Néha, hullámokban tör rám, de minden jósága ellenére nem engedem, hogy elhatalmasodjon. Ez az az érzés, hogy mennyire, de mennyire jól van ez így, ahogyan vagyunk, öten, a három gyerekkel, mintha mindig is ez a tér vágyott volna kialakulni, de csak most jött el az ideje. Közben meg el sem hiszem, hogy megtörtént.
Hogy miért is nem engedem bele magam az érzésbe? Ezt talán egy jellemzőm, a félelem az elmúlásától, védekezés. De talán nem is lényeges. A dolog van, akár beleengedem magam, akár nem.
És készült három gyerekkel kép is (remélem még épp elég diszkrét ahhoz, hogy itt megjelenhessen).
 |
| Származási hely: Főalbum |
Tegnap megünnepeltük Tomi névnapját, ma pedig Zoli ünnepli az övét, saját kérésre mozival. Így most először vagyok három gyermekkel egyedül itthon, könnyítésként mondjuk most már mind a három alszik, az elején pedig kettő már majdnem aludt, egy pedig a hasát fájlalta.
J. és T. elevensége nem csökkent, amit változó türelemmel viselek. egyik fő tulajdonságuk mostanában, hogy bizonyos helyzetekben teljesen hiába szólunk hozzájuk, nem hallják meg. Ez pedig meglehetősen idegesítő. Azt hiszem ez valami életkori dolog, nem az ő sajátosságuk.
 |
| Származási hely: Főalbum |
A Boribon és a 7 lufi-t Tomi vette le a polcról, hogy Lénának olvassa :-)) Majdnem három oldalt (kb. 10 sor) el is olvasott, de addigra nagyon elfáradt, és átadta a könyvet. Ez nekem azért is nagyon kedves, mert emlékszem még, hogy 6 éves koromban, nem sokkal, mielőtt iskolába kerültem, a Boribon és Annipanni volt az első könyv, amit egyedül végigolvastam. (az egész könyv nem több, mint 10 oldal, oldalanként 2-3 sor) És még mindig fel tudom idézni azt a hihetetlen fáradságot és óriási büszkeséget, amit az utolsó sor befejezésekor éreztem)
Én jobban szeretném, ha nem cumival fényképezkedne, de hát végül is ez az igazság. (amíg olvas kiveszi :-)
 |
| Származási hely: Főalbum |
 |
| Származási hely: Főalbum |
A köldökcsonk (J: köldökcsont :-) leesett, hamarosan lehet lubickolni.
A szopópárna a felső ajak közepén egy kis fehéres kidudorodás. valóban egy pici párnára hasonlít.
tegnap arra gondoltam, talán így a harmadik újszülöttnél beszerzek egy légzésfigyelőt, hátha nyugodtabbá válnak az éjszakáim. de aztán elég nyugodt volt az éjszakám, így megint elhalasztottam ezt a kérdést.
