. többnyire valami olyasmi, hogy én bekísérem a gyerekeket a szobába, Tomi mellett elalszom, mire kivánszorgok, Zoli a fotelben alszik, majd én a kanapéra lerogyva tovább...és különböző variációkban reggelig. a múlt héten kétszer aludtunk ruhában úgy, hogy nem vetettük meg az ágyat. ez már nekem is durva. van olyan is, hogy éjjel 1-2 körül felébredünk, és megvitatjuk a legsürgősebb megvitatandókat (hova kerüljön a fal a házban, hány mosdó legyen, ki viszi holnap a gyerekeket az óvodába, ki bikázza be a lemerült akkumulátorú autót, stb.) majd tovább alszunk...
Elmentünk a várva várt DeadCanDance koncerte is, aminek a 80%-t szerintem mindketten végigaludtuk. Éppenséggel altatónak azért egy csöppet drága volt.
ma különleges este van. én még futni is voltam, sok hét után újra blogot írok, Z. pedig filmeket néz. meglesz még ennek a böjtje holnap :-)
A gyerekeket egyébként legjobb volna álmukban fényképezni. három kis szuszogó a kis szobában.Elevenségnek nyoma sincs...
most néztem, hogy ezt a bejegyzést vázlatban hagytam... ritkán írok, de ez már három hete volt..
7 hónapos korában 6.20 kg-nak mérte a doktornő, és azt hiszem 63 cm-nek, de utóbbi lehet, hogy téves adat, mert mintha egyszer már lett volna ennyi... :-)
továbbra is mindenféle ízű és színű ételt szívesen vesz magához.
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
tejterméket és húst még nem evett, de most már húst fog hamarosan.
mostanában kezdek neki reggelit is, vagy tízórait adni, ahogy kijön.
gabonapép (porból) + néhány kanál gyümölcspép, vagy csak gyümölcs.
ebédre anyatejet követően főzelékek közé bekerült a brokkolis krumpli, sütőtökös cékla - utóbbihoz szintén egy kevés gabonapép. uzsonnára még sütőtökös alma, répás alma. párszor már vacsorázott is: gabonapép valamivel. és hozzájuk vizet iszik (röviditalos pohárból)
szerintem elég finomakat főzök neki, mert mindig kanalazgatok belőle én is :-)
egyre inkább szeretné a kanalat magához ragadni.
Vérpép...
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
mozgás szempontjából: mostanra már sok időt eltölt hason, kevesebbet repülőzik, gyakrabban előrerakja a karjait, és esetenként hátára is fordul, de azért inkább sírni kezd. Doktornő szerint még mindig túl feszes, de szerintem szépen lazul... :-)
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
Tomi 6 éves születésnapján azt gondoltam, hogy olyan azért már nem lesz, hogy annál kevésbé tudjak összpontosítani a születésnapi készülődésre. de lett. és ez volt Julcsi 5. születésnapja.
Mindennek ellenére jól sikerült, torta is volt, póni is...
egy idilli pillanat:
 |
| Származási hely: 2012. szeptember |
Azt hiszem általában sem vagyok különösebben szégyenlős leírni az érzéseimet, és bár gyakran azt érzem, hogy K.A. barátnőm az egyetlen a Földön lakó 7 milliárd emberből, akivel egymást jelenlegi élethelyzetünkben valóban megértjük de mivel ez statisztikailag képtelenség, talán az is segít, hogy valószínűleg van még néhány többgyerekes anyuka hasonló érzésvilággal.
Ez a gyerekezés a világon a legambivalensebb dolog, amivel valaha találkoztam. vagy talán inkább úgy fogalmaznék, hogy az, aminél a legnehezebb elviselni és elfogadni az ambivalenciát. Mert a velünk kapcsolatban álló embereket szerethetjük, utálhatjuk, a barátokra is lehet neheztelni, aztán elfelejteni, vagy összeveszni és kibékülni, a férjet szerelmes szavak után másnap el lehet küldeni a ...... ahova akarjuk, még a gyerek is gondolhat, érezhet csúnyát a szülőkről azzal együtt, hogy szereti őket, ez valahogy mind belefér. De hogy a saját gyermekemet egyik pillanatban könnybe lábadt szemmel csodálom, pár perc múlva meg üvöltök vele, hogy ezt meg hogy képzeli... na, ez nekem valahogy nehezen emészthető.
nem is annyira a cselekedet. sokkal inkább az érzések hullámzása. puha kedves szuszogó testet magamhoz ölelem. selymes bőrt megsimogatom, vicces szavakat meghallgatom, stb.
