Tomival a napokban a János-khzban is jártunk.
T. olyan ramatyul nézett ki szerda estére, az ágyon összegörnyedve sírt, hogy nagyon fáj a hasa (már napok óta egyre jobban fájlalta), a láza is felment, majd hirtelen hányni kezdett, míg végén már a vizet is kihányta...
így kedvenc gyermekorvosunk javaslatára (aki egyébként délelőtt alaposan megvizsgálta T-t), elindultunk az ügyeletre.
Julcsika Krúdyba át, én Tomi mellett, őt támogatva, Z. vezet.. már az érdekes volt, hogy Tomi a körúton haladva izgatottan várta, hogy a Nyugati-pu-hoz érjünk, ezután már arról beszélt, hogy a kórházban majd megnézi a mentőautókat, és majd miket fog csinálni, aztán arról elmélkedett, hogy életében másodszorra lesz kórházban, mert először akkor volt, amikor megszületett.. szóval lelkes volt.
Mire odaértünk fel-alá járkált, izgatott volt, a kedves és alapos doktorbácsinak bemutatkozott, majd elmondta, hogy most épp sehol sem fáj, a gyerekgyógyásznál teát ivott...
én egy kissé szégyelltem magam, de azért örültem, hgoy T. ilyen ügyes, és a sebész doktor úr is elismerően bólogatott, hogy elhoztam a gyereket, mert bizony a vakbélgyulladásnak pontosan ilyen tünetei lehetnek, de azért az most neki nincs mondta, miközben tövig benyomta T. hasát, és mutatta, hogy na ez az, ami nagyon fájna neki...
Így megnyugodtunk.
Másnapra Tominak újra fájt a hasa, és tegnap éjszaka megint 39fokos láza volt és újra hányt... , reszketett, úgy hogy még meg is ijedtünk, hogy ez mi..
de szerencsére úgy tűnik egy galád vírus, és nem vakbél..