Az is érdekes volt még a hármasban itthon töltött napokban, hogy kiderült, két gyereket is tudok vinni reggel, és majdnem időben beérni a munkahelyre, csak éppen autóval kell végigsuhanni az itthon-bölcsi-ovi-itthon útvonalon... ahol aztán újra leparkoltam, és mintha csak most indulnék siettem a buszhoz, vagy villamoshoz.

Az örvendetes változás az óvodával kapcsolatban, hogy Tomi idén eddig igazán vidáman ment be minden reggel a csoportba, nem látok már rajta semmi szorongást, ilyesmit, mint tavaly szinte végig. Igazából ez nyáron kezdődött, amikor a nyár miatt nagyon kevesen voltak, és egészen családias volt a hangulat, több óvónénivel és más csoportbeli gyerekekkel is megismerkedett, és minden reggel vidáman bement. szerencsére ez a hozzáállás maradt...

Származási hely: 10_08_04Piliscsaba

Új óvónéni is van, M. néni maradt, de B. néni helyett E. néni jött. rendesnek tűnik, és délutánonként, amikor megyek Tomiért, hangulatos népzene szűrődik ki a teremből, a gyerekek táncolnak, vagy a zene mellett tevékenykednek... egészen irígyelem őket :-)

Julcsi viszont cserébe már kétszer is sírt, amikor a bölcsiben be kellett menni, és szinte minden nap elmondja, hogy nem akar menni bölcsibe. érdekes. sebaj, két hét és úgyis óvodás lesz, úgyhogy akkor majd azzal lehet foglalkozni, addig ennek már nem tulajdonítok különösebb jelentőséget.

Míg nyár elején T. kedvenc szava volt a kaki, most méginkább Julcsié, aki egyik reggel kijelentette, hogy őt is Kakinak hívjam ezentúl. hát nem teszem, de mindenesetre ez is jelzi számomra azt, hogy amikor valakire azt mondogatják, hogy kaki, az egyáltalán nem valami sértegetés akar lenni, hanem egyszerűen kedvenc kifejezésükkel tisztelik meg az illetőt. kár hogy ezt nem tudom az utcán a néniknek, meg az óvodában és bölcsiben az éppen távozófélben levő társaknak elmagyarázni... :-)