és naponta sok százszor hallom két szájból, hogy anyaaa, anya, aanyaaaa, anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.. és a végén már azt mondom, hogy nem kell megszólítani, inkább csak mondd! (pedig milyen jó, hogy megszólít!)
este fél 10kor ülök az egyik gyerek ágyán, és az a kép úszik be, hogy egy gigantikus méretűre nőtt szúnyog ül a karomon, és szívja a vérem, és én csak nézem erőtlenül, bambán és nem cselekszem semmit. aztán lassan elnyom az álom.
Mire a 3. gyermekem is evőkorba került, végre elkezdtem élvezni a babaételek főzését. Visszaemlékezvén: Tominál azért volt sok bébiétel és kevés főzött, mert biopiacra nem jártam, ugyanakkor nem szívesen adtam ismeretlen forrású, ki tudja mivel kezelt ételt a kisbabának. így aztán többnyire maradt a vásárolt. utólag ezt bánom. Julcsinál ugye azért volt ez így, mert esélyem sem volt főzni a 22 és a 6 hónapos mellett. igazából örültem, ha megmelegíteni sikerült valamit, meg úgy egyáltalán, ha volt itthon...
Most Zs-nál viszont Sz. barátnőm és rokonai nagyon nagy jóvoltából egyelőre el vagyunk látva éppen elég biozöldséggel a szombati piacról, amik kiegészülnek a hidvégi krumplival, hagymával és almával. így aztán élvezettel készítek ezt-azt. amiket ezentúl szeretnék is lejegyezni.
(gondolom fogom is :-)
1. Cukkini-krumpli:
mindkettőt kis kockákra vágva megfőzöm, hozzá egy pici fej hagyma egynegyede szintén felvágva. A forrásban lévő vízbe édeskömény teát mártok néhány másodpercre, majd ebben főzöm tovább. Már nem tartom magam a nulla sóhoz, így krumplis ételhez egy kb. negyed csipet sót is hozzáteszek. végén turmix. ha sikerül fejni egy kis anyatejet, az még hozzá.
2. Cékla-tök
mert tök is volt. a cékla kb. ujjnyi vízben jénaiban kb. egy óra alatt a sütőben megpuhul. tök (kevesebb) a gázon megfő. Ezek a végén a turmixgépbe, majd előregyártott, forró vízben feloldandó gabonapéppel egészítem ki. (természetesen ugyanúgy lehet krumplival)
Most, hogy vége lett a nyárnak Zs. sokkal több zöldséget eszik, minr gyümölcsöt. miért? alig várom hogy megjelenjen a sütőtök! bébiételben máris imádja!
jövő hétre beterveztem a brokkolit és a spenótot. mehetünk a mélyzöld felé..
céklás kép még hiányzik. pedig igen jó!
T: Anya, te nem annyira jól tudsz mesélni, de azért te is jól tudsz mesélni - (ez utóbbi mondatrész kicsit vigasztaló hangnemben), - Apa a legjobban tud mesélni, és azért azt szeretném, hogy ezentúl mindig Apa meséljen!
(hmm. mivel fogom elütni az időt esténként? :-)
Azt nem mondhatnám, hogy őszies volna az időjárás, ami persze egyáltalán nem baj, inkább csak kicsit megkavar.
mert, hogy múlt héten Tomi és Julcsi elkezdték az óvodát, Tomi a nagyon nagy csoportban, Julcsi pedig a nagy középsőben (vagy kis nagy csoport? :-), kicsit hihetetlen, hogy már Julcsi is 3. éve jár oda.
Zsuzsi is jár óvodába, naponta kétszer, csak a két időpont között még nem marad ott. viszont az óvónéniket és dadusokat sőt szerintem a gyerekeket is elég jól ismeri.
Tomi első napon eléggé sírt, sőt kijelentette, hogy ő nem megy, aztán úgy tűnik, hogy jobb lett a helyzet, de sajnos igazából nem szereti az óvodát. vagy legalábbis nem kifejezetten szereti, az biztos. Azt már le sem írom, hogy mostanában sokat gondolok rá, hogy vajon miért is nem ment iskolába, és igyekszem erősítgetni magamban és keresni az indokokat, hogy miért is volt ez jó döntés mégis.
AZ óvodába menéssel kapcsolatosan úgy látom, hogy Julcsi inkább csak azért nem akar menni, hogy itthon játszhasson,
Tomi viszont valamit kifejezetten nem szeret ott :-(
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
Zsuzsi mindeközben szinte észrevétlenül fél éves lett! Emlékszem, amikor Gellért Samu lett fél éves, akkor az valami hihetetlen távolságban volt, és nagyon nagyon nagy gyereknek tűnt már. Zsu most nem tűnik annyira nagy gyereknek, bár a babakocsiból már majdnem kilóg.
Ami őt illeti, most már nagyon érdeklik a játékok, igyekszik mindent megszerezni. a saját játékaival is foglalkozik, de természetesen a mobil telefon, távirányító, és egyéb hasonló dolgok keltik fel legerősebben az érdeklődését.
