Mondjuk azt tényleg nem értem, hogy hogy van az, hogy nekik kifogyhatatlan az energiájuk, illetve kizárólag akkor fogy ki - vagy inkább hagy ki :-) amikor épp öltözni, vagy vetkezni kéne, netán hazasétálni.
Este 9kor fel-alá járkálok, várom, hogy J. is elaludjon, mert tudom, hgoy ha leülök, akkor viszont nem tudok felállni. Tomi szortyog, és félálomban rosszullétre panaszkodik, de szinte át sem gondolom, hogy az ágy végébe készített hányótálon kívül hogyan segíthetnék neki, amikorr Julcsi kijön a szobából, hogy kakilnia kell .
és mialatt én várom, hogy elkészüljön, a konyhában állva, az asztalra dölve majdnem derékszögben, egyszer csak fokozódó hangerővel azt hallom, hogy anya, anyaaa... a hang egészen közelről jön, és akkor rá kell jönnöm, hogy néhány másodpercre elaludtam ott állva.. és mialatt én próbálom erőmorzsáimat összeszedni, Julcsi óriási lelkesedéssel mesél: Hogy a nagy kaki, amit lehúztam már, volt az anyakaki, és ez a három kisebb itt a nagytestvér és kistesttvér kaki, és a legkisebb egy újszülött kaki. aztán jönnek az középső csoportos és nagycsoportos kakik... :-) és csak mondja, lelkesen és erővel, és én hallgatom.
A karácsonyi sütés-főzés alatt mézeskalács készült(kép később) és bejgli: