amikor az imént (21.30) éppen úgy nyolcadszorra keltem fel és mentem be a gyerekszobába, mert kitakarózott, köhög, fáj a torka, szomjas, még kér, tele van az orra, fél, ...stb., aztán visszaültem - lefeküdni nem is érdemes - Zoli felolvasott egy részletet, amelyben a munkavállalók épp azt taglalják, hogy az egyik munkatársuk pont akkor ment el szülni, amikor ők a legnagyobb pácban voltak a munkahelyen, és aztán otthon babázott, de amikor visszajött akkor sem lett jobb, mert a gyerek folyton beteg, véletlenül épp akkor, amikor a legfontosabb határidős munkák vannak.

nos, ez az alaphozzáállás azért ismerős. mielőtt gyes-re mentem, fogalmam nem volt erről. nekem soha nem volt bajom azzal, ha egy menedzser részmunkaidőben dolgozott, az óvodába sietett, vagy el kellett mennie, mert beteg a gyerek. mondjuk már akkor gyanús lehetett volna, ahogyan mások fújtak ilyen esetekben. engem nem zavart, ugyanakkor nem is gondoltam bele, hogy az a nő valószínűleg sokkal inkább dolgozott volna még két órát, minthogy a lázas gyerekéért siessen az óvodába, vagy hogy egyszerŰbb lett volna neki végigdolgozni nyolc órát, mint 4-6 óra után loholni az óvodába, ahonnan jóformán este 9-10ig nincs megállás.

még a legkedvesebb és jóhiszeműbb kolléganő is úgy hívja, amikor indulok el délután, hogy "mész haza pihenni". én meg csak mosolygok. na persze, pihenni. majd talán este 10 körül. Persze erről nem beszélünk, már csak azért sem, mert én nem akarom hirdetni ezt sem, de végeredményben azt sem, hogy mennyire boldog vagyok, hogy emiatt nem pihenek este 10 előtt, és nem pedig azért, mert a laptopon kéne készítenem a tárgyi eszközök értékcsökkenési táblázatát.

azt hiszem még jó pár év - ha egyáltalán valaha - hogy a hozzáállás e téren változzon valamennyit. addig meg hajrá kismamák, menjünk haza pihenni, babázzunk otthon!