érdekes, úgy emlékeztem, hogy tegnap éjjel írtam egy blogbejegyzést, mielőtt elnyomott az álom. de úgy tűnik mégsem...
az arról szólt (volna), hogy:
régebben, amikor nekünk nem jutott eszünkbe a CD szó, talán valami olyasmit kérdeztünk, hogy mi a neve a kicsi, fényes lemeznek... Tomi, tegnap, amikor nem jutott eszébe a hanglemez szó, azt kérdezte: Anya, hogy hívják azt az óriási cédét? :-)
ide tartozik még, hogy mostanában fura napok voltak, hétfő és szerda között a gyerekeim teljesen be voltak pörögve, oviból jövet legalább egy (inkább Julcsi) hisztiben tört ki, a BKV utazást kétszer is meghiúsította. nem tudom, hgoy front volt, vagy erősebb naptevékenység - telihold biztosan nem - de valami hihetetlen nyugtalanság jellemezte őket, és egyébként az óvoda többi gyerekét is, úgy láttam.
aztán a hét második felére kicsit javult a helyzet. természetesen az elhatározásom, ami szerint nem kiabálok, egyáltalán nem valósult meg, bár olyan néha van, hogy már majd szétrobbanok, és magamban mondogatom, hogy nem, nem. aztán van egy gyorsrelaxációs módszerem, amit már Tominak is elmondtam, és meglepetten nevetett, hogy működik.
kiderült a héten az is, hogy Julcsika nagyjából tud biciklizni, mindez a szokásos biciklizős áruházban, ahova gumicsizmáért mentünk, de azt nem találtunk, így rózsaszín úszósapkával, rózsaszín úszószemüveggel, és egy egy pár sportcipővel távoztunk. az úszófelszerelések hamarosan kipróbálásra is kerültek...
 |
| Származási hely: 2011.04.16. |
de előtte még Julcsi is ráült egy kétkerekűre, és amikor nem vette észre, akkor elengedtem egy időre. tökéletesen ment, csak sajnos közben folyamatosan kiáltozott, hogy anya fogjál, anya fogjál és le is fékezett. így aztán csak néhány métert tudott bringázni.
