Zsuzsi egy hetes! A 6. napon már olyan érzés, minthogyha réges régen itt volna, mondhatni mindig is így lett volna. hát ez vicces érzés.

A 3. nap itthon, amely hasonlóan nyugodtan telt mint az első, és jelentősen nyugodtabban, mint a második.

volt a gyerekorvos, aki megállapította, hogy Zs jól van, a fejét inkább jobbra fordítja, mint balra, és a lábait kicsit befelé, ezért ezekre figyelni kell - tornáztatni - ez minden, amit tenni kell vele, a szemecskéjében a piros bevérzés pedig majd felszívódik.

Az antibiotikum miatt (Ospen), amit szed, igazán ne aggódjak, ezt már tegnap is mondta Anett, akivel arra jutottunk, hogy még ki sem alakult a gyermek bélfrlórája, így nincs is mit tönkretegyen. hát ez jó, mondhatom. A gyógyszert egy megnövekedett érték miatt kapta, betegség tünetei nem láthatóak őrajta egyáltalán - szerencsére - és remélhetőleg nem is lesz már semmi baja.

Származási hely: 1202születes

belül zajló dolgokról:

arra gondoltam: Ó, ha rögtön harmadik gyerekem lett volna... - ezt a mondatot az anyukák szerintem értik - és annak kapcsán jött elő, ahogyan gördülékenyen szoptatok, járkálok vállamon a gyerekkel, öltöztetem, végzem a körülötte levő dolgokat, stb. ami ennyire egyszerűen azért még Julcsinál sem ment, Tominál pedig konkrétan pl. a köldökcsonk kezelését egy-az egyben elutasítottam, szerintem azt csak Anita és Zoli csinálták, és lehetőleg a szoptatás utáni böfiztetésre is átadtam valakinek, mert nem tudtam, hogy hogyan tartsam...

1. nap és éjszaka itthon

készültem rá, hogy lesz hullámzás, na de ennyire? a fogadtatástól elragadtatva úgy éreztem, hogy ez ennél jobb nem is lehetne, aztán ahogy J és T kicsit összekaptak, és csak a szokásos elevenségüket visszanyerve jártak-keltek, már azt éreztem, hogy nem, én ezt nem fogom bírni... aztán, amikor lefeküdtek, és elaludtak, megint csak csodáltam Lénát, aztán jött az éjszaka...

Beavatásnak neveztem el ezt az első, otthon töltött éjszakát (másnap reggel, amikor túl voltam már rajta, immáron életemben harmadszorra). Elemi erővel feltörő félelem, magával rántó aggodalmak (légzés), saját halától való félelemhez hasonló, a gyerek elvesztésétől való rettegés, mindez néhány órán keresztül. és közben dolgozás magamban, hogy visszatérjek a valósághoz. sikerült.

2. nap és éjszaka itthon

Sikerült, és reggelre valóban úgy éreztem, hogy beavatódtunk. ezen a napon a hullámzás tovább tart, a teljes elragadtatástól a szétesésig, estére olyan szinten, hogy már magam sem tudtam, hogy épp hogyan igyekszem rendezkedni magam körül és mit is szeretnék elérni. sok sírás, sok nevetés a nap során. Zoli elég türelmesnek mondható :)

Az éjszaka teljesen jó, talán háromszor evett, azok után szépen aludt. többször rajtam, de mellettünk, és az ágyában is. újra van tej (ugyanis a beavatós éjszaka pár órás rettegése a tejtermelésre is igen komolyan negatívan hatott)

3. nap itthon:

Jó, jó, jó. délutánig hármasban, ill. Mió mama és a gyerekorvos látogatásával tarkítva. nyugalom, - pihenés is több - a hormonok is mintha békén hagynának jobban, és a tudatos rugalmasság is jobban megy. Léna hihetetlenül édes, minden kis rezdülése külön élmény. Már a fürdetést (azaz pontosabban salátástálban fenékmosást) is élvezem. Ő sem sír :-). 

Az éjszaka során főként aludt, én pedig megvizsgáltam józan fejjel, hogy épp úgy lélegzik, mint első éjszaka. aztán én is aludtam :-)