A héten gyógytornán is volt Zsuzsi, ahol elmondták, hogy kicsit féloldalas, amit már születése után a gyerekorvos is mondott, csak én mindig elfelejtem, hogy melyik fél oldalra, de most megpróbáltam megjegyezni, hogy balra kifli... (vagy jobbra?) néhány játékos tornagyakorlatot végzünk vele itthon. Hason már elég jól kinyomja magát, de azért még mindig sokat repülőzik.
A hétköznapok bekövetkeztével kicsit nagyobb a rendszeresség, de az egyedül elalvásra még mindig nem tudom hogyan fogom rábeszélni...
Reggel kényelmesen 7 körül kelünk (Azért Zs. és én általában korábban)... Ha mindenki felébred, akkor átjönnek a nagyágyra, de rendszerint csak Tomi, mert Julcsi addig húzza a lóbőrt, amíg ki nem rángatjuk az ágyból. Mostanában Julcsi alszik felül és Tomi alul, amióta T. pár napja hányt éjjel, és nincs kedve fenn aludni.
Szóval reggel fetrengés és készülődés...
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
aztán valahogy elindulunk, negyed 9-fél9 között. Zs. a babkocsiban, T. és J. vitáznak, hogy ki melyik oldalát fogja, de előbb utóbb eljutunk az óvodáig.
Így, hogy Zs.- az ölemben ül, amíg bemegyünk, T. és J. már valóban önállóan öltöznek, én csak terelgetem őket. 9 körül végzünk, Zs. hazafelé a babakocsiban elalszik. kicsit még tologatom, aztán feljövünk. 10-fél11ig alszik, néha egy kis tologatós rásegítéssel.
Utána anyatejet fogyaszt, játszik... majd fél1-1 körül ebéd (anyatej+ főzelék) és fél2 körül már újra álmos, úgyhogy szoptatós (esetleg tologatós) elalvás. 3 tájban ébred, akkor tejet iszik, majd indulunk az óvodába. Délután még szopik, néha gyümölcsöt is eszik hozzá, hat körül is szopik. este még 7 körül rendszerint újra alszik egyet, de azt többnyire hordozóban, így én van hogy már 10-20 perc múltán leteszem, és ébred. Így is van, hogy 9 utánra tolódik az elalvása mostanában. Tomi és Julcsi is fél9-9 körül fekszenek. változó, hogy előbb ők, vagy előbb Zs. vagy egyszerre.
Ha valahogy sikerül Zs. hét óra körüli alvását kihagyni (de addigra már nagyon fáradt, úgyhogy nem mindig megy) akkor 8 körül altatom. Napközben elég sokat játszom vele, szóval amit az alvás ideje alatt nem csinálok meg, azt később nem is nagyon fogom tudni. Ennek kapcsán el is szoktam gondolkodni, hogy vajon hogyan csináltam ezt egy 6 és egy 22 hónapossal. elég elképzelhetetlen. mondjuk közben is az volt.
Éjjel Zsu ébred, jó esetben 3 körül, és onnantól kétszer szopik, majd csak hajnaltájt, de mostanában valahogy előbb is ébredt, plusz elkezdte a hajnalig egyfolytában rajtam csüng időszakot, amit ugyan csak akkor veszek észre, amikor időnként felébredek, meg még onnan, hogy reggel alig tudok felkelni, aztán mire az oviból hazaérünk már legszívesebben újra aludnék, este meg kontrollálatlanul kidőlök...
ilyenek a napok. és ezek még csak a rendszer, a valódi dolgok, amik ezen csomópontok közötti időket és tereket kitöltik...
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
3 hónap alatt ennyit...
Április végén:
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
és augusztus elején...:
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
 |
| Származási hely: 2012. augusztus 29. |
hátáról hasára, fejét emelve néz, visszafelé meg nem, játszik a tárgyakkal, szájba vesz, de nem azonnal, előbb megfigyel, minden ételért hálás, gügyög, nevet, kérlelően sír,
néhány szót ért, barátságos, szoptatva, babakocsiban hason, vagy kendőben alszik el, gyakran kakil, foga nincs, éjjel 3 után ébred először, utána kb 2szer,
reggel vidáman nézelőd,
Pár nappal később séta közben Julcsi kérdezget...és válaszolgat is magának...
De ha ragadós a lábunk, miért nem tudunk felmászni a fára?
De ugye forog a világ? Nagyon gyorsan. Gyorsabban, mint a gepárd!
Most ugye lefelé vagyunk?
Ugye, ha nappal van, akkor éjszaka van, csak olyan világos, hogy nem látszanak a csillagok? Igazából a kék az az űr! és a felhők azok semmik, csak így ki vannak színezve!
Azért esik le a bot, mert húzza a gravitáció!