Azt hiszem napjaink valóban az aranyélet kifejezéssel írhatóak le leginkább. Ezt itthosszasan és sok mindenre kitérően fogom részletezni..
Tomi köhögését és nátháját leszámítva, ami miatt viszont múlt héten, amikor ezt a bejegyzést kezdtem itthon voltunk kettesben, ami szintén idilli volt, szóval ezt leszámítva arany.
Aranyan süt a nap, csillog a kisbringán, és mégúgy a Duna vizén. Napjaink egyik fénypontja amikor óvodába elbringáznak a gyerekek, majd továbbhaladunk a bölcsi felé, Julcsika gondosan szemügyre veszi a virágokat és rovarokat, és miután kicsit azért taszajgatom, hogy menjünk már, megállunk az útközbe eső parkban, és egy napfényes padra ülve elfogyasztjuk az otthon összecsomagolt reggelit.. Ez tényleg olyannyira idilli, hogy már szinte szirupos...
(Időnként előfordul, hgoy mindkét gyerek itthon reggelizik, amikor nincs meg az elindulás dinamikája, vagy ha nem akarom siettetni őket.)
Pár hónapja már, hgoy az etetőszékbe nemigazán ülnek be, viszont csak pár hete, hogy rendesen leülnek a székekre enni. -néha-
 |
| From 2010aprilis |
Majd, a piknik után Julcsival nekiindulunk a bölcsi felé, fáradtságtól és türelemtől függően vagy végig gyalog/futóbringával, vagy két megállót busszal, de persze addig is el kell menni, és onnantól is. EZen a szakaszon már néha icipicit :-) türelmetlen vagyok, amikor minden bodobácsot és virágszirmot egyenként megszemlélünk...
Miután Julcsit is a gondozónők gondjaira bíztam (valamikor 9és10 között délelőtt), hazafelé megveszem a házitejet (nem minden nap) jó esetben bevásárolok (néha:-) és ideális esetben itthon a lakás rendbetételén és áhított esetben még a férfiingek kivasalásán is munkálkodom.
Jó esetben főzök estére és másnapra.
NEadjisten blogot írok és híreket olvasok, esetenként egy-egy hosszabb újságcikket is mostanában a Narancsból, eddig inkább a Nők Lapjából. Bár alapvetően megérdemeltnek érzem ezt a lazább időszakot, az eltelt két és fél kemény év után, azért nem tudok lelkiismeretfurdalás nélkül hosszabban ücsörögni, olvasgatni, blogolni, találkozgatni, vagy ilyenek. Akkor vagyok nyugodt, ha legalább egy jó adag magamnak kiszabott feladatot elvégzek. szóval a valódi lazítás így napközben nem jön össze, de hogy pihentebb vagyok, az egyértelmű.
Aztán 3 körül összeszedelődzködök és elindulok a gyerekekért, szépen körbe, általában előbb Tomiért, majd Julcsiért, de néha fordítva. Tomi nehezebben veszi, ha délutáni alvás után később jövök, Julcsi még egyszer sem panaszkodott ezért (persze a késő, az a maximum fél5, de az már nagyon későnek számít.) Julcsika kivétel nélkül minden nap fülig érő szájjal fut és öleli át a nyakamat :-)))
És akkor délután vagy egy közeli játszótér, vagy barátok, Lilla unszolására esetleg változatosabb programok, mint például Kopaszi gát, vagy eső esetén Tropicarium.
 |
| From 2010aprilis |
 |
| From 2010aprilis |
 |
| From 2010aprilis |
A fiúkat igen nehéz lencsevégre kapni, mert pillanatok alatt változtatják a helyüket.kivéve, ha bokáig dunábanállásról és kavicskapargatásról van szó...
 |
| From 2010aprilis |
 |
| From 2010aprilis |
Kedden Krúdy (vagy nem). Havonta könyvtár - most már tényleg, mert nyáron egyszer többezret fizettem ki késedelmi díjként - Esetleg bolt: tej, túró rudi, egyéb...
Aztán haza. Játék, fürdés, filmnézés, vacsora, stb...(hétfő-szerda nekem tánc, úgyhogy vacsi közben lelépek..)
Most már bevezettem a lefekvés előtti játékpakolást is, amit többnyire én csinálok, szóval magamnak vezettem be :-) Julcsi valamelyest segít, ha sikerül odairányítani, Tomi viszont szinte kabarészerűen kerüli el a legappróbb feladatokat is. Zoli pedig változatosan kíséri, tegnap például Udvaros Dorottya dalait énekelgette nekünk :-)
Tomi számára egy-egy tárgy helyretétele mintha fizikai fájdalommal járna, de legalábbis 4-5 lépesben sikerül csak véghezvinni. Én úgy látom ez nem annyira szándékos. inkább ilyen az ő kisfiú agya. a rendrakás nem a része. --- hümm. vajon ezt meg kitől örökölhette?? :-))
Azért előbb-utóbb kialakul egy-egy szabad négyzetméter!
 |
| From 2010aprilis |
Az idillbe persze belecsúszik még a veszekedés, türelmetlenkesés, civakodás, kapkodás, idegeskedés, esetenként artikulátlan kiáltások, dolgok szétdobálása. EZ jobb napokon elhanyagolható apróságnak tűnik, szürkébb lelkületű időkben kibírhatatlan tehernek. most a jobb napok vannak.hurrá!
Csak azt nem igazán értem, hogy hogyan fog ebbe az egészbe beleférni a munka :-)))
