Mert így igaz
„Barátaim azt hiszik, hogy fekszem,
Nem tudják, már járni tanulok,
Megadóan, Isten oldalán”
(Z.Z.)
Miért nincs átmenet?
Mondhatnánk akkor, hogy persze, tudjuk, menned kell; csak még ezt, ezt az egyet nézd meg, amit most mutatunk... ezt a szépet!
Mondhatnád, hogy sietned, indulnod, kell és mi mondanánk, hogy értjük, értjük – bár persze nem értenénk –
Csak még ezt, ezt az egyet hallgasd meg, amit most mondunk ,még ezt az egyet hadd meséljük el...
Nézd, még, nézd, hogy milyen szépen játszanak...
Miért nincs átmenet?
Miért van, hogy csak úgy hirtelen, már más adja a pohár vizet a kezembe és kérdezi, hogy kérek-e még...
Ültem az asztalnál, a teraszon és néha csak mosolyogtam, mert tisztán éreztem, ahogyan a padon ülve nézel minket, ahogyan körbe jársz, ahogyan nézed a régi társaságot, kedvesen, békésen.
És akkor nyugodtság jött, a feldúltság helyett.
Talán még is van valami átmenet?