Nagy nyugiban pakolgatunk itthon, gyerkőcök játszanak ezt-azt, járkálnak, pakolásznak, szaladgálnak...
Tomi megtalálja a kézisúlyzót (2kg) ezt néha szokták emelgetni, hát Julcsi kézbe veszi a másikat, emelgetik, rakosgatják, játszanak vele, lerakosgatják a földre...
Egyszer csak csöngetés: Felkopp néni (aki számára esetleg ismeretlen, az alattunk lakók fantázianeve, a gyerekek által... vajon miért... :-)
Felkopp néni felajzva áll az ajtóban, én tágra nyílt szemmel várom a mondanivalót... sok minden elhangzik, majd mindenek tetőzéseképp: - Én nem tudom mit csinálnak... de Komolyan mondom... mintha valami kézisúlyzóval játszanának, azt dobálnák...
Na, ekkor kishíján az arcába nevettem szegény Felkopp néninek, és majdnem vidáman felkiáltottam, hogy: Nahát, eltalálta a néni! éppen azzal játszottak!
kicsikét kellemetlen volt azért az egész. na, és azóta, hogy megkértem a gyerekeket egyre inkább ugrándozni és dübögni próbálnak persze.... :-) szegény Tomi az imént elesett.. remélem nem jön fel újra a néni...