DJTZs

Tomi ma reggeli közben:

sajóhidvégle akalok menniiii! de sajóhidvégleeee! de most akaloook, de anyaaaaa, de most akalok sajóhidvégle menni, de mooooost!

Amiután megünnepeltük Bencét, aki 6év után távozik a Földesből ("jesszusom, de hiszen most volt, hogy jöttek haza a hírrel, hogy felvették a gimibe.") az idő valóban repül, de hogy ennyire! huhh.

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

a 7vége többi részét Hidvégen töltöttük, Zoli papával és Cini mamával...

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

ismét (újra és újra) rájöttem, hogy számomra a természetes közeg a kint, a fű, a levegő, és az ezek hiányában ha kell, ideig-óráig elfogadható mesterséges közegek a lakások, házak, fallal határolt területek. mindig is így volt. várhatnám, hogy változik?

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

 A férfiak dolgoztak sokat...

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

 de azért pihentek is. Julcsi sem fél a fűnyírótól, már Tomi sem, még a leginkább én :-) Julcsi reggel, délben úgy kelt, hogy vááá, vááá, hozta a cipőt, mutogatott kifelé. és a sisakkedvelő magatartása itt sem enyhült...

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

Tomi óriási lelkesedéssel és kitartással segített megöntözni a kerti növényeket.

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

és a végén szedtünk egy pici kerti csokrot Cini mamának, anyák napja alkalmából 

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

A hazaút után pedig, ha már így belejöttem a vezetésbe - "kiugrottunk" Zoliért Telkibe, ahol ő egész hétvégén minden erőt s szakértelmet belevetve dolgozott.. .

a nagy focipályák...

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

Itt főként Tomi fotózott, gondosan kiválasztva a témákat. szerintem jól :-))

From 09_04_30Bence ballagás, hidvég

jó volt. az egész.

ez most itten megint egy önreflexiós bejegyzés lesz.úgyhogy csak ennek megfelelően olvasandó tovább...

eddigi életem alatt valóban az anyaság az, ami a legtöbb újat, váratlan, meglepőt, és megdöbbentőt mutatott meg/hozzott elő? magamból. iskolák? munkahelyek? külföldi élet? kb. a magamról alkotott képnek megfelelően viselkedtem, kommunikáltam, stb.

From 09_04_26tól

Nem így van ez azóta, hogy a gyerkőceimmel vagyok. az is igaz, - és erre ebben a pillanatban döbbentem rá - hogy kicsi gyerekkorom óta nem volt olyan ember, akivel ennyi időt töltöttem volna együtt, mint a gyerekeimmel. ez olyan magától értetődő persze, ugyanakkor érdekes is belegondolni... meg persze az is, hogy az édesanyám óta nem volt, aki ilyen közel álljon hozzám, mint ők.

és sosem gondoltam volna, hogy olyan leszek, amilyen. vagyok. hogy én ingerülten kiabáljak a gyerekkel? hogy én a karjánál fogva húzzam magam után amikor már ötödszörre dobja el magát útközben? hogy én rászóljak, hogy most már aztán döntse el, hogy kakil, vagy nem, mert ebből elég? na ez az utolsó, amit aztán végképp nem gondoltam volna..

de mégis így van. és ezt bizony azt hiszem nem is ők viselik nagyon nehezen, hanem én.

 -- ja, amúgy, ez a bekezdés nincs befejezve. csak úgy abbahagytam, mert épp közbejött vmi. azóta meg nem folytattam --

Julcsika például szombat délután óta nem igazán indul útnak bringássisak nélkül :-) végül is biztonságos, nézzük így, hátha épp elesik és épp beütné a fejét és épp megvédi a sisak... de azért murisan néz ki.

ezen kívül a labda, legjobb, ha én dobom magasra, ő pedig nézi... és nevet, nevet.. és kéri újra...

From 09_04_26tól

és a hinta... azon belül az, hogy magasra feltolom, és néz fel, a felhőket, az eget, én meg mondok neki egy szöveget, és bólogat és nevet...

Tomusnak a víz. Víz, víz víz, lehetőleg itthon is, de az leállítós, a téren viszont lehet. először vonakodtam, nincs túl meleg, ilyesmi, de hihetetlenül élvezik fél órát, órát sarazik, hordja, viszi, önti... és ma együtt, hosszasan, nagy egyetértésben játszottak...

From 09_04_26tól

- míg én az egyik kedvenc játszótérianyatársammal beszélgettem a tér különböző részein - hát ezt a nyugit! hihetetlen ez a játszóterezés, ez a tavasz annyira szuper!

From 09_04_26tól

....kinek mi.

