valami krónikus naivitás folytán állandóan azt hiszem, hogy amikor egyetlen gyermek van itthon, akkor majd MINDENT :-) meg tudok csinálni. becsomagolok 5 dobozt, kitakarítom a lakást, elpakolom a szükségtelen dolgokat, ezután jeges kávét iszom, olvasgatok, babázok, átmegyek a házhoz, barackot szedek, stb..
természetesen ebből igen kevés valósul meg. sok-sok babázás: amit egyébként nagyon élvezek, csak egy idő után lelkiismeret-furdalásom támad, hogy kéne már csinálni valami hasznosat,
némi pakolás, babanyüszögéssel fűszerezve, hosszas altatások, egy gyorsan bedobott kv, amihez nem találom a fagyit, stb...
 |
| Származási hely: 2012. július SZEMES |
mert 1 gyerek is GYEREK! és ezt már néha hajlamos vagyok elfelejteni. Ő is kér enni, ő is álmos, játszadozni szeretne, törődést igényel, újra éhes, újra fáradt, testkontaktust igényel, stb...szóval mini cukorfalat egyáltalán nem gondolja úgy, hogy nekem más feladatom is volna...