én ezt szeretem. lazítok, pihenek, csodálom őket.... itthon meg egy óra után alig bírom, altatni nem tudok (most alszanak :-) főzni nincs időm és nem is nagyon szeretek, elmosogatni sem bírok, mert azalatt T. felmászik az asztalra, leugrik róla, felmászik a ruhatartóba, bekapcsolja a számítógépet, odébbpakolja Julcsit, leszedi a tollakat, kinyitogatja a fiókokat, stb.

A Kopaszi-gát ránézésre nekem éppen olyan, mint azok a grafikák, amiken leendő lakóparkokat és közterületeket ábrázolnak, mendegélnek rajta az emberek, andalgó párok, családok bringával, egy-két görkoris, fagylaltot eszegetnek... és ez a kopaszi pont ilyen. és ez nagyon vicces.

Ezen a vicces helyen voltunk tegnap délután. Három négytagú. ebből egyikről kép is van...

From 09_04_25Kopaszi

és a piknik... mert többiek mindig hoznak valami finomságot. pogácsát, palacsintát. mi szörpöt vittünk. de abból sokat...

From 09_04_25Kopaszi

Hápp, háppp, háppp....

From 09_04_25Kopaszi

mondjuk kacsát konkrétan egyet sem láttunk, de ez nem akadályozta meg Julcsit a folyamatos hápogásban, valószínűleg reménykedett benne, hogy fogunk látni... vagy maga elé képzelt néhányat.

From 09_04_25Kopaszi

legjobb a kődobálás. kis kő, nagy kő, közelre, távolra...

From 09_04_25Kopaszi

From 09_04_25Kopaszi

Az egyéves:

From 09_04_25Kopaszi

Hazafelé jó későn sikerült indulni, de szerencsére nem aludtak el. Julcsi sem, a kölcsönkért hátradöntős bringásfotelben. sajnos arról viszont nincs kép, hogy Tomi kisbringáját is elvittük, Z. nagybringájára akasztva. vagy szerencsére nincs kép:? :-)

From 09_04_25Kopaszi

Mostanában többször előfordult, hogy nagyon nehezen tudtam csak Juli nénire hagyni a gyerekeket, konkrétan Tomit sírva hagytam itthon. pl.ma amikor az egyik oviba mentem érdeklődni.

Nem nagyon tudom ezt hova tenni. senki mással nem csinálják ezt. Rózsával szuperül vannak, még el is tudja altatni őket délután, ami tényleg fantasztikus, Sárikával, Samuval is szívesen, Danival, stb. szóval ált. fiatalokkal kifejezetten élvezik a létet. de hát Sári mamával is, rajonganak érte...

és amúgy Juli nénit is szeretik, mindketten, ezt tudom. De van benne valami vibrálás, feszültség. és bennem is, amikor ő jön. ahogyan szól nekik, hozzájuk, amikor én is itt vagyok , az Tomit láthatóan idegesíti. és sokszor engem is.

Pedig nagyon kedves! és szereti őket nagyon! és jól játszanak! de mégis...valami nem stimmel.

Két óvodát néztünk meg, mind2 szimpi, de az egyik jobban. és mindkettőben kevés az esély, de az egyikben kevesebb. május első hetében van a beiratkozás, eredmény meg majd júniusban.

Nekem meg már ahogy beszél a vezető az ünnepségekről, a gyerkekekről, ahogy az anyjukat anyák napján köszöntik, ahogy látom a kisszékeket, kisvécéket, kismosdókat, rohangáló kigyerekeket, attól gombóc gömbölyödik a torkomban.

Elképzelem, amint drága Tomusom megszeppenve áll, és épp nem figyel oda rá senki, és persze azt is, amikor örömmel rohangál és nem akar indulni... huhh, ez nem lesz egyszerű. de azért várjuk már :-)

Mostanában ez a szó jut eszembe leginkább két esetben: az egyik a du. altatás, ugyebár szokásos téma, másik amikor a kb. 30nm - használható terület - lakásrészben igyekszünk hárman eltölteni egy délelőttöt.

Az altatással az a helyzet, hgoy tükröt tart és amit látok nem tudom elviselni.

A másikkal csak annyi, hogy marhára szeretnék már egy kertet és egy kicsit nagyobb lakást.

Tomira ma este ráadtam a farkasos pulcsiját, amit elég régen vett fel utoljára. Ránézett, majd tűnődve így szólt:

- Régen olyan volt a farkas, hogy hosszú és fényes....... és repülő alakú......

From 09_04_19től

From 09_04_19től

From 09_04_19től

Meg a húga...

From 09_04_19től

From 09_04_19től

From 09_04_19től

From 09_04_19től